Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-252
258 CCLII. OKSZAGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) menyre jőnék több képviselőtársammal együtt, hogy a kormány intézkedése s az illető félegyházi főbiró eljárása olyan volt, mely menthető és melyre még a helyeslést is rá lehet mondani. Azon okmányok tartalma, meglehet, ezt napfényre deríteni. Azonban így, midőn az mondatik a kormány és különösen az igazságügyi miniszter úr által, hogy nem lehet a ház elé terjeszteni ezen okmányokat, mert azokat az államügyész az illetők ellen támasztandó kereset végett tőle átvette, következésképen nála azon iratok nincsenek : én ugy hiszem, e tekintetben az igazságügyéi" urnák csak egy szót kellene intézni a végett, hogy ő neki azokra egy vagy két napra szüksége van, adja tehát át. mig azon okmányokat a házzal közölni képes lesz és ha e kívánságát hozzá intézendi, az iratok mindjárt itt lesznek az asztalon; azontúl vissza s adhatja. Bár én azt hiszem, hogy azok eredetijét nem is adta ki, mert a minisztériumnak kezében kell azon okmányoknak lenni; neki szintén meglévén levéltára, az eredeti példányoknak abba kell jönniök. Hiteles másolatban az állam- vagy koronaügyésznek ki lehet azokat adni, a mi neki teljesen kielégítő. Egyébiránt, mondom, az okmányok előttem nem levén ismeretesek, egészen a tárgyhoz tartozó véleményt, vagyis olyat, mely kimerítő legyen, mondani képes nem vagyok; hanem szólhatok csak az itt előadottakról. Hallottam jelesen azt mondani, nőkép valami proclamatio adatott ki valami Asztalos nevű ember által. (Derültség. Fölkiáltások : Mintha nem ismérvé!) Lehet ugyan nevetni; de a ki teszi, az magát neveti ki. mert nem tudja, miért nevet. Azt mondám, hallottam, hogy egy proclamatio terjesztetett valami Asztalos nevű ügyvéd vagy ember által, a miért ez elfogatott. Én azon proclamatiót soha sem láttam, tartalmát nem is tudom, Asztalost életemben talán soha sem láttam, (Felkiáltások : De csak talán!) beszélni vele soha sem beszéltem, (Főikiáltások: Jó azt eltagadni!) s azért mondhatom, valami Asztalos nevű ügyvéd ember ezen proelamatióért elfogatott. Tudni kellene, e kérdéses proclamatio mit, tartalmaz. Lehet olyan ezen proclamatio ; mely valóban büntetést érdemel kiadása miatt, mert lehetnek benne foglalva oly tények, oly izgatások, oly felszólítások, melyek kárhozatosak, büntetésre méltók. Delehet.hogy nem olyanok vannak benne. Nem igen lehetnek olyanok benne, melyek oly határozott büntetést vonhatnak magok után, mint az előadások után állithatom, mert azt értettem az igazságügy ér úr által említtetni, hogy ezen proclamatio kiadása miatt sajtóbiróság elé idéztetett; később megint azt is értettem, hogy j most meginí ugyanazon proclamatio miatt a királyi tábla elé idéztetett, mint notórius. Már most hogyan tudjam azt összeegyeztetni: hát egy ember I ugyanazon írásért sajtóbiróság elé is állitható, és ismét ugyanazon írásért mint notórius a királyi tábla elé idéztetik ? Hát. mondom, én ebből tisztába nem jöhetek, vajon azon kérdéses proclamatio, mily tartalmú : olyan-e. melyet szabadon lehet terjeszteni? olyan-e,mely sajtóbiróság elé tartozik? olyan-e f mely királjd táblai ítéletre vár? Ha tartalmát ismerném, ha ide elő volna terjesztve: meg tudnám bírálni. Azután, t. ház , azt hallottam említtetni, [ hogy népgyűlést akart ott tartatni azon kérdéses Asztalos János Félegyházán, és ezen népgyüléstartási szándékát be nem jelentette az illető hatóságnak. Ha népgyűlést akart tartani, s ebbeli szándékát be nem jelentette a hatóságnak, akkor szó sincs róla, hogy törvénysértést nem cselekedett volna : mert ha valaki népgyűlést akar tartani, az illető hatóságnak azt előbb bejelenteni a törvény szerint kell. De kérem, más oldalról, ha ugyanis a lapokban olvasottaknak hinni lehet, azt tanultam ki, hogy az nem népgyűlést, hanem a demokrata kör tagjait hívta össze, a demokrata kör pedig nem az összes népet foglalja magában, hanem csak a kik részvényesek, kik aláírták magokat. Ha azt tette, teljesen jogával szabadságával cselekedett, és ha ezt cselekedvén, a bíró őt a Félegyházára való menéstől eltiltotta, így oda menvén őt, elfogatta és elfogván, azután ide felhurczoltatta. és mikor a népet, mely ezen törvényellenes tettet látván, oda ment és kívánta kiadását, (Zaj) ekkor egy embert, mint Dobrzánky képviselő úr előadja, (Derültség. Zaj) agyonlövetett hat katona által, kik töltött fegyverrel voltak ellátva, a többieknek pedig megparancsoltatott, hogy a levegőbe lőjenek . . . Ivánka Imre : Hisz ez humanitás ! Csiky Sándor : Ez nem humanitás ; ez személyes boszu, gyilkosság, oly gyilkosság, melyet ha a bíró hivatalos minőségében elkövet, épen ugy büntetendő, vagy talán még súlyosabban, mint ha egyik vagy másik lövi harmadik társát agyon. Ez jogtalan. Ámde, t. ház ! mindezek csak akkor volnánának teljesen, tökéletesen megítélhetők, és helyes vélemény csak akkor volna kimondható, ha e történtek hiteles iratokban felmutattatnának : mire ismételve bátor vagy ok fölkérni a kormányt, hogy teljesítse, mert jogos kívánság volt Simonyi Ernő képviselőtársamtól azt kívánni, és azt hiszem, hogy a kormánynak saját érdeke is azt hozza magával, hogy a kétes véleményeket és sokak által kárhoztató itélét kimondását hárítsa el magától; ezt pedig teljesítheti, ha az iratokból kiderül, hogy azon eljárás törvényes és jogos volt, a miért a
