Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-257
CCLVn. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 8.1868.) 349 és igy mindenütt 4 van közben, s ha ezen változtatni méltóztatnak, minden esetre a proportiót a kategóriák közt megzavarja, B ez is megfontolást érdemel. [Helyeslés.) Halmosy Endre: Engedje meg a t. ház, hogy ezen szakasz feletti aggodalmaimat én is kifejezhessem. Hallottuk, hogy s házbéradó megállapításánál a jövedelmet akarjuk alapul venni; de az adó kiszabásai,ál nem csak arra kell tekintettel lennünk, hogy ugyan azon adó egyes nemei egymás közt, hanem hogy átalában minden egyéb adókkal is arányosságban álljanak. Ha a jövedelmi adónál e tételeket tekintjük, látjuk, hogy a tőke utáni kamatok 10% "kai adóztatnak meg, és itt a házadónál, a földadónál a % 10—20 egész 24-re emeltetik. íme ezen jövedelem jobban adóztatik meg, mint a tőke utáni kamatjövedelem. És ha összehasonlítjuk ezen jövedelmeket: valósággal a ház utáni jövedelem sokkal több fáradságba és költségbe kerül, mint a tőke utáni. Például ezen 16% alá esnek különösen azon házak is, melyek a legkisebb községekben fekszenek, de esetleg bérbe vannak adva. Ezen házakon fekszenek egyéb, és pedig nagyobbszerü közterhek, ott van a katonaszálásolás, mely a házak után vau kiszabva; míg ez rendezve nincs, addig, mig a közterhek egyenlő arányosítását nem szabályozzuk, addig a házadó felemelése veszélyes és káros. Kerkapoly tisztelt képviselőtársam felemiitette, hogy ime, ha mi itt a %-kot leszállítjuk, a házosztályadónál kevesebb adó fog ezekre esni. De ez csak azon föltevés alatt állana, ha egy szoba 20 — 30 írtért fogna kiadatni; de nem fog állani akkor, ha 40 — 50 frtért adatik ki. Az áthárításra nézve az előttem szólott szónokok amúgy is megtették észrevételüket; és én szintén nem pártolhatom azon nézetet, hogy a házadó egyátalában az áthárításra alapittassék, mert ha a jövedelmet és azt, a ki ezt húzza, akarjuk megadóztatni, nem tehetjük fel az adókivetésnél, hogy az esetleg másra hárittassék, Ez nézetem szerint nem igazolható elv, és igy Horváth képviselőtársunk indítványát nagyon helyesnek találva, azt részemről pártolom. (Szavazzunk .') Ghyczy Kálmán: Nem lehettem ugyan itt a most folyamatban levő tanácskozás kezdetén; de csakugyan én is meglepetve tapasztaltam, miképen lehet az, hogy a 7. szakasz tárgyalásánál most tisztelt előadó úr által egy egészen más tárgy, a házosztályadó hozatik szóba és az iránt kezdetik meg a vitatkozás. Ha az adóátháritásnak elvét a tisztelt előadó úr tagadja, a pénzügyi tudomány egy alapelvét támadja meg, és akkor e téren vele nem vitatkozom. Minden adónemnél, tehát a házadónál is, ezen átháritásnak meg kell lenni, legalább részben, mert különben az adó csakugyan elviselhetetlen lesz. Tegnap is roszul említtetett fel egy tisztelt szónok által ezen állitásom. Az mondatott ugyanig, mintha én azt állítottam volna, hogy a házbéradó azért nem lesz elviselhető, mert át nem hárítható. Én az áthárítás elvére azért hivatkoztam, hogy annak alapján mutassam meg, hogy azon intézkedés, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, ezen áthárításnál fogva mind azon városokban, hol eddig behozva nem volt, a szegényebb néposztályt fogja inkább sújtani, mint a vagyonosabbat, miután ezen városokban a szegényebb néposztályu lakosok azok. kik bérbe fogadott szállásokban laknak. Az igen tisztelt előadó úr felakadt azon, hogy a kisebbség véleményéhez csatolt házosztályadókulcsban számos osztályra nézve háromszoros adónagyobbitá.s foglaltatik; én meg részemről azon csodálkozom mindig, hogy miért mondatik ki a házosztály adóra nézve a nagyobbitás a törvényj'avaslatban foglalt adókulcsban a közép nagyságú házakra és nem mondalik ki a nagyobb házakra, (Helyeslés a bal oldalon) melyek ezen adófelemelést inkább megbírnák? Hasonlítsuk össze a két osztályzatot. A régi osztályzat szerint a 2-ik osztálybeli 4—5 szobás ház fizet 2 frt47 krt; a kisebbség javaslata szerint fizetne 5 frtot; a többség javaslata szerint pedig 6 frtot. Bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy ezen 1 forint itt végeredményében nagy különbség : mert azon házak, melyek e rovatba tartoznak, igen számosak, sokkal számosabbak, mint a nagyobbak, melyek a későbbi osztályokba soroztainak. Es épen ezen lakások azok, melyek az általam többször emiitett szegényebb sorsú polgárok által szoktak bérbe vétetni. A 3-ik osztálybeli G — 7 szobából álló házak most fizetnek 4 frt 95 krt; a kisebbség javaslata szerint fizetnének 10 frtot; a többségi törvényjavaslat szerint pedig 11 forintot: tehát ismét valamivel többet. Ha már most veszszük az utóbbi osztályokat, hol azután már 20, 25, 30 szobás házak találtatnak, melyek, mint emlitém, vagy egészben tulajdonosaik által lakatnak, és igy is nagy értéket képviselnek, vagy a hol bérbe adatnak, ez által jövedelmeznek: nagyon igazságos és igen eonsequens a kisebbség véleménye, midőn ezen nagyobb házakat az adókulcsban successive háromszoros adóval terheli. Es kérdem : miért mentesittessenek épen ezen nagyobb házak a nagyobb adózás terhe alól? Én azt hiszem, ez nem felel meg sem a nemzetgazdaság elvének, sem az adó igazságos felosztása igényeinek. Ezeket voltam bátor azon észrevételekre nézve előterjeszteni, melyeket a t. előadó úr most,
