Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-255

310 CCLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 6. 1868) folytán annálfogva, mert a Magyarországhoz kap­csolás által a partiumban 16 perczentre emeltetetett a földadó, nyomasztóbb helyzetbe jött. E szerint sújtva voltak adótekintetben a partiumban lakók addig, míg Erdélyhez tartoztak, és még inkább sújtva lettek azzal, hogy Magyar országhoz kapcsoltatván, az erdélyi súlyos adó­alapra a magyarországi, még súlyosabb 16% földadó halmoztatott. En tehát, ha valaki Vállyi indítványát a föld­adó leszállitása iránt pártolja, kénytelen vagyok azt pártolni, annál inkább, mert a földadó külön­bözik minden más adótól: így a közvetett adóknál például dohány, hus, bor stb.-nél, ha az illető adó­zók fizetnek is valamely összeget, azt legalább megkapják, a mit az alkalommal vásároltak; ellen­ben a föld elemi csapásoknak van kitéve, és mint tapasztaltuk, ezen elemi csapások sohasem vétettek kellő tekintetbe, hanem szintúgy kellett megfi­zetni a földadót, mintha elemi csapások közbe sem jöttek volna. De pártolom Vállyi képviselőtársam indítvá­nyát azért is, mert nem akarok osztrákabb lenni az osztráknál. Az osztrák t. i. Erdélyre nézve 10 per­czentre szabta meg a föladót, Magyarországra nézve pedig 16 perczentre. Mikor tehát azok a nép jövedel­mét szivattyúzni tudó osztrákok nem szabtak többet, akkor, megvallom, midőn azt vártam a pénzügy­miniszter úrtól és a pénzügyi bizottságtól, hogy talán ezen adórendszabályok súlyát könnyíteni fogják, bámulattal látom, hogy még fölebb emel­ték. Ennek ellenére tehát pártolom Vállyi indítvá­nyát, és a szerint, mint az indítvány mondja: az adót Erdélyre s a partiumra nézve leszállittatni kérem. Csengery Imre jegyző: Mielőtt a t. ház a szavazásra áttérne, csupán egyetlen szóra van styláris észrevételem. Ugy hiszem, a törvény­hozás, midőn a törvényben intézkedik, sóba sem szólhat a múlt időben, hanem csak a jelen vagy jövő időben. Én tehát ezen egyetlen szót: „álla­píttatott meg", azzal kivánom felcseréltetni: „álla­pittattik meg". (Helyeslés.) Elnök: Nem levén senki feljegyezve, az a kérdés: elfogadja-e a t. ház a 2-dik szakaszt vagy nem azon styláris módosítással, melyet Csengery képviselő úr tett? A kik elfogadják, méltóztassa­nak felkelni. (Megtörténik.) A többség a 2-dik szakaszt Csengery képviselő által javaslóit styláris módosítással elfogadván, a többi módosítás mellőz­tetik. BoniS Sámuel: T. ház ! Miután az adó meg­ajánlásához a t. ház a jelen törvényben kijelölt alapon főkép azon okból járult, mivel ez adó alap­jául szolgáló kataszter kiigazításához a nélkül, hogy az állam szükségletei háttérbe ne szoríttassa- I nak, jelenleg nem foghatott a ház, pedig egy igaz­ságos kataszternek készitése mulhatlan szükség lenne: én a ház akarata előtt meghajlok; hanem, t. ház, senkit sem hallottam a házban, ki el ne ismerte volna, hogy csak rendkívüli körülmények teszik azt mulhatlan szükségessé, hogy a földre a jelen alapon ily terhes adó rovassék. Valóban igen terhes azon adó. mely a földre rovatik, és ha a t. ház figyelme egy körülményre ki nem terjed, ezen teher még kétszerte súlyosabbá válik. Nem látom ugyanis ezen törvényjavaslatban, hogy gon­doskodva lenne arról, miszerint azon terhek, me­lyek a földbirtokon feküsznek, az adónál beszámít­tatnának. Igaz, t. ház, hogy ha én azt'ajánla­nám, hogy e földbirtokon fekvő minden adósság — legyen az bár bekebelezett vagy váltóadósság — mind számittassék le a földbirtok értékéből, akkor, bár ez az igazsággal nem ütközik össze, de bevallom magam is, hogy sok kijátszásra adna alkalmat. Indítványom tehát annyira nem megy; hanem más részről az is igaz, hogy az ál­lamnak gondoskodnia kell arról, hogy senki érté­kén kivül meg ne adóztassék. Ha a ház gondos­kodik róla. hogy kijátszások ne történhessenek, gondoskodnia kell arról is, hogy senki értékén kivül kétszeresen meg ne adóztassék. Már pedig, t. ház, mind azon terhek, melyek a földbirtokon feküsznek, valósággal jogilag leszámitandók azon földbirtok értékéből, habár inditványom ez idő szerint addig nem is terjed. Inditványom csak oda terjed, hogy a földbirtokra bekeblezett tőkének adóilletéke a földbirtokból vonassék le és a tő­kére írassék föl. Ez által a státus nem vészit, és kijátszásokra alkalom nem szolgáltatik. Indítványomat azért tettem igy; különben simpliciter ki lehetett volna az adósságokat a föld­birtok értékéből vonni; de a mennyiben a föld­birtoknak nagyobb az adója, mint a tőkének, az­ért tettem igy indítványomat, hogy az állam jöve­delmei általa ne csorbittassanak. Ez indítvány sze­rint el lesz érve, hogy a föld értékéig megadóz­tassák ; el lesz az is érve, hogy kijátszás nem tör­ténik, mert a tőke az őt illető terhet viselni fogja. Ennélfogva ezen indítványomat ajánlom a t. ház figyelmébe, s kérem a jegyző urat annuk felolva­sására. Csengery Imre jegyző (olvassa Bónis Sá­muel indítványát) : „A második szakasz után igtat­tassék be ugy uj következő szakasz: „A földbir­tokra telekkönyvileg bejegyzett, illetőleg betáb­lázott tőke adóilletéke a földbirtok adóilletékéből levonandó és az azt terhelő tőkére^ rovandó föl." Pulszky PerenCZ: T. ház! Én ugy hiszem, a felhozott indítvány magában nagyon igazságos, de ki nem vihető. Ez is ugyanabban a nehézség­ben szenved, hogy a kijátszásnak tág tért nyit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom