Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-250
220 CCL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) Tudom, hogy sok más szükségleteink miatt most nem vagyunk képesek többet ezen magasztos czélra adakozni. Ezt az előttünk fekvő budgetből isiáthatni , melyből kiviláglik, hogy közoktatási czélokra nem tehetünk annyit, mint a kis Belgium. Magyarországnak lakossága a 14 milliót meghaladja, s mindamellett csak 1 millió 111 ezerforint van a közművelődésre és vallási czélokra szánva, Vajmi kevés ezen kiadási összeg ezen magasztos czélra, összehasonlítva a többi civilizált népekéivel! Ausztria 1851-ik évben Magyarország kivételével 4 millió pengőforintot szolgáltatott közmüvelődési czélokra, Francziaország 1862. évben 31,324,615 frankot, Poroszország az 1861. évben 7,449,224tallért, Spanyolország 1860-ban 61,589,465 reált, Angolország 1854-ben 705,904 font sterlinget. De miután a lehetetlenséggel meg nem küzdhetünk, jobb időket kell bevárnunk , a melyekben a status képes leend ezen czélra többet , mint most, adakozni. Más részről az' állam hivatva van ezen czél valósítására az által is közreműködni, hogy a mit egyesek adakoznak, hálásan elfogadja, és azon czélra fordítja, a mire azt az adakozó szánta. Továbbá hivatva van mindazt eltávolitani, a mi az adományt az eredetileg szánt czéltől elvonni képes. Ezen kötelezettség egyikét sem teljesiti az állam akkor, midőn a tudományi, közoktatási, közművelődési és közjótékonysági czélokra tett hagyományokra illetéktartozást ró, mint ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat 20. szakasza teszi. Ezen törvény részben igazságtalan is, mert a helyett, hogy ezen megnevezett czélokra a status maga adakoznék, mire köteles, ellenkezőleg még egy részét annak is elveszi, mit mások által maga helyett adatott. Ezek következtében kérem a t. házat, méltóztassék módositványomat, ngy a mint azt a tisztelt háznak előterjeszteni bátor vagyok, kegyesen elfogadni. Csengery Imre jegyző (olvassa Vucsetics István módositványát): „A második sorban kimarad ezen kitétel: „500 frtnyi értékig." A szerkezet tehát igy hangzanék: „A tudományi, közoktatási és jótékonysági czélokra tett hagyományok illetékmentesek/' Vállyi János: Midőn a 13. szakasznál módositványt tettem, a jelen szakaszra vonatkozó módositványomat is egyidejűleg beadtam, és most csak azon kérelmem van, hogy most az ezen szakaszra vonatkozó módositványt, melyet az előbbi alkalommal beadni szerencsém volt, felolvastatni méltóztassék. Csengery Imre jegyző (olvassa Váttyi János módositványát): „A huszadik szakasz helyett tétessék: „A tudományi, közoktatási és közjótékonysági czélekra tett hagyományok illetékmentesek." Csik Endre: Nézetem szerint ezen 20-ik szakaszban, ezen szó helyett: „bélyegadó" szabatosabb volna e kifejezés: „bélyegilleték", a menynyiben az adó nem bélyegben, hanem pénzben fizettetik. DobrzánSZky Adolf: T. ház! Ha a törvényjavaslat e szakaszát elfogadjuk, sikamlós térre lépünk, és meg lesz ingatva az egyaránti teherviselés elve. E szakaszban ugyan csekélységekről van szó; de tartok tőle, hogy e csekélység körül adómentesítés, mely vajmi keveset használand az eléretni kívánt czélnak, maga után vonja az adómentességi tételek egész seregét, mint ezt már a jelen törvényjavaalat 23-ik szakasza is igazolja. A 23-ik szakaszban pedig, mely az országos tudományos intézetek és a tanintézetek ingatlan javainak részbeli adómentességét tartalmazza, már nem csekélységről, hanem igen jelentékeny összegekről van szó, melyek elvonatván az állam bevételeiből, más utón pótolandók; pótolandók pedig nagyrészt azok által, kik még közvetítve sem érzik s nem is érzendik ezen adómentességek jótékonyságát. Igaz, az mondatik, hogy ily ingatlan javak részben adómentesek, tekintet nélkül az illető birtokos hitfelekezetére; de azért, t, ház, mindenki tudja, hogy az ily ingatlan javak kiválólag csak a katholikus iskolai alap (fundus studiorum) tulajdonai, s hogy némely vallásfelekezetek egyátalán nem birnak ily fekvő javakkal. De tudva van az is, hogy ha a tervezett, privilegialis kedvezmény egyaránt érintene minden felekezetet, akkor a törvénynek értelme sem lenne, a mennyiben a kedvezmény hazánk összes lakosságát egyaránt érintené, s igy ez maga magát, vagyis az egész országot privilegialis állapotba helyezné csak azért, hogy más utón talán, a legsúlyosabban viselhető egyenes adóknál maga magát ismét ugyanazon arányban megadóztassa. Ha tehát kedvezni népeink egyik vagy másik osztályának, jelesül egyik vagy másik vallásfelekezetnek nem kivánunk; ha nem akarjuk az egyenlőség vagy az egyenlő teherviselés elvét megingatni: ne méltóztassanak elfogadni a tervezett privilegialis adómentességet, és pedig annál kevésbbé, minthogy átmeneti korszakban élünk, mely a t. pénzügyminiszter úr nyilatkozata szerint is legfelebb 1 és V 2 évig tarthat; és mert különben csakugyan elmondják rólunk, hogy már pénzkezelésünk kezdetén nem mellőzhettük a privilagialis adómentesség isméti behozatalát, mi előnyünkre alig ha szolgáland. Én tehát mindezeknél fogva ezen egész szakasz kihagyását indítványozom. (Szavazzunk !)
