Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

224 CCL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) Tisza Kálmán: Én azon kérdést, mely itt mellesleg felmerült, igen fontos kérdésnek tartom, melynek tüzetes megvitatása akkor lesz helyén, mikor egyátalában az egyházaknak és iskoláknak az államhoz való viszonyairól lesz szó. Azonban, ha nem akarok is bővebben ezen kérdés elemezésébe bocsátkozni, meg kell jegyeznem mégis annyit, a mennyi saját nézetemet ezen pontra nézve vezérli. Én azt hiszem, nekünk nem feladatunk, s nincs az ország érdekében, hogy a holt kéz birtokának pri­vilégiumot adjunk. (Helyeslés) Felmenteni pedig az egyenértékű adótól az ily birtokot nem egyéb, mint privilégiumot adni a holt kéznek. Továbbá nem pártolom egy más okból: nem, jelesen azon okból, mert azt hiszem, az ily módon adott ked­vezmény aránytalanul oszlik el; a terhek pedig, a melyeket viselni kell, ezen kedvezmények miatt, egyformán sújtanak mindenkit: aránytalanul osz­lik el, mert egyik vagy másik felekezetnek nagy értékű, nagy mennyiségű birtokai vannak, a me­lyektől, ha nem kell neki egyenértékű adót fizetni, neki nagy haszna van; a többi felekezet pedig vi­seli az adó terhét. Én tehát az elengedést sem egyik, sem másik részben nem pártolom; én azt pártolom, hogy méltóztassanak a templomokat és iskolákat egészen felmenteni, a többi birtokot pe­dig egészen megadóztatni. (Elénk helyeslés.) Kerkapoly Károly előadó: T. ház! Hajói értem ezt a szakaszt, ebben csakugyan oly valami van mondva, a mi Tisza képviselő úr nézetétől alig üt el. Itt nincs is arról szó, hogy akár melyik egyházfelekezetnek például ingatlanai az egyenér­ték alól felmentessenek, mert itt is az van mondva, hogy: „az országos tudományos intézetek, továbbá a köztauintézetek, azon ingatlan javak értékétől, a melyek azoknak mint erkölcsi testületnek kizá­rólagos tulajdonai, a mennyiben közművelődési czélokra szolgálnak, hitfelekezeti különbség nél­kül csak felét fizetik a szabályszezü egyenérték­nek". Tehát nem arról van szó, hogy egyházak tulajdonai legyenek azok, hanem arról van szó, hogy a köztanintózetek, akár melyik felekezethez tartozzanak, tehát csak is köztanintézetek értéké­ről, de nem azon felekezetek értékéről, a mely­nek tulajdona maga azon tanintézet is. A fundus religionis , nem tanjavak, semmiféle felekezethez nem tartoznak, semmiféle tanintézetnek nem javai, hanem igenis mindenik egy olyan tanintézettől független, olyan érték, nem tudom kié ? (Fölkiál­tás: Az országé!) Tehát az országé ; de legyen akár egy bizonyos felekezeté, bizonyos, hogy sem speciális, sem nem országos tanintézeté. In merito tehát egyetértek Tisza Kálmán képviselő úrral, hogy ilyen horderó're nem akarnám kiterjeszteni ezen szakaszt; de a központi bizottság és én is a magam személyére a kedvezményt csak országos tudományos intézetekre, mint a milyen például a Múzeum, meg köztanintézetekre vettem, a melyeket egy speciális vallásfelekezet bir, nem pedig azon felekezetre, a melynek magok az intézetek is tulaj­donai. Ezekről szól a szakasz, s ezt oda kiterjesz­teni, a hova Tisza Kálmán képviselő úr nem kí­vánja, én sem kivánoni. (Helyeslés.) VuCSetiCS István: T. ház! Privilégiumokra hivatkozni, vagy azokat ujabban igénybe akarni venni, ugy hiszem, senki sincs a t. házban, ki kí­vánná ; azért nem is hivatkozom azon időkre, mi • dőn a királyok és nemzetek egymással vetélkedtek Istennek templomokat építeni; nem hivatkozom azon időkre, midőn legfőbb dicsőségöket abban ta­lálták a dicső fejedelmek, hogy az egyházat gaz­dagítsák, miként Szent István első királyunk de­cretor. libro II. „de decimatione" mondja: „Si cui Deus decem dedit in anno, decimumdet Deo/'Neoi hivatkozom azon időkre, midőn így szólott fiához: „Fili mi! ferventi studio debes invigilare in sancta ecclesia de die in diem, ut potius capiat augmen­tum, quam detrimentum patiaíur. Inde etiam in primis reges augusti ducebantur, quia augebant ecclesiam." Nem hivatkozom azon időkre, midőn a romai nemzet a censust minden tárgyra kitei'­jesztette, de nem a res sacrae et religiosae és san­ctae-kra, miután ezeket sokkal magasztosabbaknak tekintette, minthogy azokat is megsarczolta volna. Nem hivatkozom ezen időkre azért, t. ház, mert egészen más viszonyok közt élünk mi, mint ők: mert hogy az állam költségeit fedezhessük, kényte­lenittetünk húszféle adókat feltalálni és azokat úgy­szólván a danaidák fenéktelen hordójába beledobni. De tekintetbe véve, t. ház, azon kötelezettséget mely­lyel mint keresztyének Istenünknek tartozunk; te­kintetbe véve az egyházak azon magasztos feladatát, hogy a népeket erkölcsileg vallásosán miveljék,mely feladatuknak eddig lelkiismeretesen megfeleltek, mi által a közerkölcsiség és vallásosság főtényezőivé vál­tak: fölbátorítva érzem magamat felkérni a t. házat, méltóztassék bölcs belátása szerint elrendelni, hogy az isteni tiszteletre szánt helyek és isteni szolgá­latra szükséges eszközök és ékszerek az egyenérték alól felmentessenek ; ezt pedig különösen azért is, mert pietas elleni véteknek tartom azt, mit Iste­nünknek áldoztunk, a profanus dolgok módjára ismét megadóztatni. A többi ugy, amint a szöveg­ben van, megmaradhat. Dobrzánszky Adolf: T. ház! (Eláll!) igen helyesen, sőt helyesebben, mint azt magam tehettem volna, kifejezte Tisza Kálmán kép viselőtársam azt, mit mondandó valék; de nem mellőzhetem kifejezni azon hozzáadásomat, miszerint nem elle­nezhetem ugyan, ha az állam felkarolja a tudo­mányt és a tanintézeteket, de kívánnám, hogy tegye ezt nyíltan és ne alattomban. Nyíltan teheti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom