Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-243
CCXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Junius 19. 1868.) 51 Lónyay Menyhért pénzügyér : Ha jelen voltam is, de nem emlékszem az interpellatióra. Egyébiránt azon interpellatió oly tárgyra vonatkozott, a mely azon országos küldöttségnek, mely a pénzügyi kérdésben az államadóssági évi járadék megállapitása s a közös költségekhez való hozzájárulási arány meghatározásában működött, minden egyes tagjával nyomtatásban közöltetett; közöltettek pedig a küldöttséggel mind azon pontok, melyek az egyezményben foglaltatnak; s a t. képviselő úr maga is említi, hogy annak tartalmát olvasta, midőn az ő felsége többi országainak törvényhozása tlé terjesztetett. Tartalma különben is tudva van minden tisztelt képviselő úr által, miután nekem szerencsém %>olt azt nem csak azon országos küldöttséggel, hanem, ugy hiszem, még a múlt évben, az osztályok tárgyalása alkalmával az osztályokkal is közölni és szóval is előadni. A dolog tehát azon időben átalánosan tudva volt s igy a válasz nélkülözhetőnek mutatkozott. A mi a t. képviselő urnák most felolvasott interpellatióját illeti, arra nézve megjegyzem, hogy fenállott ugyan egy szerződés, mely szerint már régibb gyakorlat szerint a Magyarország déli részével határos országokba, különösen Szerbiába és Boszniába évenkint bizonyos mennyiségit, különösen máramarosi só szállitatott; ezen szerződés azonban nem a magyar pénzügyminiszter által, hanem még régibb időben köttetett. Most pedig jelenthetem a t. háznak, hogy az f. évi april havában már le is járt s igy jelenleg fen nem áll. (Helyeslés.) A mi különben magát a kérdést illeti: igaz, hogy a déli határszéleken a só ára olcsóbb s egyedáruságnak tárgya nem levén, az ország déli határszéléin a csempészet gyakoroltatik; de biztosithatom a t. házat, hogy e tekintetben mindent el fog követni a pénzügyminisztérium, hogy, mint minden csempészet, ugy ezen csempészet is meggátoltassák. Ha magyarországi só nem szállíttatik oda, akkor franczia vagy tengeri só fog oda szállittatni s a csempészet megszűnni nem fog. E kérdés már magában olyan, mely minden esetre megérdemli a pénzügyi igazgatás gondoskodását, annyival is inkább, minthogy gondoskodni kell módokról.hogy ezen bizonyára tetemes jövedelem, mely eddig az állam pénztárába befolyt ezen sóeladásból, jövőre is biztosittassék. A szerződés szerint t. i., a mely az utolsó időkben köttetett, Szegeden évenkint átvétetett 200,000 mázsa só; fizettetett pedig mázsája 2 ft 50 krral, tehát körülbelül fél milliót tett azon összeg, mely ezen szerződés folytán az állampénztárba befolyt. Miután megszűnt ezen szerződés, gondoskodni fogok az iránt, hogy ezután is annak eladása ezen tartományok részére megtörténhessék s ez által a magyar állampénztárnak ezen összeg biztosittassék oly módon, hogy minden lehető gondoskodásomat oda fogom irányozni,hogy a csempészet, mely eddig ezen határon át is űzetett, bizonyos, magában a szerződésben is kiteendő pontok által korlátoltassék. Nem akarom a részleteket felemlíteni; csak azt jegyzem meg, hogy eddig ezen só Szegedtől a vállalkozó által szállíttatván át a határon, könnyebb volt a csempészet; s a mód, melylyel ezt megakadályozni lehet, az, hogy az illetők csak a határnál vévén át a sót, az mindjárt a határon átszállittassék. A t. ház bizonyára csak helyeselni fogja, ha azon fogok igyekezni, hogy azon jövedelem, a mely eddig a magyar sóaknák javára vált, jövőre nézve is biztosittassék. (Helyeslés.) Bobory Károly : T. miniszter úr feleletére van szerencsém válaszolni, hogy ezen felelet keserű érzést szül a haza polgáraiban, (Ellenmondás) midőn a külföldieknek még egyszer oly olcsó áron adatik a só, e legszükségesebb élelmi szer, mint a haza lakóinak. Ennélfogva aggodalmaim megszüntetve nincsenek s felhíva érzem magamat legközelebb egy határozati javaslatot terjeszteni a ház elé. Elnök : Napirenden van a sójövedék iránt beadott törvényjavaslat részletes tárgyalása. Következik a kilenezedik szakasz. A kilenezedik szakasz több fontos bekezdésből állván, melyekre külön módositványok nyújtattak be, azt hiszem, legczélszerübben járunk el, ha azt bekezdések szerint tárgyaljuk. Kérem a jegyző urat, olvassa fel ezen pontokat. Horváth Lajos jegyző (oh ássa a sójövedéki törvényjavaslat kilenezedik szakaszának első bekezdését, melyre nem történik észrevétel; aztán olvassa második bekezdését) Kerkapoly Károly előadó : Ezen bekezdést a központi bizottság következőleg vélné szerkesztendőnek : „Ezen kedvezményi sóárak a következők : Erdély, továbbá Kraszna, Zaránd, Közép-Szolnok megyék és Kővár vidéke lakói saját szükségletére, Déésaknán, Parajdon, Marosujvártt, Tordán és Vízaknán 4 ft, Marosportuson 4 ft 30 kr; a máramarosi lakosság saját szükségletére Sugatagon, Szlatinán és Rónaszéken 4 frt 60 kr. 4 ' Id. Teleki Domokos gr. : T. ház! Indítványom azt tárgyazza, miszerint a 9-dik szakaszban ezen szó után „Vízaknán" 4 f. helyett tétessék 3 frt. 80 kr ; ezenszóután „Magyarportuson" 4 frt. 30 kr. helyett 4frt. 10 kr. T. ház! Ezen háznak többsége véleményem szerint az igazság s méltányosság elvének hódolt akkor, midőn a haza keblében különböző sóárakat fogadott el, s én azon esetben is, hogyha a só nem tenne országos jövedéket, hogy ha a kormány a sót az aknák szájánál oly olcsón adhatná, mint a mennyibe neki a só7*
