Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-255
312 CCLV. ORSZÁGOS ULES. (Július 6. 1868.) van, hogy semmit sem szabad az államnak jobban terhelni, mint a törvény megengedi. Már , kérem alásan, azon földbirtokos, a kinek birtokán betáblázott adósság van, jobban van terhelve, ha attól az adósságtól is köteles megfizetni mind azon adót, melyet az állam reá megszabott: jobban van megterhelve, mert a mellett, hogy azon összeget, a mely a jószágon fekszik, azon összegig az ő jószágát övének mondani nem lehet. Végül azon hátránya is megvan, hogy hitele azon betáblázás által csökkent, Kérem tehát, ezt tessék figyelembe venni a t. háznak. A mint átalánosan elismerte minden szónoka házban, a ki még ma a földadóhoz szólt, hogy a földadó különben is igen súlyos, és nem igazoltatott ezen súlyos adó mással, mint a hazának rendkívüli szükségével, miután mondom, ezt mindenki elismerte, ne fokozzuk a terhet jobban, mint az állam érdeke megkívánja, ne fokozzuk annyira, a hol már az igazsággal sem férhet meg. (Helyeslés, bal felöl.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Én az előttünk fekvő módositványt érdemére nézve olyannak tartom, hogy ha a földadó alapos reformjába mennénk be, az mindenesetre a legnagyobb figyelemre méltó volna; eredményére nézve azonban olyannak tartom, t miszerint attól nagyon sokat nem várhatunk. Én azon nézetet táplálom, hogy épen ezen törvény által nem lehet gyökeresen átalakítani a földadó viszonyait: azért csak arra vélném szoritandónak, hogy a földadó kivettessék és a rendszabályok fentartassanak ; és e szempontból nem pártolhatom a tett irditványt; azonban egyúttal a többi módosítást is hasonló sorsban kívánnám részesittetni. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: A Bónis Sámuel képviselő úr által tett indítvány az adó behajtására nézve bizonyára könnyebbitést foglal magában; e tekintetben tehát mint pénzügyminiszternek észrevételt tennem szükségtelen volna; azonban méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval röviden megemlítsem azon következéseket is, a melyeket ily eljárás jelenben a íöldbirtoki kite!re nézve maga után vonna. {Halljuk!) r En azt hiszem, a földadó magára a birtokra van kivetve ép ugy, mint a házadó, s ennek az a természetes következése, hogy ha már bizonyos adó bizonyos birtokot hosszabb ideig és változatlanul terhel, az ezen adótehernek megfelelő tőkeértékkel a birtok értéke, illetőleg eladási s vételi ára laszállittatik; tehát a ki valamely birtokot megvásárol, az bizonyára tekintetbe fogja venni, mennyi annak adótétele, és az adótételnek megfelelő összeget az érték kiszámításánál levonás alá fogja venni. Ez oly elv, mely minden ily állandóan kiszabott adónál természetesen következik. Egyébiránt a kezelésre nézve a birodalommásik felében is az inditvány szerinti eljárás ki van mondva; ott is ki van mondva azon rendszabály, hogy a jövedelemadó illető tételét, mely a tőkepénzesre esik, jogositva van az illető birtokos a kamatfizetésnél levonni. Az indítványnak czélja az, hogy ha valakinek birtoka van, a mely 100,000 frtot ér és : azon van 10,000 frtos követelés bekebelezve és ennek kamatja hatszáz frt volna, ezen [hatszáz frtra eső jövedelmi adót az illető birtokos hitelezőjének beszámíthassa. Ezen eljárás ellen elvileg véve észrevételt tenni nem lehet.miután azméltányosnakmondható; azonban más kérdés, vajon nem vonna-e ezen intézkedés maga után oly következményeket, melyek épen a birtokos osztálynak, melynek az indítvány kedvezni kíván, lennének kárára ? Elismert dolog, hogy minden vagyon nemei közt egy sem forgatható oly könnyen, mint a töke. Fekvő birtokát senki magával nem viheti, a reá szabott teher alól fel nem mentheti; ellenben a tőke mindig oly elhelyezést fog keresni, mely mentül kevésbbé terheli. Minden olyan államban , hol sokkal több azoknak száma, kik tőkét kivannak felvenni, mint a kik tőkét kiadni készek, tehát hol a feltételeket a tőkepénzes szabhatja meg: igen természetes, hogy a tőkepénzes azon terhet, melyet az inditvány szerint neki kellene viselni, a földbirtokosra, azaz adósára rovandja, s ha az ezen feltételeket el nem fogadja, a tőkét ^egyszerűen felmondja s más módon helyezi el. Óvakodjunk tehát oly intézkedéstől, mely midőn a birtokos osztály javára látszik szolgálni, valójában kárára lenne. Még egy körülményre vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni. Mindenki tudja, hogy a magyar földhitelintézet minden nyerészkedési üzlet nélkül a kezelési költségek betudásával kivánja a kamatot az adóstól, a mennyiben a záloglevelek kamatja ugyanaz, mint a mit az illető birtokos fizet; miután pedig a földhitelintézetnek záloglevelei azon kiváltsággal bírnak, hogy a jövedelmi adót a szelvények után az intézet nem húzza le: ennélfogva az illető záloglevél birtokosa minden levonás nélkül kapja ugyanazon 5'/, % kamatot, melyet az adós az intézetnél fizet. Ha az inditvány elfogadtatnék, minő helyzetbe jőne a magyar földhitelintézet? A hitelezők levonván a jövedelmi adót, az intézet pedig a teljes 5 % % kamat kifizetésére lévén kötelezve: az intézetet oly nevezetes veszteség érné, melynélfogva alig maradna reá nézve más mód. mint hogy felmondaná mind azon adósoknak a kölcsönözött tőkét, kik ily levonást az j inditvány szerint tennének, aránylag kevesitené a j záloglevélforgalmat, mi a földhitelre csak káros
