Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

s CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Junins 17. 1868.) niezttraek mi a feladata ? nem-e az államnak leg­több jövedelmet szerezni ? Erre azt felelem, hogy az állam nem nyerészkedésre alapult társa­ság (Derültség), mely azért áll össze, hogy vala­mely primae necessitatis czikkből legtöbb jöve­delmet sajtoljon ki. Ha még magán embert is, ki ily czikknek árát, ha concurrense nincs, szerfe­lett felcsigázza, uzsorásnak nevezünk: nem lehet az államnak feladata ily czikkeket oly magas áron eladni (Zaj ellenmondás); vagy még inkább oly szerződés mellett bérbe adni, hol az állam haszna igen csekély, a vállalkozóké roppant nagy, a vidék kára pedig igen iagy. (Zaj.) Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy eddig nem tudtak eladni többet 18.000 ölnél, most azonban a vállalkozók szerződés szerint kötelezve vannak megvásárolni 50,000 ölet. Elő­ször is az a kérdés, képes lesz-e a kincstár ezen 50,000 ölet kiállítani és a csatornára szállítani? (Zaj, ellenmondás.) A kincstár 10 évre adta át ezen csatornákat és erdí-ket a vállalkozóknak, és évi haszna ölenkint 40 kr. Kérdés, 10 év alatt nem fog-e a munka és a fának a csatornához szál­lítása 40 kr.-nál többe kerülni? így, a mig a kincstár kárt valland, a vállalkozók 10 év alatt kényök-kedvök szerint az öifa árát oly magasra emelhetik, mint nekik tetszik. (Zaj.) Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy megvan a verseny, mert az alapitványi uradal­maknak ott erdeik vannak, azonkívül ott vannak a magánosok erdei, mint Ambrózy báróéi. Az ala­pitványi uradalmaknak erdei nem versenyezhet­nek soha az államkincstár erdeivel, mert ezek csatornán úsztatnak fát Temesvárra, azok pedig tengelyen ; azonkívül a magán birtokosok is, és mint hallom, Ambrózy ugyanazon vállalkozóknak adták bérbe erdeiket: ugy, hogy valóban ezen erdők monopóliuma tisztán ezek kezeibe került. Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy a temesváriak tudták, mikor köttetett ezen szer­ződés, és a dologban nem tettek semmit. Bocsá­natot kérek, én máskép vagyok értesülve. A szer­ződés april 12-én köttetett; Temesvár város köz­gyűlése april 15-én tartatott és azonnal telegram­mot is indított a miniszter úrhoz, melyet hallo­más szerint a t. miniszter úr nem kapott meg; a küldöttség pedig 16-án volt ott a t. miniszter ur­nái, mikor már a szerződés meg volt kötve. Arra nézve, hogy mennyire előnyös, vagy mennyire hátiányos ezen szerződés megkötése? a válasz tiszta és világos, melyet most adni fogok. Azóta összeállott Temesvárit tekintélyes pénzem­berekből és kereskedőkből álló consortium, mely bizonyosan szintannyi biztosítékot adhat, mint a mennyit a bécsi kereskedők nyújtanak, a e consor­tium a pénzügyminiszter urnák a következő aján­latot tette: ők készek a bécsi vállalkozóknak 30,000 frtot adni, ha a szerződéstől elállanak; (Derültség. Halljuk!) azonkívül kötelezik mago­kat azon szerződést elfogadni, azon különbség­gel, hogy az ölfa árát 5 percenttel fogják drágábban fizetni, mint ezek, az épületfa árát pedig 15 per­centtel ; a felett arra is kötelezik magokat, hogy Temesvárit a fát 10 percenttel drágábban soha sem fogják árulni, mint a hogy a kincstártól meg­veszik. (Zaj. Halljuk!) Innen tehát világos, hogy ha nyilvános árverés tartatik, és az kellőleg ki­hirdettetik, a kincstárra nagyobb haszon és a vidékre kevesebb kár háramlott volna. (Zaj. Halljuk!) Azon érvet, hogy a vállalkozók összebeszél­hettek volna, el nem fogadhatom: mert a mostani pénzbőség idejében bizonyosan a bécsi kereske­dők ellenében lettek volna magyar kereskedők, kik megkötötték volna a szerződést. Mindezeket előre bocsátva,egyéni véleményem az, hogy a t. pénzügyminiszter úr föladata az volna: vagy felbontani a szerződést, s jövőben, mint ed­dig, házilag kezelni az erdőt; vagy pedig oly tár­sulatnak adni bérbe, mely meghatározná a maxi­mumot, melyen felül a fát nem fogja árulni. (Ellen­mondás a jobb oldalon. Zaj.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egy pár szót válaszoljak a tisztelt képviselő úrnak. (Halljuk!) Képviselő úr kétségbe vonta állításomat, miszerint Temesvár városa küldöttségének azon ajánlatot tettem, hogy ha a város kívánja, hasonló feltételek alatt a szerződést rajok ruházandom, s ennek indokolására a képviselő úr dátumokat idéz. Az általa idézett dátumok állanak ; mind a mellett tehettem ezen ajánlatot, mert minden ily tárgyalások alkalmával a szerződés alá is iratik, a pontozatok is megállapittatnak; de mindig benne van a szerződésben azon záradék, hogy „a jóvá­hagyás fentartatik". Tehát a szerződés aláírása után is tehettem az átruházási ajánl;; ot. Egyéb­iránt az ajánlatot megtettem Temesvár városa kül­döttségének, és ugy hiszem, ezt az illetők magok sem fogják tagadni. A fő indok, mely mind a kérvén; ékben, mind a t. képviselő úr felszólalásában felhozatott, az, hogy Mária Terézia idejében épülvén ezen csa­torna , annak más czélja szerintök nem volt, mint Temesvár városának ellátása a szükséges tüzelő fával. Erre nézve, miután minden szüksé­ges adatokat megszerezni igyekeztem, azon felvi­lágosítást nyertem, hogy a csatorna felállításának czélja, a kiadó rendelet értelme szerint, az volt, hogy rajta malmok állíttassanak s az ott őrült liszttel Temesvár és Pétervár háborús időkben is

Next

/
Oldalképek
Tartalom