Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

s CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Junins 17. 1868.) niezttraek mi a feladata ? nem-e az államnak legtöbb jövedelmet szerezni ? Erre azt felelem, hogy az állam nem nyerészkedésre alapult társaság (Derültség), mely azért áll össze, hogy valamely primae necessitatis czikkből legtöbb jövedelmet sajtoljon ki. Ha még magán embert is, ki ily czikknek árát, ha concurrense nincs, szerfelett felcsigázza, uzsorásnak nevezünk: nem lehet az államnak feladata ily czikkeket oly magas áron eladni (Zaj ellenmondás); vagy még inkább oly szerződés mellett bérbe adni, hol az állam haszna igen csekély, a vállalkozóké roppant nagy, a vidék kára pedig igen iagy. (Zaj.) Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy eddig nem tudtak eladni többet 18.000 ölnél, most azonban a vállalkozók szerződés szerint kötelezve vannak megvásárolni 50,000 ölet. Először is az a kérdés, képes lesz-e a kincstár ezen 50,000 ölet kiállítani és a csatornára szállítani? (Zaj, ellenmondás.) A kincstár 10 évre adta át ezen csatornákat és erdí-ket a vállalkozóknak, és évi haszna ölenkint 40 kr. Kérdés, 10 év alatt nem fog-e a munka és a fának a csatornához szállítása 40 kr.-nál többe kerülni? így, a mig a kincstár kárt valland, a vállalkozók 10 év alatt kényök-kedvök szerint az öifa árát oly magasra emelhetik, mint nekik tetszik. (Zaj.) Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy megvan a verseny, mert az alapitványi uradalmaknak ott erdeik vannak, azonkívül ott vannak a magánosok erdei, mint Ambrózy báróéi. Az alapitványi uradalmaknak erdei nem versenyezhetnek soha az államkincstár erdeivel, mert ezek csatornán úsztatnak fát Temesvárra, azok pedig tengelyen ; azonkívül a magán birtokosok is, és mint hallom, Ambrózy ugyanazon vállalkozóknak adták bérbe erdeiket: ugy, hogy valóban ezen erdők monopóliuma tisztán ezek kezeibe került. Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy a temesváriak tudták, mikor köttetett ezen szerződés, és a dologban nem tettek semmit. Bocsánatot kérek, én máskép vagyok értesülve. A szerződés april 12-én köttetett; Temesvár város közgyűlése april 15-én tartatott és azonnal telegrammot is indított a miniszter úrhoz, melyet hallomás szerint a t. miniszter úr nem kapott meg; a küldöttség pedig 16-án volt ott a t. miniszter urnái, mikor már a szerződés meg volt kötve. Arra nézve, hogy mennyire előnyös, vagy mennyire hátiányos ezen szerződés megkötése? a válasz tiszta és világos, melyet most adni fogok. Azóta összeállott Temesvárit tekintélyes pénzemberekből és kereskedőkből álló consortium, mely bizonyosan szintannyi biztosítékot adhat, mint a mennyit a bécsi kereskedők nyújtanak, a e consortium a pénzügyminiszter urnák a következő ajánlatot tette: ők készek a bécsi vállalkozóknak 30,000 frtot adni, ha a szerződéstől elállanak; (Derültség. Halljuk!) azonkívül kötelezik magokat azon szerződést elfogadni, azon különbséggel, hogy az ölfa árát 5 percenttel fogják drágábban fizetni, mint ezek, az épületfa árát pedig 15 percenttel ; a felett arra is kötelezik magokat, hogy Temesvárit a fát 10 percenttel drágábban soha sem fogják árulni, mint a hogy a kincstártól megveszik. (Zaj. Halljuk!) Innen tehát világos, hogy ha nyilvános árverés tartatik, és az kellőleg kihirdettetik, a kincstárra nagyobb haszon és a vidékre kevesebb kár háramlott volna. (Zaj. Halljuk!) Azon érvet, hogy a vállalkozók összebeszélhettek volna, el nem fogadhatom: mert a mostani pénzbőség idejében bizonyosan a bécsi kereskedők ellenében lettek volna magyar kereskedők, kik megkötötték volna a szerződést. Mindezeket előre bocsátva,egyéni véleményem az, hogy a t. pénzügyminiszter úr föladata az volna: vagy felbontani a szerződést, s jövőben, mint eddig, házilag kezelni az erdőt; vagy pedig oly társulatnak adni bérbe, mely meghatározná a maximumot, melyen felül a fát nem fogja árulni. (Ellenmondás a jobb oldalon. Zaj.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egy pár szót válaszoljak a tisztelt képviselő úrnak. (Halljuk!) Képviselő úr kétségbe vonta állításomat, miszerint Temesvár városa küldöttségének azon ajánlatot tettem, hogy ha a város kívánja, hasonló feltételek alatt a szerződést rajok ruházandom, s ennek indokolására a képviselő úr dátumokat idéz. Az általa idézett dátumok állanak ; mind a mellett tehettem ezen ajánlatot, mert minden ily tárgyalások alkalmával a szerződés alá is iratik, a pontozatok is megállapittatnak; de mindig benne van a szerződésben azon záradék, hogy „a jóváhagyás fentartatik". Tehát a szerződés aláírása után is tehettem az átruházási ajánl;; ot. Egyébiránt az ajánlatot megtettem Temesvár városa küldöttségének, és ugy hiszem, ezt az illetők magok sem fogják tagadni. A fő indok, mely mind a kérvén; ékben, mind a t. képviselő úr felszólalásában felhozatott, az, hogy Mária Terézia idejében épülvén ezen csatorna , annak más czélja szerintök nem volt, mint Temesvár városának ellátása a szükséges tüzelő fával. Erre nézve, miután minden szükséges adatokat megszerezni igyekeztem, azon felvilágosítást nyertem, hogy a csatorna felállításának czélja, a kiadó rendelet értelme szerint, az volt, hogy rajta malmok állíttassanak s az ott őrült liszttel Temesvár és Pétervár háborús időkben is