Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

CCXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Junius 19. 1868.) 51 Lónyay Menyhért pénzügyér : Ha jelen voltam is, de nem emlékszem az interpellatióra. Egyébiránt azon interpellatió oly tárgyra vonat­kozott, a mely azon országos küldöttségnek, mely a pénzügyi kérdésben az államadóssági évi jára­dék megállapitása s a közös költségekhez való hozzájárulási arány meghatározásában működött, minden egyes tagjával nyomtatásban közöltetett; közöltettek pedig a küldöttséggel mind azon pon­tok, melyek az egyezményben foglaltatnak; s a t. képviselő úr maga is említi, hogy annak tartalmát olvasta, midőn az ő felsége többi országainak tör­vényhozása tlé terjesztetett. Tartalma különben is tudva van minden tisztelt képviselő úr által, miu­tán nekem szerencsém %>olt azt nem csak azon or­szágos küldöttséggel, hanem, ugy hiszem, még a múlt évben, az osztályok tárgyalása alkalmával az osztályokkal is közölni és szóval is előadni. A dolog tehát azon időben átalánosan tudva volt s igy a válasz nélkülözhetőnek mutatkozott. A mi a t. képviselő urnák most felolvasott in­terpellatióját illeti, arra nézve megjegyzem, hogy fenállott ugyan egy szerződés, mely szerint már régibb gyakorlat szerint a Magyarország déli részé­vel határos országokba, különösen Szerbiába és Boszniába évenkint bizonyos mennyiségit, különö­sen máramarosi só szállitatott; ezen szerződés azonban nem a magyar pénzügyminiszter által, hanem még régibb időben köttetett. Most pedig jelenthetem a t. háznak, hogy az f. évi april havá­ban már le is járt s igy jelenleg fen nem áll. (He­lyeslés.) A mi különben magát a kérdést illeti: igaz, hogy a déli határszéleken a só ára olcsóbb s egyed­áruságnak tárgya nem levén, az ország déli határ­széléin a csempészet gyakoroltatik; de biztositha­tom a t. házat, hogy e tekintetben mindent el fog követni a pénzügyminisztérium, hogy, mint minden csempészet, ugy ezen csempészet is meggátoltas­sák. Ha magyarországi só nem szállíttatik oda, ak­kor franczia vagy tengeri só fog oda szállittatni s a csempészet megszűnni nem fog. E kérdés már magában olyan, mely minden esetre megérdemli a pénzügyi igazgatás gondoskodását, annyival is inkább, minthogy gondoskodni kell módokról.hogy ezen bizonyára tetemes jövedelem, mely eddig az állam pénztárába befolyt ezen sóeladásból, jövőre is biztosittassék. A szerződés szerint t. i., a mely az utolsó időkben köttetett, Szegeden évenkint át­vétetett 200,000 mázsa só; fizettetett pedig mázsá­ja 2 ft 50 krral, tehát körülbelül fél milliót tett azon összeg, mely ezen szerződés folytán az állam­pénztárba befolyt. Miután megszűnt ezen szerző­dés, gondoskodni fogok az iránt, hogy ezután is annak eladása ezen tartományok részére megtör­ténhessék s ez által a magyar állampénztárnak ezen összeg biztosittassék oly módon, hogy minden lehető gondoskodásomat oda fogom irányozni,hogy a csempészet, mely eddig ezen határon át is űze­tett, bizonyos, magában a szerződésben is kiteendő pontok által korlátoltassék. Nem akarom a rész­leteket felemlíteni; csak azt jegyzem meg, hogy eddig ezen só Szegedtől a vállalkozó által szállít­tatván át a határon, könnyebb volt a csempészet; s a mód, melylyel ezt megakadályozni lehet, az, hogy az illetők csak a határnál vévén át a sót, az mindjárt a határon átszállittassék. A t. ház bizonyára csak helyeselni fogja, ha azon fogok igyekezni, hogy azon jövedelem, a mely eddig a magyar só­aknák javára vált, jövőre nézve is biztosittassék. (Helyeslés.) Bobory Károly : T. miniszter úr feleletére van szerencsém válaszolni, hogy ezen felelet kese­rű érzést szül a haza polgáraiban, (Ellenmon­dás) midőn a külföldieknek még egyszer oly ol­csó áron adatik a só, e legszükségesebb élelmi szer, mint a haza lakóinak. Ennélfogva aggodal­maim megszüntetve nincsenek s felhíva érzem ma­gamat legközelebb egy határozati javaslatot ter­jeszteni a ház elé. Elnök : Napirenden van a sójövedék iránt beadott törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kö­vetkezik a kilenezedik szakasz. A kilenezedik szakasz több fontos bekezdés­ből állván, melyekre külön módositványok nyúj­tattak be, azt hiszem, legczélszerübben járunk el, ha azt bekezdések szerint tárgyaljuk. Kérem a jegyző urat, olvassa fel ezen pontokat. Horváth Lajos jegyző (oh ássa a sójöve­déki törvényjavaslat kilenezedik szakaszának első be­kezdését, melyre nem történik észrevétel; aztán olvassa második bekezdését) Kerkapoly Károly előadó : Ezen bekez­dést a központi bizottság következőleg vélné szer­kesztendőnek : „Ezen kedvezményi sóárak a kö­vetkezők : Erdély, továbbá Kraszna, Zaránd, Kö­zép-Szolnok megyék és Kővár vidéke lakói saját szükségletére, Déésaknán, Parajdon, Marosujvártt, Tordán és Vízaknán 4 ft, Marosportuson 4 ft 30 kr; a máramarosi lakosság saját szükségletére Su­gatagon, Szlatinán és Rónaszéken 4 frt 60 kr. 4 ' Id. Teleki Domokos gr. : T. ház! Indítvá­nyom azt tárgyazza, miszerint a 9-dik szakaszban ezen szó után „Vízaknán" 4 f. helyett tétessék 3 frt. 80 kr ; ezenszóután „Magyarportuson" 4 frt. 30 kr. helyett 4frt. 10 kr. T. ház! Ezen háznak többsége véleményem szerint az igazság s méltá­nyosság elvének hódolt akkor, midőn a haza keblében különböző sóárakat fogadott el, s én azon esetben is, hogyha a só nem tenne országos jöve­déket, hogy ha a kormány a sót az aknák szájánál oly olcsón adhatná, mint a mennyibe neki a só­7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom