Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

4«J CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 1868.) Ha valaki sibik-sót rendelt, ez volt az 5-ik sóár ; a 6-ik a sóvári főzött; s a 7-ik a marhasó. Már most kérdem, föl lehet-e tennünk, hogy a szegény nép kellő képességgel bir a különböző só­nemek s árak olyképeni tanulmányozására, diogy magát a sóárusok haszonlesése ellen minden elő­fordulható esetekben kellőleg biztosítsa? (Helyeslés.) Miért is telj es meggyőződésemre támaszkodva, hogy a t. ház, mely előtt épen most arról érdekes vita folyt, nem volna-e üdvös és czélszerü az egész hazában egyenlő sóárakat megalapítani, a három megyébe törvényeink ellenére becsempészett com­plieált kezelési rendszert s annyi különféle sóára­kat semmikép sem fogja helyeseim; miután a t. pénzügyminiszter úr kincstári sólerakó helyek fel­állításáról gondoskodni kész, a sóárak meghatáro­zásául pedig a 9-dik szakasz intézkedik: azon ké­réssel zárom be előadásomat, hogy Árva, Liptó és Turócz megyék az általam felhozot törvény ér­telmében a kedvezményi sóárakkal biró vidékek sorából egyátalában kihagyassanak. (Helyeslés.) Várady Gábor: Én csak a tanácskozás rendjére nézve vagyok bátor felszólalni, s figyel­mébe ajánlani a t. képviselőháznak, hogy a 8, 9. és 11-dik szakaszok oly szoros összefüggésben állnak egymással, hogy e hármat külön tárgyalni nem is lehet. A 9-dik szakaszra módositvány lőn beadva. (Fölkiáltás: A 8-ciik szakaszra!) Tudom, hogy a 8-dikra is, és a 9-dikre is adatott be módo­sitvány ; de ha a 8-dik szakaszra nézve a t. ház határozott, miután ott már meg van mondva, hogy az eddigi kedvezményi árak megmaradjanak, a 9 dik szakaszra beadott módositványt tárgyalni nem is lehet. Kérem a t. házat, hogy miután e három szakasz összefüggésben van, azt együtt tár­gyalni méltóztassék. Lónyay Menyhért pénzügyér: Az igaz, hogy e három szakasz szorosan egybefügg. Az első az elvet mondja ki; és ha azt mondjuk ki, az „eddig" szó kimarad: a többi fölött lehet helye­sen határozni, mert ezen szakasz fejezi ki azon eszmét, hogy a kedvezményi árak, az eddig élve­zett privilégiumok tovább nem terjeszkednek. Ezen elvet kell mindenek előtt eldönteni, és ez az „eddigi" szó azt fejezi ki, hogy nem lehet rajta változtatni. Miután a 9-dik szakaszra több módosit­vány van beadva, a többek közt a központi bizott­ság is kivan egyet beadni, természetes, hogy min­denek előtt az „eddigi" szó kihagyását kell elha­tározni. Elnök: Megnyugszik a t. ház, hogy a 8-dik szakaszból ez a szó „eddig" kihagyassék? (Fölki­áltások : Elfogadjuk!) Urbanovszky Ernő : Kérem e szakaszhoz beadott indítványomat felolvastatni! Csengery Imre jegyző (olvassa a módosit­ványt :) ff A 8-dik szakaszhoz hozzáteendő: és Trencsén megyére is kiterjesztessék". UrbanOVSZky Ernő : Midőn a múlt ország­gyűlések a sóár kedvezményében Turócz, Árva és Liptó vármegyéket részesítették, akkor Trencsén megye követei felszólaltak, minthogy Trencsén megye a határszélen fekszik és Gralicziából, Wie­licskáról kapja a sót, hogy e kedvezmény Tren­csén megyére i$ kiterjesztessék. Ezt sürgették mindig, ez minden országgjmlésen mint gravamen előfordult: mert tagadhatlan tény, hogy mind azon érvek, mind azon indokok, melyek Turócz, Árva és Liptó vármegyékre fölhozattak, még in­kább alkalmazhatók Trencsén vármegyére, mely a határszélen — ugy szólván — végig elterjedve fekszik. És midőn felszólítom Árva, Turócz és Liptó megyéknek itt jelen levő t. képviselőit, bizton reménylem és hiszem, nem fogják kétségbe vonni ez állitásoinat, mert részint ismerik Tren­csén fekvését, másrészt ismerik a felsővidéki oldal­hegyi völgyek lakosait, a kik folyvást Ínséggel küzdve a mostoha éghajlat alatt egy oly közfel vi­dékkel sem birnak. hol a napszám által magok­nak munkát szerezhetnének, tehát e szerint kény­telenek Európát bebarangolni, hogy nélkülözések közepett, bár szegényül, de legalább megélhese­nek. Ezek nyomán, t. ház, miután ezen szegény lakosai Trencsénnek a legválságosabb perczekben mindig hazafias készséggel és buzgósággal telje­sítették a haza iránti kötelességöket, annál inkább ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe, és kérem, hogy Trencsén megye, fekvésénél fogva, szintén ezen kiváltságolt megyék közé soroztassék. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben felszólaljak, annyival inkább, mert ugy hiszem, hogy a trencsénmegyei érdeklettek a megszabott árra az általam adandó felvilágosítással meg lesz­nek nyugtatva. Átalában a mi a kérdést magát illetti, az ülés kezdetén, azt hiszem, elég határo­zottan nyilatkoztam az iránt, hogy én azon meg­győződésben vagyok, miszerint az 1848-iki tör­vények után a teherviselés kötelezettsége minden honpolgárra nézve egyenlő, és elvileg ily privi­légiumok fen tartása többé nem czélszerü. Az átmeneti időszakban a szóban levő szokások fen­tartatnak ugyan, de hogy ezen kiváltságok to­vább is terjesztessenek, azt bizonyára senki sem tartja korszerűnek, annyival kevésbbé, minthogy a három vármegyének kivételes sóárakban való részesítésére nézve a törvények határozottan ki­zárják azt, hogy máshová is terjesztessék ez elő­jog. Ugyanis III. Károlynak 1715 évi III. törvény­czikkében ez áll: „Resolvit sua majestas caestareo regia, ut comitatus Turócz, Árva, Liptó articula­riter etiam privilegiati (absque ulla ad alios ulteri-

Next

/
Oldalképek
Tartalom