Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-256
324 CCLVI. OKSZAGOS ÜLÉS. (Július 7 18(38.) azért, mert az absolut időben a folyamodók elégtételt nem kaptak, hibásnak tartanám, ha az országgyűlés, részéről, az igazságtalanságot tör vényesitené. Valamint szintén meggyőződésem az, hogy az alkotmányos kormánynak egészen más a feladata, mint az absolut és provisorialis kormánynak. Szerintem feladata az alkotmányos kormánynak az, hogy a legszegényebb osztályú népnek is igazságos felszólalása folytán, tért, időt és alkalmat adva, segédkezet nyújtson az orvoslásra. Minthogy ezeket nem találom a szakaszban, ezt nem fogadhatom el. De igen is elfogadom a 14-dik szakasz helyett ajánlott szöveget. Ugyanis a 3. osztálynak szövegezése azt javasolja, hogy a múltra nézve kártérítés a kérvényezőknek ne adassék. Lehet-e méltánj r osabb s igazságosabb tekintet s nyilatkozat az állampénztár irányában, mint ez? De egyszersmind a szövegezés azt is ajánlja, hogy az egyes kérvényezőknek ügye érdemileg intéztessék el, és ha igaz a beadvány, enyhítésben részesittessék a kérvényező. Már most kérdem, t. ház, az igazság és méltányosság teljes ignorálása nélkül megtagadhatjuk-e ezt? Szerintem nem. Én tehát a 14-dik szakaszt igy a mint van, méltányosnak, igazságosnak nem találván, csak is a 3-dik osztály által ajánlott szöveget fogadhatom el, s kérem a t. házat is ennek elfogadására. Mihályi Péter: T. ház ! Nem levén abban az állapotban, hogy a törvényjavaslat 14. szakaszához hozzájárulhassak, bátor leszek előadni okaimat. Nem járulhatok különösen azon indokoknál fugva, mert nézetem az, és még inkább azok után, a mik a földadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása óta itt mindkét részről elmondattak, tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a földadót s illetőleg azon terhet, a mely a földet nyomja, s nyomja jelenleg is, súlyosbítani a törvényhozás egyik tagjának sem lehet szándékában. Már most ha a 14. szakasznak azon intézkedését, hogy adóelengedés a múltra nézve folyamodásokra is egyátalában nyújtatni nem fog*, a t. ház elfogadná, természetesen az fogna következni, hogy mindazon 34 millió adóhátralék, a melyet az igen t. pénzügyminiszter úr a maga april 16-ikai beszédében felemlíteni méltóztatott, az illetőkön meg fog vétetni. Már pedig kétségtelen, hogy hátralék ott van, a hol az illetők be nerxTfizették tartozásaikat; én tehát, ha nem is egész bizonyossággal, de nagy valószínűséggel bátor vagyok kimondani, miszerint a hátralékok legnagyobb mérvben ott keresendők, a hol azok fizetésének valógi tehetetlensége vagy képtelensége állott elő. Más részről azt is bátor vagyok megjegyezni, hogy bár azon adóhátraléknak egy része fizetési képtelenségből származik, hanem származik egy jelentékeny része azon körülményből is, hogy bizonyos vidékek lakói, különösen a hegyi vidékekben lakóknak erdészeti mivelés alatti birtokai annyira voltak adóval terhelve, hogy magok az absolut rendszer közegei sem vélték lelkiismeretökkel összeegyeztethetőnek, azon adóterheket szigorúan behajtani: mert kétséget nem szenved, hogy ha azon adóhátralékok mind behajtatnak, akkor nem maga a tiszta jövedelem, hanem az adótárgyban rejlő tökeérték fog megadóztatni, megtámadtatni. Miután a t. pénzügyminiszter úr még akkori előadásában kinyilatkoztatta, hogy bár ezen adóhátralék egy része leírásba fog jőni és ez iránt annak idejében törvényt fog a ház elé terjeszteni: bátor vagyok azon kérdést támasztani: hogy ha ezen intézkedése a 14. szakasznak meg fog állapittatni, miképen lesz helye a törvényhozás azon bekövetkezendő intézkedésének ? Mert itt világosan ki lenne mondva, hogy adóhátralék elengedésének helye nem lehet. Ez okból kérem a t. házat, méltóztassék ne a Nicolics képviselő úr által beadott modósitványt, mely nézetem szerint annyiban szűkkeblű, hogy csak azon egyesekre vonatkozik, a kik már beadták folyamodványaikat; hanem méltóztassék elfogadni oly modósitványt, a mely átalánosan felállítja és mondja ki. hogy ha oly folyamodvány fog beadatni, a mely kellő alapot nyújt a tekintetbe vételre, akkor törvényes intézkedés ne gátolja, hogy az ily folyamodó az elengedést meg is nyerje. Pártolom a 3. osztály külön véleményét. Édes Albert: Én Horváth Döme képviselőtársamnak a 14. szakaszra kifejtett nézeteiben teljesjn osztozom. A mi magyar népünk igen egészséges gondolkozású, és ha elolvassa ezen szakaszt, azt fogja reá mondani, hogy igazságtalanságot foglal magában. E szakasz ugyanis csak arra látszik irányozva lenni, hogy az állam kárt ne szenvedjen, az egyének érdekei pedig egészen mellőztetnek ; pedig az állam érdeke az egyesek hátrányával védetik. Bárha az állam java mindnyájunknak is szivén fekszik, bárha azt hazafi lélekkel mindnyájan igyekszünk előmozdítani, de mindenkor joggal és igazsággal. Én a természeti törvénynyel összeférhetőbbnek gondolom, hogy ha a túlterheltek kiderítették a mag-ok tuíterheltetését, adójok visszahatólag is megtéríttetik vaiy a jövőre való betudással vagy visszafizetéssel. Valamint épen annak megfelelőleg nagyon méltányosnak s igazságosnak s a természet törvényeivel megegyezőnek tartom azt, hogy ha valaki kevesebb adóval terheltetett vagy rovatott meg, mint illetékes, az utólagosan a múltra nézve is kipótoltassék az állam számára : (Ellenmondás) mert ha ez nem történik, akkor az egyik saját okozása nélkül tulherheltetvén adóval, mintegy méliatla-
