Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

4«J CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 1868.) Ha valaki sibik-sót rendelt, ez volt az 5-ik sóár ; a 6-ik a sóvári főzött; s a 7-ik a marhasó. Már most kérdem, föl lehet-e tennünk, hogy a szegény nép kellő képességgel bir a különböző sónemek s árak olyképeni tanulmányozására, diogy magát a sóárusok haszonlesése ellen minden előfordulható esetekben kellőleg biztosítsa? (Helyeslés.) Miért is telj es meggyőződésemre támaszkodva, hogy a t. ház, mely előtt épen most arról érdekes vita folyt, nem volna-e üdvös és czélszerü az egész hazában egyenlő sóárakat megalapítani, a három megyébe törvényeink ellenére becsempészett complieált kezelési rendszert s annyi különféle sóárakat semmikép sem fogja helyeseim; miután a t. pénzügyminiszter úr kincstári sólerakó helyek felállításáról gondoskodni kész, a sóárak meghatározásául pedig a 9-dik szakasz intézkedik: azon kéréssel zárom be előadásomat, hogy Árva, Liptó és Turócz megyék az általam felhozot törvény értelmében a kedvezményi sóárakkal biró vidékek sorából egyátalában kihagyassanak. (Helyeslés.) Várady Gábor: Én csak a tanácskozás rendjére nézve vagyok bátor felszólalni, s figyelmébe ajánlani a t. képviselőháznak, hogy a 8, 9. és 11-dik szakaszok oly szoros összefüggésben állnak egymással, hogy e hármat külön tárgyalni nem is lehet. A 9-dik szakaszra módositvány lőn beadva. (Fölkiáltás: A 8-ciik szakaszra!) Tudom, hogy a 8-dikra is, és a 9-dikre is adatott be módositvány ; de ha a 8-dik szakaszra nézve a t. ház határozott, miután ott már meg van mondva, hogy az eddigi kedvezményi árak megmaradjanak, a 9 dik szakaszra beadott módositványt tárgyalni nem is lehet. Kérem a t. házat, hogy miután e három szakasz összefüggésben van, azt együtt tárgyalni méltóztassék. Lónyay Menyhért pénzügyér: Az igaz, hogy e három szakasz szorosan egybefügg. Az első az elvet mondja ki; és ha azt mondjuk ki, az „eddig" szó kimarad: a többi fölött lehet helyesen határozni, mert ezen szakasz fejezi ki azon eszmét, hogy a kedvezményi árak, az eddig élvezett privilégiumok tovább nem terjeszkednek. Ezen elvet kell mindenek előtt eldönteni, és ez az „eddigi" szó azt fejezi ki, hogy nem lehet rajta változtatni. Miután a 9-dik szakaszra több módositvány van beadva, a többek közt a központi bizottság is kivan egyet beadni, természetes, hogy mindenek előtt az „eddigi" szó kihagyását kell elhatározni. Elnök: Megnyugszik a t. ház, hogy a 8-dik szakaszból ez a szó „eddig" kihagyassék? (Fölkiáltások : Elfogadjuk!) Urbanovszky Ernő : Kérem e szakaszhoz beadott indítványomat felolvastatni! Csengery Imre jegyző (olvassa a módositványt :) ff A 8-dik szakaszhoz hozzáteendő: és Trencsén megyére is kiterjesztessék". UrbanOVSZky Ernő : Midőn a múlt országgyűlések a sóár kedvezményében Turócz, Árva és Liptó vármegyéket részesítették, akkor Trencsén megye követei felszólaltak, minthogy Trencsén megye a határszélen fekszik és Gralicziából, Wielicskáról kapja a sót, hogy e kedvezmény Trencsén megyére i$ kiterjesztessék. Ezt sürgették mindig, ez minden országgjmlésen mint gravamen előfordult: mert tagadhatlan tény, hogy mind azon érvek, mind azon indokok, melyek Turócz, Árva és Liptó vármegyékre fölhozattak, még inkább alkalmazhatók Trencsén vármegyére, mely a határszélen — ugy szólván — végig elterjedve fekszik. És midőn felszólítom Árva, Turócz és Liptó megyéknek itt jelen levő t. képviselőit, bizton reménylem és hiszem, nem fogják kétségbe vonni ez állitásoinat, mert részint ismerik Trencsén fekvését, másrészt ismerik a felsővidéki oldalhegyi völgyek lakosait, a kik folyvást Ínséggel küzdve a mostoha éghajlat alatt egy oly közfel vidékkel sem birnak. hol a napszám által magoknak munkát szerezhetnének, tehát e szerint kénytelenek Európát bebarangolni, hogy nélkülözések közepett, bár szegényül, de legalább megélhesenek. Ezek nyomán, t. ház, miután ezen szegény lakosai Trencsénnek a legválságosabb perczekben mindig hazafias készséggel és buzgósággal teljesítették a haza iránti kötelességöket, annál inkább ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe, és kérem, hogy Trencsén megye, fekvésénél fogva, szintén ezen kiváltságolt megyék közé soroztassék. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben felszólaljak, annyival inkább, mert ugy hiszem, hogy a trencsénmegyei érdeklettek a megszabott árra az általam adandó felvilágosítással meg lesznek nyugtatva. Átalában a mi a kérdést magát illetti, az ülés kezdetén, azt hiszem, elég határozottan nyilatkoztam az iránt, hogy én azon meggyőződésben vagyok, miszerint az 1848-iki törvények után a teherviselés kötelezettsége minden honpolgárra nézve egyenlő, és elvileg ily privilégiumok fen tartása többé nem czélszerü. Az átmeneti időszakban a szóban levő szokások fentartatnak ugyan, de hogy ezen kiváltságok tovább is terjesztessenek, azt bizonyára senki sem tartja korszerűnek, annyival kevésbbé, minthogy a három vármegyének kivételes sóárakban való részesítésére nézve a törvények határozottan kizárják azt, hogy máshová is terjesztessék ez előjog. Ugyanis III. Károlynak 1715 évi III. törvényczikkében ez áll: „Resolvit sua majestas caestareo regia, ut comitatus Turócz, Árva, Liptó articulariter etiam privilegiati (absque ulla ad alios ulteri-