Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

CCXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 1868.) 103 mondhatni, nem pedig előtte: mert absolute lehe­tetlen kimondani és meghatározni azt, hogy 6 vagy 9 hónap, vagy nem bánom, egy év alatt any­nyira tisztába fog hozatni azon kérdés, midőn 9 millióról van szó, hogy akár micsoda pénzügymi­niszter becsülettel a ház elé tudjon lépni biztos tervvel. Én tehát, méltóztassanak megbocsátani, azon meggyőződésben vagyok, hogy tulajdonképen, ha elhagyva a bizonyos határnap kijelölését, azt mond­juk, hogy kívánatosnak tartván a dohány-mono­pólium megszüntetését, ezen kérdésnek tisztába hozatalára enquétet fogunk elrendelni, abban meg­egyezünk, mert a ház mindkét oldala, mindkét része véleményének nézetem szerint tökéletesen eleget teszünk. (Jobbról helyeslés. Szavazzunk!) Simonyi Ernő: Nem fognám a t, ház türel­mét fárasztani, ha ezen vita alkalmával némely oly állitások nem hozattak volna fel, melyek ha ellen­mondás nélkül maradnának és a nagy közönség elé mennének, ferde nézetekre és balvéleményekre ad­hatnának alkalmat. Némely megjegyzéseket akarok tehát tenni azokra, miket némely előttem szó­lók elmondottak, és melyekre nézve én velők nem egyezem és egyet nem értek. Mondatott, itten és több ízben mondatott a só­jövedék tárgyalása alkalmával, és ugy hiszem, elő­ször Pest belvárosi képviselő úr által hozatott fel és ismételtetett is azon állítás, hogy egyik törvényho­zás a másik törvényhozásnak kezeit meg nem köt­heti, és azért mi törvényt nem alkothatunk csak addig, míg mai megbízatásunk terjed. T. ház! Ezen állítást átalánosságban semmi­képen el nem fogadhatom; minden törvénynek a jövőre kell alkottatni, a jelen csak egy repülő perez; már ezen országgyűlésen is oly törvények alkottattak, melyek nem csak a jövőben össze­jövendő törvényhozást, hanem a törvényhozókat 50 és 90 esztendőre is lekötelezték. Mondom, minden törvény a jövőre alkottatik, és kötelezi a törvényhozókat addig, míg azt a jövő törvényhozás meg nem változtatja. Azt mondani te­hát, hogy nekünk nem szabad a törvényben ki­mondani, hogy a törvény, melyet alkotunk, egy vagy két esztendőre érvényes, nem fogadhatom el átalánosságban. Átalánosságban, mondom, mórt alkotmányos törvényhozásoknál vannak oly tör­vények, melyeket a jelenlegi törvényhozásnak hosszabb időre megszavazni nem szabad, és ezek különösen az adótörvények, és épen ezek azon törvények, melyek most vannak tárgyalás alatt. Ezen elvvel, mely itt kimondatott és több ízben ismételtetett, furcsa ellentétben van az előttünk fekvő törvényjavaslat, mert ezen törvényjavaslatnak mái­első §-ában is az kívántatik tőlünk, hogy sza­vazzuk meg a dohányjövedék irá&t fenálló sza­bályokat 1869-dik év végéig. Különben, a mint nem tartom helyesnek ezen elv átaíános alkal­mazását, ugy azt hiszem, hogy az az adótörvé­nyekre igenis alkalmazható. A jelen országgyűlés­nek nincs joga az adót, csak egy évre kivetni. Ha különben a t. ház többsége méltóztatik elismerni, elhatározni, hogy a t. ház és a magyar országgyű­lés által 1865. óta hozott minden törvények csak ezen országgyűlés végéig legyenek érvényesek, én részemről szívese a elfogadom. Mondatott továbbá az is, hogy ha a monopó­liumok megszüntettetnek, akkor ismét feláll a régi rémkép. mi annyira káros volt nemzetünk anyagi érdekeinek az 1848-ki időszak előtt, t. i. a határvámvonalak Magyarország és az osztrák örökös tartományok közt. En ezen rémképtől mit sem tartok. Mert, t. ház! ha mi eltöröljük, például a só- vagy dohánymonopoliumot, és ő felsége többi tartományainak törvényhozása azt megtar­tatni kívánja, akkor csakugyan kell, hogy feláll­jon a vámvonal Ausztria és Magyarország közt; de akkor természetesen a vámvonalnak terhe nem reánk esik, mert mi nem kívánunk semmit megvé­deni, mi nem kívánunk semmit megőrizni, hanem esik rajok, kik akarják a mi dohányunkat, savun­kat vagy bármi más czikket országukból kirekesz­teni. Ezen vámvonalnak hatása nem volna a nem­zetre nézve oly káros, mint az 1848 előtti vámvo­nalak voltak, mert azok nem esak az oly czikke­ketsújtották és vetették vám alá,melyek Ausztriában monopóliumok voltak , hanem egyátalában min­denterményünket megadóztatták,és megadóztatták, még pedig igazságtalanul, az onnan behozott, föl­dolgozott árukat is. Ettől most tartani nem lehet, mert az inter­natiónalis kötés- és kötelezettségnél fogva az osztrák birodalmi törvényhozásnak kezei kötvék, így kötvék azon kereskedelmi törvények és szer­ződések által, melyek Francziaországgaí, melyek Poroszországgal és a német vámszövetséggel köt­tettek ; azoknak hatása kiterjed a magyar korona területére is; tehát sem Francziaország, sem Po­roszország és a német vámszövetség abba bele­egyezni nem fog, hogy az osztrák területen keresz­tül Magyarországba menő áruk átmenet közben megadóztassanak és ezekre nézve a határvámok fentartassanak. Ha tehát ezen határvonalak fel­állítása czélszerünek tartatnék az osztrák biro­dalmi tanács által, az reánk nézve káros semmi esetre sem lehetne, mert csak azon terményeinkre szorítkozhatnék, melyeket mi oda ki akarunk vinni; de külkereskedésünket semmi tekintetben nem korlátolhatnák; hanem káros lehetne és igen ter­mészetesen a lajtántulí tartományokra nézve ; s ezért én nem is hiszem, hogy azokat föl fognák ál­lítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom