Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

78 CCXLIV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1858.) léssel álljanak elő', hogy miattok és érdekeik miatt az ország és nemzet érdekei elhanyagoltassanak; de annyihoz tarthatnak igényt, hogy nekik megadassák a kellő idő, hogy akár magát a dohánytermelést ugy rendezhessék be, hogy a nyilvános és teljes verseny mellett megállhassanak, akár pedighogy megváltoztassák egész rendszerűket. E szempontokat szem előtt tartotta a 7. osztály. Szükséges azonban a monopólium mentül előbb megszüntetése, mert, amint elébb isemlitém, meggyőződésem szerint mind közgazdasági szempontból az országra nézve káros, mind pedig az országbeli közerkölcsiségre nézve veszélyes. Káros szerintem közgazdasági szempontból a dohány-monopólium, mert a dohányipar fejlődését teljesen lehetetlenné teszi, a kereskedelmet megsemmisíti, s mint a tapasztalás mutatja, dohánytermelésünket is rósz irányba tereli. Hogy Magyarország természetszerűleg dohánykereskedésre és dohánygyártásra hivatott ország, ezt bizonyítják a dohány monopólium behozatala előtti évek bár rö- j vid, de igen fényes tapasztalatai. Azonban behozatván a monopólium, természetesen meg kellett szűnni a gyártásnak, természetesen meg kellett szűnni j a kereskedésnek. A piaczokat, melyeken a magyar I dohány addig elárusittatott, üresen kellé hagyni. s azokat mások foglalták el; s a mellett a monopóliumot felállító szabályok, mint említem, oda hatottak, hogy a dohánytermelés maga is rósz irányt kellett hogy vegyen: oda hatott pedig az által, mert egyfelől nem tévén elég különbséget a minőség szerint a dohányok közt, azon irányba terelte a I termelő gazdaközönséget, hogy jobb fajú helyett | többet, akár nehezebb fajú, de roszabb dohányt ter- I merjenek ; másodszor biztosítja a dohánytermelőket, hogy még roszul kezelt termékeik is, melyeket a világpiaczra vinni nem lehetett volna, ha olcsóbban is, de be fognak váltatni, minden indokot elvett a dohánytermelőktől, hogy a dohányt jól kívánják kezelni. Ezek kereskedelmi és gazdasági szempontból a monopóliumnak eddigi fényes eredményei. Azt hozzák fel sokan a monopólium védelmére, hogy ime az utóbbi években meg van engedve, hogy a külföld számára is lehet dohányt termelni, és a tapasztalás mutatja, hogy a külföld számára termelt dohány csak nehezen és roszabbul értékesithető, mint értékesíthető az, mely a monopólium számára termeltetik. Ez igaz; de én azt gondolom, hogy ez tisztán és egyenesen épen a monopóliumnak következése : mert a monopólium folytán elvesztett piaczokat az ily korlátolt kereskedés, mely nem birja azon erélyt kifej'teni, milyen egy elveszett piacznak visszafoglalására szükség van, viszszafoglalni, mondom, soha de soha képes nem leend, még ha az engedményezést kiebb méltóztatnak is terjeszteni; de a monopólium az oka azért is, mert, mint mondám, rósz irányba vezette a termelést. Rósz irányba vezette a termelést, mert elhány agoltatta velünk a jó kezelést, mert köztudomású dolog, hogy sokkal kevesebbe került a beváltó hivatalnokokat megvesztegetni, mint a dohányt jól kezeltetni; de különben lehetetlenné teszi a monopólium minden kültermelési engedély daczára a kereskedés megújulását azért is, mert a monopólium természetében fekszik , hogy csak külföldi kereskedésre lehet termelni, és így azon külfölddel privilégium mellett kereskedő egyén kénytelen a termelőnek összes terményeit külföld számára, alegroszabb minőségűt épen ugy, mint a legjobbat, átvenni és kivinni, ha csak ide haza megsemmisíttetni nem akarja, és ez által ezen rósz minőségű dohány, mely a reá fordítandó költséget nem érdemli meg, lenyomja a jó minőségűnek árát is, és e mellett kidobatva a külföldi piaczra, tönkre teszi a magyer dohány összes renomméját. Ezek közgazdasági szempontból az indokok, melyek miatt, mondom, minél előbb megszüntetendőnek tartom a dohány-monopóliumot; de hozzájárulnak még a nemzet közerkölcsi szempontjai is. Tudjuk, hogy hazánk népének legnagyobb része megszokta volt saját maga által termesztett dohányt szívni; közbejött, hogy ennek jogától, ennek élvezetétől megfosztatott; megfosztatott, és pedig oly kormány áltál, melynek rendeleteit kijátszani, melynek szabványain áttörni nem tartotta bűnnek e hazában a mai minisztertől kezdve, az utolsó napszámosig senki, {Helyeslés a bal oldalon) és sokan még érdemül is tekintették. 18 év alatt, uraim, belé neveltetett a népbe, és belé neveltetett a példa által , melylyel mindenki e hazában előtte járt , hogy a dohány-egyedáruság szabványait megtörni nem bűn. Már most kérdem, hogy ha áll is az —• és én részemről nem késem kimondani, hogy a mely perczben a dohánymonopóliumot a magyar országgyűlés megszavazza : bün lesz ellene véteni. . . Lónyay Menyhért pénzügyért Most is az! Tisza Kálmán: Nem mondom tehát, hogy bün lesz. bün most is véteni: mert az indemnity óta ugy áll a dolog. De ha elismerem azt: lehet-e kívánni, hogy a 18 év alatt az életbe átment azon szokás, a mely emellett minden egyes embernek leggyengébb oldalát, az önhasznot érdekli, melyről, hogy lemondjon, magát anyagilag károsítania, magától egy legmegszokottabb élvezetet kell megvonni, mondom, ha felveszszük az emberi természetet, lehet-e csak kívánni is, hogy a nemzet nagy összege egy szép, fontos, egy igaz, de tisztán szellemi okért mindjárt lemondjon arról, a mit majdnem két évtized alatt megszokott? Azt gondolom, ez nem követelhető és nem is fog megtörténni. A törvényho-