Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-244
CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Június 20. 1868.) 81 kötni a kimondott elv a jövő törvényhozást, vagy ! nem fogja kötni : ha nem köti, akkor fölösleges; ha köti, akkor káros. (ügy van! jobb felöl.) De bár kösse vagy ne kösse a mostan kimondott elv a jövő törvényhozást: a minisztériumot minden esetre kötni fogja; és akkor az még oly módokról sem gondoskodhatik, melyek nem ugyan az egyedáruság megszüntetését, hanem átalakítását tárgyaznák. Pedig tán épen ezek a módok lesznek majd azok, nem mondom bizonyosan, de meglehet, hogy épen ezek lesznek azok, melyek legczélszerubbeknek fognak találtatni a dohányegyedáruság terheinek könnyitésére. Vannak számosan, szakértő emberek, kik azt állitják, hogy ha a dohányegyedáruságból bejövő összeg teljesen felesleges volna is, ha, a költségvetés fedezését tekintve, az a 8—9 millió oly többletnek mutatkoznék is, melylyel a jövedelmek meghaladják a kiadásokat : még akkor is, mondom, sokan vannak, kik azt hiszik, hogy ezt a többletet inkább a direct adók leszállítására kellene fordítani, mintsem a monopóliumot megszüntetni. (TJgy van!) Felhozták, hogy a dohányadó impopularis. Impopularis talán a módja miatt. Lehet, hogy a minisztérium talál olyan módot, mely szerint sújtó kellemetlenségei elkerültessenek, pl. lehet, hogy az egész monarchiában a minisztérium arra a meggyőződésre jut, hogyha a dohánymonopolium fentartatik is, az a dohány, mely a szegény népnek szükséges, a lehető legalacsonyabb áron adassék, oly áron, hogy abból az állam jövedelmet ne is húzzon, hanem a luxus-dohány, a szivar, a finomabb dohány erősen megadóztassák. (Helyeslés.) Kérdem, mi van a nép érdekében : ez-e? vagy amaz? Ez tehát mind megfontolás tárgya. Mindezt kimondani csak akkor lehet, ha egyszer az adatok összegyűjtetnek, a számitások megtétetnek, a szakértőknek, vagy a mint szokták nevezni, az enquéte összehivása, kihallgatása megtörténik. Ha elvileg kimondanók, hogy a dohányegyedáruság eltöröltessék, a minisztérium már kötve volna, és igy annak másféle módjáról nem gondoskodhatnék: mert az is lehetséges, hogy az enquéte az egyedáruságnak némely részében vagy tán teljes terjedelmében fentartása mellett nyilatkoznék. Egyébiránt kétféle érdek — értve a nép érdekét — forog itt fen: a dohánytermelőé és a dohányzóé ; s én még nem vagyok tisztán meggyőződve arról, hogy a dohánymonopolium eltörlése a termelők érdekében történik-e ? legalább sok vidékben, hol dohány nagyban termesztetik, attól, hogy a monopólium eltöröltessék, inkább félnek, mintsem óhajtanák. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ez igenterméKÉPV. H. NAPLÓ 186%. VIII. szetes. A kik jelenleg dohánytermelés- és kereskedelemmel foglalkoznak, azt mondják, hogy a kivitel igen csekély, napról napra csökken, és kik külföld számára termelnek, vajmi keveset tudnak eladni, a kik pedig eladják, sokkal olcsóbban adják el. Ha a szabad termelés korlát nélkül megengedtetik, megfog-e ez változni? Meglehet, de nem tudom; épen ugy nem tudom, mint az ellenkező véleményű urak : mert ide számitások kellenek, és meghallgatása azoknak, kik e részben, mint szakértők és vele foglalkozók, leghatározottabb véleményt adhatnak. Annyit tudok, hogy Pfalzban, Hollandiában nagy mennyiségű dohány termesztetik ; azt is tudom, hogy a mi dohánytermelőink az ottani dohánytermelőkkel, különösen az olcsó napszám miatt ott és a drága napszám miatt itt, nehezen állandjákki a versenyt. Nem igen nagy, mint dohánykereskedők mondják, azon dohánymennyiség száma, melyet Magyarország külföldre kivisz, mert a tért — igaz, hogy a financzoperatiok és a kormánynak hibái miatt — elfoglalták más országokban termelt dohányok. Oroszországban semmit sem adunk el; mérsékelt mennyiség az, mely Olaszországban kél el; Francziaországba pedig a kivitel évről évre csökken. Hogy mind ezt mogfontolhassuk, mielőtt az elvet kimondanók, szükséges, hogy az adatok kezünkben legyenek. Ne mondjuk ki tehát előbb az elvet, mielőtt nem tudjuk, tehetünk-e valami más helyesebbet: ezt tán a törvényhozás természetes rendje is megkívánja. Még az is kérdés, hogy átalában elvileg mennyire hasznos e monopóliumnak átalános eltörlését kimondani, mert tán vannak, kik az ebből származó jövedelmet inkább a direct adók leszállítására akarnák fordítani, mint magát a monopóliumot eltörölni. De nem ereszkedem hosszasabban a dologba; igen sokat irtak és mondottak már el e kérdésben. Fölhozhatnám Franzeiaország példáját, mely majd eltörölte, majd visszahozta a monopóliumot; de minek fáraszszam a t. házat? Csupán egyre emlékezetem a részben, hogy ha ezt elvben kimondjuk s igy meg akarjuk kötni a jövő törvényhozást, azt valószínűleg nem fogjuk megkötni tudni. Emlékeztetem a t. házat, hogy volt már eset, midőn egy államban határozatilag kimondatott, hogy ne legyen többé deficit, és a következő esztendőben mégis volt defiicir. (Derültség, tetszés.) Nyáry Pál: T. ház! Minden állami par, tehát a dohányipar is semmi okokkal, melyek a tudomány és gyakorlat előtt megállhatnának, nem pártolható. Elméleti tekintetből nem pártolható azon egyszerű okból, mert az államnak feladata nem az, hogy gyártson, hogy termeszszen, hanem feladata 11
