Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

CCLII. ORSZÁGOS Ül meghozott törvények védelmére minden törvé­nyes fegyvert felhasználni köteles. Törvényes fegyvert használt pedig, mert törvényesen szaba­don választott birák elé állította az illetőket, Ítéljen a biró tetteik felett; de az ily vakmerő, merénylő és izgató emberek pártolása országgyűlésében nem más. mint a törvényes bíróra hatni akarni, szóval, a törvény iránti tiszteletlenség. {Helyeslés.) Uraim! Carafákat emiitett a képviselő úr ? Nem kell Carafa; de Hóra és Gloska még kevésbbé. (Zaj.) Hagyjunk azon jó népnek békét, hagyjuk aratni; úgyis drága a napszim és munka. Ne fáraszszuk kérelmekkel, ne boszantsuk őket : hisz ha a nép közé megyünk, és azt mind untalan izgatjuk, hogy kérelmet nyújtson be, tíz annyit kaphatnék arra, hogy azon kérelmező agitátorok a hazából száműzessenek. (Helyeslés.) Azért a ki a törvényt tiszteli, az 1867-ben hozott törvények ellen addig, míg törvényes utón meg nem változtatnak, egyátalán sem a házon kivül, sem a házban jelenleg fel nem szólalhat. , ? 01y alkotmányosságról fogalma nincs, mely­benilyenek meg ilyenek történnek! "Megköszöuném én az oly alkotmányosságot, melyről ő neki fogalma van, (Derültség) melyben, ha egyszer a bűnös, a törvény ellen izgató elfogatott, s a nép húsvét ünnepén felpálinkázva megszabadítására vitetik : azon nép ott diadalmaskodjék a törvény fölött. Ezt kívánja ő : mert az interpelláló a legnagyobb kíméletet még bűnül veszi, hogy t. i. a legvakme­rőbbeket fogatta el a biró. Hát be kellett volna várnia azon bírónak, míg hozzá betörnek és őt szétkonczolják, feldarabolják? (Derültség. Helyeslés.) Mindig azt tanultam és az a meggyőződésem, hogy a szikrát csirájában kell elfojtani, mert ha azután szétharapózik a tűz lángja, nagy károkat hoz magával. Nekem oly alkotmányosság nem kell, hol a törvény elleni agitatiónak erőszakosko­dással nyílt kaput akarunk nyitni, és oly embere­ket, kik ezt teszik, védelmezünk. Elmondja majd felettök az ítéletet a biró; de azért a kormányt feleletre vonni, mert ő a meghozott törvény tisz­telete mellett e törvénytől várván a nép üdvét, annak fentartására törekedett, és az ez ellen vakmerően feltámadókat a törvény értelmében a legszelídebben, a mint csak lehetett, rendre ut;,sitotta : (Helyeslés, ügy van!) ezért feleletre vonni akarni a kormányt, egyátalán nem lehet jó szándéknak, nem lehet azon törvénytiszteletet, melyet ajkán zengedeztet, az interpelláló szivéből fakadottnak venni. Ily eljárásért a kormányt egy­átalában nem okozhatom : ennélfogva a kormány eljárását, noha ez lassú, csendes és nem elég eré­lyes volt, (Derültség) helyesnek tartom. (Hosszas, élénk tetszés.) ÉS. (Július 1." 1868.) • 253 Nyáry Pál : Az alkotmánynak fő lényege, (Halljuk!) legalább ugy, mint kellene lennie, min­denütt a szabadság; de a szabadság magában nem állhat fen ; a szabadságot biztosítani kell; a sza­badságnak egyedüli biztositéka pedig a rend. (Ugy van!) A rend alkotmányos országban fentar­tatik a törvények által; a rendnek a törvények értel­mében kezelése, s így annak, ugy törvényeknek épségben tartása is első sorban a kormány köte­lessége. Ha a kormány eljárása ellen kifogás tétet­hetik, nem csak joga, de kötelessége is a képviselő­háznak a kormánytól számon kérni azt, mi módon járt el. Alkalmazva már most ezt a jelen esetre : kétségtelen dolog, hogy Simonyi képviselőtár­sunknak tökéletesen joga vjlt, hozzá teszem, mi­után oly nagyszerű volt ez eset, kötelessége is volt ezt a házban felhozni. A minisztérium, nem csak egy miniszter, de két miniszter, az igazság­ügy- és a belügyminiszter urak feleltek az inter­pellatióra. Az első kérdés az : meg van-e a ház a felelettel elégedve? elegendő-e, amit feleltek vagy nem? Ez a kérdés ; és azokon tul, amiket feleltek, van-e joga beavatkozni továbbá a háznak vagy sem ? ez a második kérdés. Vannak bizonyos axiómák, melyeket senki sem tagadhat meg, kinek az alkotmányosságról fogalma van. Ezek azok, hogy alkotmányos or­szágban tenni mindent szabad, a mit törvény nem tilt, alkotmányos országban tettéért mindenki felelős, alkotmányos országban mindenki tet­téért csakis egyedül a maga törvényes bírája előtt felelős. A kérdés már most azt, hogy a kormánynak volt-e joga azt hinni valamely tett­ről, hogy ez a törvény megsértése. Arra pedig megint azt kell felelni : ezen jogot a kormánytól nem lehet megtagadni. Akkor, midőn neki köteles­sége a rendet fentartani, ha a kormány azt mondja , hogy az általa alkalmazott rendszabályokat tartja szükségesnek a közbiztosság fentartására, én nem vagyok feljogosítva itt e helyen ítéletet hozni a felett, hogy vajon azon eset forgott-e fen, melyre a kérdéses szabályok a törvény értel­mében alkalmazhatók. De miután azt mondja . hogy ő azokat, a kik ellen azon rendszabályokat alkalmazta, a törvényes bírótól nem vonta el, sőt azok részint már el is ítéltettek, részint szabadon bocsáttattak, és közülök kettő, t. i. a vádlott a tör­vényszék elé van idézve: én azt hiszem, hogy ezzel a minisztérium nyilatkozatában mindent meg­mondott, a mit mondhatott, és nekünk többet kérdezni jogunk nincs. (Elénk helyeslés.) Zsarnay Imre : (Eláll!) Elállók. Almásy Sándor : T. ház! Zsarnay Imre : Én a szólástól elállottam, mert Nyáry Pál t. képviselőtársam oly tisztán

Next

/
Oldalképek
Tartalom