Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-251

228 COLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Juaíua 30. 1868.) az állam szükségletei igen nagyok; azt is elismerem, hogy ha ezen szükségleteket az állam fedezni akarja — a minthogy fedezni önfentartási tekintetből kell is — köteles a törvényhozás az adóképesség minden nemeit igénybe venni. De midőn ezen kötelességet teljesiti a törvényhozás, azt tartom, szem előtt kell tartania, hogy az iparnak, kereskedelemnek és földmivelésnek egyes ágait, melyek az adóképességet előteremtik, annyira meg ne adóztassa, hogy magát annak az erejét, miszerint képes adóképességet előteremteni, megszüntesse. Továbbá köteles a törvényhozás ügyeim, hogy a bizonyos adó nemeinek, egyforma adó nemeinek megadóztatása közt arányosság létezzék. Ezen tekintetből vagyok bátor a t. ház figyelmét e szakaszra felhivni. Először is megjegyzem, hogy nincs arány a gőzerőre készített s az állam által kamattal biztosított vasutak megadóztatása meg a közúti vaspálya megadóztatása közt. Ha ugyanis veszszük azon arányt, hogy a 2 frt 50 kros jegytől 15 krt fizet a vaspálya, akkor, ha ezen arányban fizet a közúti vasút a 10 kros jegyek után 1 krt, (Felkiáltások: Fél Tcrajczárt!) akkor a 2 frt 50 kr. után kénytelen lesz a vaspálya 3 7 V

2 krt fizetni, az 5 kros jegyektől pedig 75 krt. Már itt arány a kettő között nem létezik: nem létezik annyival kevésbbé, mivel mindenféle versenynek ki van téve, kamatbiztositékot nem kap, és a mellett a nyári és téli hónapokbeli jövedelme közt igen nagy különbség létezik; holott amott a verseny kisebb és kamatbiztositéka is van a gőzvonatu pályának, és így nincs kitéve annak az eshetőségnek, hogy tán veszítsen. De továbbá a közúti pálya tul a rendén van terhelve, annyira, hogy ha a fővárosban ily megadóztatás mellett is megállhatnak efféle vállalatok, de a vidéken hasonló adóztatás mellett ilynemű vaspályák készitésére nem számithatunk. Ha például Debreczenben egy társulat szükségesnek látná azt, hogy a vasútig lóvonatu pályát építsen, az ottani közlekedés s ezen adóztatás mellett e vasút soha se jőne létre. Én tehát módosítást nyújtottam be a t. házhoz e tárgybaü, melyben tekintetbe vettem azon nagy szükségleteket, melyeket az állam igényel; és ha tökéletes arányban nem lesz is ezen vasutak megadóztatása, ez onnan van, mert az államot nem akartam jövedelmétől egészen megfosztani; de legalább azt akartam elérni, hogy az aránytalanság ily nagy ne legyen. Kérem módositványomat felolvastatni s ajánlom a t. ház figyelmébe. Csengery Imre jegyző (olvassa Bónis Sámuel módositványát): „A 24. szakasz utolsó sorába e helyett: „fél kr." tétessék »egy negyed kr." Zsedényi Ede: Mint a pénzügyi bizottságnak egyik tagja, egy részről elismerem azt, hogy személyszállító vállalatoknak támogatása és elősegélése nem csak a pesti, de átalában az egész hazai ipar érdekében fekszik; de más részről tagadnom kell, hogy ezen támogatás az államnak azon jogát megszoríthatná, melylyel, az ilynemű vállalatoknak valóságos jövedelmét voltaképen megtudván, azokat igazságos arányban meg is adóztatja. Előttem szólott tagtársunk ugyan elismeri, hogy ezen közúti vasút azon vállalatoknak egyike, melyek nyereményeik után a hazának szükségleteihez járulni kötelesek; de velem együtt igen jól tudja azt, hogy ezen nyeremények vagy jövedelmek megtudása igen nagy nehézségekkel jár, melyek nem mindig az illető üzleti könyvek előmutatása által háríthatók el, főleg ott, hol az államnak semmi egyéb felügyeleti vagy kutatási joga nincs. Midőn tehát pénzügyminiszterünk oly módra tehet szert, mely által az üzletnek minden háborgatása vagy kutatás nélkül valóságos jövedelmeit megtudhatja és hazánk többi adózóihoz aránylag igazságosan megadóztathatja: nem hiszem, hogy ezen módtól való megfosztását az állam érdeke kívánja. Igaz, megengedem, hogy a személy jegyektől fizetendő 1

/

i krajczár után is megtudható a szállított személyek száma és így a bruttó jövedelem mennyisége; de én részemről épen itt Buda-Pesten a közúti vasutakra nézve megtartandónak vélem a Ví, krt először azért, mert e vállalat tőkéje nincs ugy, mint pl. a gőzmalmoké, a gabona változó ára folytán, ingadozásoknak kitéve, de ez a mindig növekvő és biztos személyi forgalom alapján mozog ; másodszor, mert ezen vállalat a Pesten központosított kereskedelem- és iparral, a központosított törvényhozói közigazgatással és törvénykezéssel járó előnyöket élvezve, azokat annyira tudta máris saját jövedelmének szaporítására felhasználni, hogy 200 írttal fizetett részvényei a borsén már is 640 — 660 írttal adatnak el. (Helyeslés jobbról.) A folyó évi január 1-jétó'l május utolsó napjáig a „Pesti Naplóban"' közhírré tett kimutatás szerint (melyből az utolsó hónapokban a személyek számát kihagyták) kitűnik, hogy 64,500 frtot jövedelmezett; tehát 645 ezer személy szállíttatott 5 hó alatt csak is az újpesti vonalon, mert addig még a városligeti a forgalomnak nem volt átadva; azonban, miután igazsága van előttem szóló érdemes tagtársunknak abban, hogy a téli hónapokban nem annyira jövedelmező, tehát január, febr., november, deczemberben sokkal kevesebb személyt szállít; tehát én nem akarom, hogy 1.400.000 személyt szállít, hanem évenkint csak 1 milliót; tehát az évenkinti bevétel tesz 100.000 forintot; ebből fizet az államnak % krajczáros személydij után 5000 forintot; kiadásokra számitok maximum