Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4. 1868) 279 ép olyanok, mint az áldott Békés adózási viszonyai, ha nem roszabbak ? azon Békésnek viszonyai, melynek boldog lakója mindig megcsodálja a bihari embert, hogy háromszor szánt, mégis csak egyszer arat. (Derültség.) Azt bocsátom még előre, hogy a legközelebbi franczia budgetvita alkalmával Thiers ugyan azt mondotta: hogy az az ő bajuk, hogy mielőtt a jövedelmet meghatároznák, már előleg a kiadások megvitatásába bocsátkoznak. Pulszky FerenCz: Nálunk épen ellenkezőleg! Szontagh Pál (nógrádi): Hogy ezt ellenem lehetne fordítani, elismerem, s csakis azért idéztem, hogy előre jelezzem, mikép tudom, hogy Thiers mondta azt; de egyszersmind alkalmul veszem ezt annak kijelentésére, hogy nem olyanok Francziaország finanezialis műveletei, melyeket én részemről egy ujonan alakuló államban ajánlandónak tartanék. Ugyanis azon országban, mely most van alakulóban, mely a méltányosság tekintetéből is, tehát csak vi officii imperfecti vállal magára oly terheket; melyeknek most már hűséges és pontos fizetése szoros kötelességévé vált, mondom, ily államnak, ha tán másnak is, de ennek kiválólag kötelessége azt kérdezni először: mennyit kell nekem mulhatlanul kiadnom, tehát mennyi jövedelemre van szükségem ? nem pedig megfordítva, hogy : én teremtek ennyi és ennyi jövedelmet, hogy azután a meglevő pénzből bőven költhessék. Ez különösen reánk alkalmazható ; s azért óhajtottam volna én is Beniczky t. barátommal együtt előbb megvizsgálva és meghatározva látni a költségvetést, mert tudnom kellene, hogy a szegénynek nevezett, de, mint mindnyájan tudjuk, valóban szegény ország a maga kiadásai javaslataiban nem túlságosan fényűző, bőkezü-e egyrészt, p. az összes magas hivatalnoki branchok fizetésében ? nem túlságosan elnéző-e másrészt ott, hol a múlt kormány alatt megszerzett nyugdijakról van szó? Szóval, én azt vélem, hogy nem a gavallérkodásból, nem a nagy állami állást nyegléid elvből kellene kiindulni, hanem igenis a szoros háztartás és takarékosság elvéből. (Helyeslés halról.) Én újra hosszasan nem akarva untatni a tisztelt házat, érdemes gyomai képviselőtársamhoz és barátomhoz fordulok és emlékeztetem' őt bécsi delegatiónális közös élményeinkre. Akkor, midőn meg volt mondva az extraordinarium vitája alkalmával, hogy ime ezen pénz megvan, tehát elkölthetjük : ezen elvet akkor is megtámadtam. Ha itt Magyarországon specialiter, mielőtt megfontolnék minden oldalról, mi az elkerülhetlenül szükséges költség, előbb cassa formálásához látunk, könnyen ismét azt mondhatnók: mert van ennyi jövedelem, tehát bátrabban költhetünk. Valamint tehát nem haboztam Bécsben kimondani, ugy itt is ismétlem, hogy ugy a privát, mint az álíamgazdálkodásnál rósz gazdálkodás- és pazarlásnak tartom cassát csinálni előbb vagy meglévő pénzre hivatkozni annak igazolására, hogy költekeznünk lehet. Kinyilatkoztatom azonban, hogy miután nincá reményem, hogy ezen költségvetési javaslat előbb vizsgáltassák meg: bár épen gyomai képviselő barátom argumentumainál fogva most in concreto csak ugy lehetett volna meghatározni, hogy ezen legsúlyosabb és legigazságtalanabbul elosztva a földadó leszállittassék, ha a költségvetés előlegesen megvizsgáltatik : azonban a többség által kényszerítve, bele fogok menni a részletes vitába. (Helyeslés a bal oldalon.) Zsarnay Imre: T. ház! Ha mint átalános elv felett kellene véleményt mondani az iránt, hogy az államgazdaság rendezésében az iránt kell-e hamarabb tisztába jönni, hogy mire van szükség, vagy azt kell előbb megtudni, hogy mi pénze s ereje van az államnak: akkor én egész meggyőződésem szerint mondanám, hogy elvileg magamévá teszem Beniczky képviselőtársam indítványát, melyet közelebb Szontagh Pál képviselő úr is magáévá tett ; de kérdem: olyanok-e a haza körülményei, hogy minden valóságos szükséget fedezni lehetne ? A mi másutt elkerülhetlen szükség, nálunk pénz arra sem telik. így mi nem elvek, hanem viszonyaink szerint intézkedhetünk. Ha talán más viszonyok közt volna ezen törvényhozó testület, maga a miniszter úr, ki ezen törvényt elénk terjesztette, bizonyosan elébb a költségvetést adta volna elénk, és azután mentünk volna csak át az adók iránti törvényjavaslatokra. De méltóztassanak vissza emlékezni, különösen Beniczky képviselő úr s vele többen a más oldalon: vajon nem emeltek-e már többször panaszt a miatt, hogy még most is törvénytelen adók szedetnek? hányszor szemrehányással kérdezték: mikor lesz már vége az örökös indemnitynek ? Eddig, mig az ország érdekében szintén sürgős törvények alkotásával foglalkozott a ház, a kormány által indítványozott törvény tárgyalását gátolták mindig; az követeltetett, hogy a beszedendő adó mielőbb törvényesíttessék. Ily előzmények után most, midőn magának a háznak kívánsága szerint az adótörvény a ház elé terjesztetett, s már nagy részben tárgyaltatott, ismét azt mondjuk: vessük ezt félre, tárgyaljuk előbb azt, hogy mik a szükséges kiadások s költségek? Méltóztassanak megengedni, ón ezen eljárást, legalább részemről, nem helyeselhetem: nem pártolhatom pedig annyival kevésbbé, mert azt mondta Beniczky képviselőtársam, hogy min-