Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-254
CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Jnlius 4.1868.) 2 7 § gos — bár micsoda mesterséges katastereket és becsléseket csináljunk — a földadó nem mindenkor a földnek tiszta jövedelmét érinti, hanem gyakran vonatkozik a nyers jövedelemre, sőt ha bizonyos magasságot elért , megtámadja a jövedelem forrását, a tőkét vagy a földet, és pusztulásnak viszi a földbirtokost. Hogy ezen, a földadó természetében fekvő hiányokat orvosolni lehessen, arra nincs máscorrectivum, {Halljuk!) mint a földadónak leszállitása. Kell tehát , hogy minden adó-reformjainknak ez legyen czélja. {Átalános helyeslés.) Jól tudom én, hogy a földadó leszállítása által hézag fogna támadni jövedelmeinkben; de e hézagot ki lehet pótolni az átalános jövedelmi adó megállapítása által, a mely minden tiszta jövedelemre, tehát a föld tiszta jövedelmére is kiterjesztetnék , s mely a földbirtokra s gazdasági előhaladásra nézve koránsem oly ártalmas, mint a tulcsigázott földadó. De miután ez átmenet a magas földadótól az ily átalános jövedelmi adóhoz rögtön nem eszközölhető, az csak hosszabb időnek müve lehet: én a napirenden levő törvényjavaslatot, a mint van, átalánosságban, sőt minden részleteiben is elfogadom; de miután a földadó kérdése talán a jövő évi budget tárgyalásánál előfordulhat, nem tartom fölöslegesnek némely megjegyzéseket magára a törvényjavaslatra megtenni, melyeket a pénzügyi bizottságban is volt szerencsém előhozni. És pedig először, valamint helyeslem, hogy a t. pénzügyminiszter úr a pótlékokat vagy legalább azoknak nagy részét a törzsadóval commassálta, ugy nem tarthatom indokoltnak, hogy a fél utón megállott és a földtehermentesitési pótlékokat nem commassálta a törzsadóval. Ily speciális adók és pótlékok nagyon primitív pénzügyre mutatnak. A financziának feladata kellő forrásokból a jövedelmet előállitaui és a jövedelemből a folyó kiadásokat fedezni. A pótlékok rendszere előttem mindig nagyon veszélyes, mert hasonlít egy lejtőhöz, melyen a pénzügyminiszterek az adó emelésében akaratlanul mindig előre tolatnak. Második kifogásom a javaslat ellen az, hogy benne a földadó tört számban fejeztetik ki, a mi a kezelést és kivetést mindig nehezíti. Én ezt szeretném kikerülni, de nem az adóemelés által 30°/ 0-ra, hanem annak leszállitása által 29 % -ra, nem mintha ez nagy anyagi kedvezmény volna, hanem mert hiszem, hogy jó morális hatással lenne, mert mutatkoznék benne az irány a földadó leszállítására. Harmadszor, miután átalában el van ismerve és a pénzügyminiszter úr is elismeri, hogy 29 vagy 30%-nyi adó az ország külön vidékem a valódi jövedelemhez igen különböző arányban áll, és hogy különösen a bánsági és alföldi megyék túl vannak terhelve: szükségesnek látnám, hogy e tekintetben a rectificatio, ha nem is rendszeresen, de per excerpta, esetről esetre mielőbb megtörténjék. Mondám, hogy reformokat, főleg nagyobbszerü reformokat rögtön eszközölni nem lehet; szükséges az egyéni nézeteknek, kívánalmaknak a helyzet követelményeivel transigálni. Ismétlem tehát, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot átalában és részleteiben is elfogadom. Pap Simon: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak taglalásába nem bocsátkozom, nem azért, hogy örömöm telnék benne, de mert azt hiszem, hogy azzal a t. ház becses türelmét siker nélkül fárasztanám, miután az már több fázison és bizottságok kritikáin áthatolt; azonban nem hallgathatom el annak lényeges hiányafeletti aggodalmamat, mely szerint a hegyi, kopár, vadvizenyős, szóval a fogyasztó vidékekre semmi figyelem nem fordíttatott, noha elismeri t. pénzügyminiszter úr az ápril 16 kai igen jeles beszédében , hogy vannak egyes vidékek, melyek tulterhelvék és melyekről mielőbb gondoskodnunk kell; és én tisztelettel meghajlok e becses bevallás előtt; csak hogy mikor fogna az majd foganatba vétetni, ha még ez alkalommal sem? és mindaddig viselje még is az a nép az elviselhetetlen terhet ? Sőt nem is olyan hegyes vidékek azok, t. ház, hanem Magyarországnak egész éjszaki vonala Máramarostól kezdve: oly vidékek azok, hol semmi iparüzlet, semmi kereskedés nincs, mint afféle zugtájékokban; e felett fogyasztó vidékek, melyek jobbára marhatenyésztésből tengődnek; tengődnek, mondom, mert a hol fél évig tart a tél, ott nem lehet sikeres marhatenyésztés ; szóval oly vidékek azok. melyek felől ellehetnek a vasúti hálózatok, csatornák, s több efféle üdvös intézkedések, mert ezekre adózni ugyan busásan fognak, de mind ezeknek vagy épen semmi, vagy közvetve igen kevés hasznát vehetik. Az adók ellenben a mily arányi alánul és igazságtalanul vettettek ki reájok az absolutismus által, szintoly kíméletlenül, sőt a jelen törvényj'avaslatokként már kamatokkal is felsallangozva czéloztatnak beszedetni a constitutionalismus által annyira, t. ház, hogy midőn az alföldi nép, e Kánahán-föld népe már is azon aggódik, hogy a quota elvállalásával netán birtoktó'kéje támadtatik meg , akkor eme vidékek népe felének, hogy ne mondjam, három negyedének birtoktőkéje már rég; az izraelita uzsorások zsebében hever: mert az izraelitáknak van életphilosophiájok, mely, fájdalom! sőt szégyenteljes fájdalom ! a mi keresztyén hitű népünknél teljesen hiányzik, mert az izraeliták katekismusa előbb élni tanít, aztán meghalni. Ha tehát e szerencsétlen helyezető népnek^ 35*
