Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-247

CCXLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 24. 1868.) 151 válság ama dilemmatikus helyzetének súlyát: hazát vagy életet veszteni; hazát, melynek kapuit a kedvező sors ismét kinyithatja a visszatérő száműzöttnek ; vagy életet, mely ha egyszer elvétetett, a hatalomnak sincs hatalma többé visszaadni azt. És én nem tudom, vajon kevesebb resignatio kell-e j ahhoz, azon tudatban hagyni el a hazát, hogy nem ' szabad ott élni ? vagy azon tudatban, hogy szabad j volna ugyan ott élni, de nem lehet, mert nincs ' miből élni. ; A római nép „panem et circenses"-t kiáltott; I a székely nép csak mindennapi kenyérért kiált, s j a magyar királyi kormány meghallotta a nép ki- j áltását, és részben már közigazgatási utón egy da- j rab kenyeret adott a székely népnek. És én meg ' vagyok győződve, és azt hiszem, meggyőződött a magyar királyi kormány is arról, hogy midőn ezt tette, akkor nem csak a nép, de az állam érdekéről is legjobban gondoskodott: mert mig ezelőtt néhány évvel alig jött be egy pár száz forint büntetés czime alatt — és azután milyen volt ezen büntetés ? milyen vétségekre volt szabva ? —• s gyilkosságra, égésekre adott alkalmat, most, positive tudom , hogy ezereket jövedelmez. De nem térek ki erre. A magyar királyi kormány meggyőződött arról, hogy ez által nem csak a nép érdekét elégíti ki, hanem az államét is, mert többletet hoz be az államnak; és ennélfogva azt hiszem, hogy ezen intézkedés egyaránt helyes és pártolásra méltó lépés; és hozzá teszem, hogy e kedvezményt szivesen megszavazom minden hasonló helyzetben levő vidéknek, ha tudom azt, hogy ez által kielégíttetik a nép érdeke a nélkül, hogy ez által az állam érdeke csonkittatnék. Nyáry Pál : Azt hiszem, a pénzügyminiszter ár nem tartozik azon államgazdákhoz, kik azt tartják, hogy bár legrövidebb időre is, jövedelmet szerezzenek az állampénztárnak, még azon áron is, hogy a vagyonosság és igy az adónak alapja lassan-lassan ezen adózási rendszer által tökéletesen megszűnik. És valóban, miután felőle ily vélemény nyel vagyok, kerestem mindenütt ezen törvényjavaslatban, hol vannak itt tekintetbe véve a mezőgazdaság érdekei? és meg kell vallanom, ezt sehol sem találtam. Nem találhattam pedig a 11. szakaszban azért, mert e szakaszban csak azon szeszfőzőkről tétetik emlités, kik nem gabonából, nem liszttartalnm termékekből főznek szeszt, hanem főznek törkölyből s ehhez hasonló anyagokból. Megvallom, e pontra nézve sem vagyok tökéletesen kielégítve azon intézkedés által, hogy az illetők szabad egyezkedés utján lépjenek egyezségre a pénzügyminisztériummal. E neme a szerzőA székely földre meg akarom hagyni; világosítva az iránt, désnek Magyarországon már létezett az urbárium behozatala alkalmával. A volt jobbágyoknak azon kedvezést az 1836. évi törvényhozás meghagyta, és mindenki saját kazánjában, saját termékéből, t, i. nem liszt tartalmú termékből, hanem más termékből, szabadon főzhetett szeszt, és nem a szesz mennyisége vétetett tekintetbe, hanem tisztán a kazán. Es ugy látom, hogy azon pont körülbelül ide vonatkozik; de nem vagyok általa kielégitve, mert nem tudom — nem lévén előttünk a szabályok — micsoda mértékben vétetik meg ezeken az adó. Ha azon mértékben vétetik meg az adó, mely a nagy serfőző intézeteknél van alkalmazásban, akkor ezek végtelenül meg vannak terhelve. En ugy tudom, hogy mindenütt, különösén Poroszországban, egy egész akó tói vétetik meg egy bizonyos mennyiség; nevezetesen Poroszországban egy akó törkölytől nem fizetnek többet, mint 4 garast. Nem tudok hozzászólani, sok-e az vagy kevés ? mert nem ismerem azon szabályokat, melyek e részben fenállanak. nézve azon kedvezményt én de megvallom, fel vagyok hogy ezen pont nem az, mely szól a gazdasági tekintetekről. A gazdasági tekintetek mindenütt és —- hogy ismét Poroszországra hivatkozzam — különösen ott is határozók azon esetben, midőn valaki nem az egész éven át főz és gy

T

árt szeszt, hanem csak ősztől tavaszig, másodszor midőn tulajdon terményeit főzi ki. Az, mi a 12. szakasz második bekezdésében foglaltatik, ide nem terjedhet ki, mert bizonyos vagyok benne, hogy ha ez igy lenne, az legkisebb hasznot hajlana a gazdáknak, magának az állam jövedelmének pedig véghetetlen nagy kárt tehetne. Hanem miután nincs ezen törvényjavaslatban a most általam utólag emiitett körülményről szó, én emlékezetébe hozom a t. háznak azt, és ha jónak látja, jövőre nézve kijelentheti, hogy a minisztérium, midőn legközelebb az iránt törvényjavaslatot terjeszt elő, akkor már a mezőgazdasági tekintetek által vezéreltetve, e törvényjavaslatba foglalja be azt is, hogy mind azok, kik nem az egész esztendőben, kereskedelmi szempontból, hanem mezőgazdasági tekintetből, az esztendőnek csak egy bizonyos részében, másodszor tulajdon terményeikből, még lisztterményeikből is főznek vagy gyártanak szeszt, azok mérsékelten, s mérsékeltebben mint amazok, rovassanak meg adóval. Ha ezt. a mi most kimaradt a törvényjavaslatból, a t. ház jövőre elhatározza, hogy a törvényjavaslatba behozassák, a mezőgazdaság végtelen sokat fog általa nyerni, s azt hiszem, ezáltal mindazon kívánságoknak, melyeket Zmeskál k épvi-