Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

44 CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 1868.) (jipiumok szerint utasittatik a pénzügyminiszter hogy terjeszsze elő jövőre a törvényjavaslatot. E kettő közt vélekedésem szerint nagy a különbség. Felhozatott, még azon érv, hogy nem volna igazságos, haasopronmegyei ember sójának szállítása bizonyos összeggel többe kerül, mint a szabolcsi vagy ugocsai emberé : azok mégis egyforma árt fizessenek. En ezt megengedem; de az kiegyenlítené magát akkor, ha azon sopronmegyei ember szabad verseny utján szabadon vehetné a sót; hanem miután ő szabadon nem veheti a sót, a statusnak kell arról gondoskodni, hogy azon sopronmegyei ember, kinek épen ugy szüksége van a sóra, mint a szabolcsinak, éski földmivelésére szükséges két ökrét ép ugy nem tarthatja fen só nélkül, mint a másik , az adót pedig ép ugy fizeti, mint a másik, annak is mód nyújtassák, hogy miután szabad verseny utján lehető legalcsóbban sót nem kaphat, legalább jutányos áron jusson hozzá egyenlően a többivel. Az ok , miért tettem ezen inditványt, megvallom, az volt, {Halljuk!) hogy intacte akarom hagyni az országgyűlés jogát a só árát meghatározni. Most, míg a vámszerződési törvények fenállnak, meg-határozza a minimumot a szerződés alapján a magyar országgyűlés a reichsrathtal együtt, a maximumot pedig meghatározza a minisztérium. Ezeket kívántam még egyszer indítványom mellett felhozni. A többire nézve a szavazás fog dönteni. (Helyeslés a bnl oldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a kik a sójövedék iránt beadott törvényjavaslat 4-ik szakaszát a központi bizottság által tett módosítással el akarják fogadni , álljanak fel! (Megtörténik.) A többség a 4-dik szakaszt elfogadja, A mélt. főrendek egy üzenete fog átadatni. Sztáray Antal gr főrendi jegyző (az elnöki szék elé áll): Mélt. elnök úr! t. ház! Van szerencsém tiszteletteljesen átnyújtani a főrendi ház mai ülésének jegyzőkönyvi kivonatát, mely az alföld-fiumei vasat engedélyokmányára vonatkozó némely módosításokról szól. Horváth LajOS jegyző (fölolvassa ^a főrendi ház jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök: Azt hiszem, a mélt. főrendek ezen üzenete egyszerűen tudomásul vétetik, és az illető törvényjavaslat a szerint fog kiigazittatni. Következik a sójövedéki törvényjavaslat 5-ík szakaszának tárgyalása. Horváth LajOS jegyző (olvassa a törvényjavaslat ő~ik szakaszát.) Kerkapoly Károly előadó: A központi bizottságnak ezen szakaszra nincs észrevétele. Elnök: Elfogadja a t. ház az 5-ik szakaszt ? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Horváth Lajos jegyző (olvassa a 6-dik szakaszt). Kerkapoly Károly előadó: Ezen szakasz első sorában ezen szó után „déli" a központi bizottság ezen szót kívánja felvenni az ok azonosságával fogva: „és keleti." Elnök; Elfogadja-e a t. ház a 6 szakaszt a központi bizottság által javasalt módositványnyal ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Horváth Lajos jegyző^ (olvassa a 7-dik szakaszt.) Elnök: Elfogadja a t. ház a 7-ik szakaszt ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Horváth Lajos jegyző (olvass a a 8-dik, szakaszt.) Elnök: Elfogadja a t. ház a 8-ik szakaszt? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. MadoCSányi Pál: Tisztelt ház! Hogy a provinciális érdekek melletti felszólalás, főkép akkor, midőn a közterhek mikénti megállapítása és kérdése forog szóban, igen is helyén van, maga a tisztelt pénzügyminiszter úr beismervén, egyedül azt vélte jónak kikötni, hogy a vidéki érdekek istápolása az állam közérdekeinek rovására ne történjék, lm e vezérszabálynak annál őszintébb készséggel hódolok, minél tántorithatlanabb abbeli meggyőződésem, hogy feladatom valódi czélja koránsem a vidéki érdekek elfogult felkarolásában, mint inkább a fenforgó helyi viszonyok kellő felderítésében rejlik. A sójövedék általi tulterheltetés, véleményem szerint, nem csak a felcsigázott sóárak, hanem a sónak aljas minősge s a fogyasztó közönségnek ellátása körül meghonosult visszás kezelési módozatok által is eszközöltethetvén, ez alkalommal észrevételeimet főkép az utóbbi szempontokra bátorkodom irányozni. Ugyanis a tárgyalás alatt lévő 8-ik szakaszban az ugy nevezett kedvezményi sóárakról levén szó, igenis természetesnek találom . hogy a ki kedvezményt nyújt. ezzel járó feltételek kitűzésére a czélszerünek vélt megszorítások életbe léptetéséig is fel legyen jogosítva; mivel azonban Árva, Liptó és Turócz megyék koránsem valami kedvezésből, avagy az ottani lakosság szegénysége iránti tekintetből, hanem kénytelenségből, mivel a magyar állam őket magyar sóval ellátni képes nem volt, lengyel sóra lettek utalva, vagyis egyenesen szólva, a magyar sóregale körén kivül helyezve: több irott törvényeinkben constatált ezen kivételes állapot mivoltából önként következik, hogy a kedvezményi sóárakhoz kötni szokott megszorítások fennevezett három megyére egyátalában nem alkalmazhatók ; a mint a legutóbbi gyászos emlékű epocháig nem is alkalmaztattak. Állitásom kellő igazolására elegendőnek né-