Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-245
CCXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 1868.) 103 mondhatni, nem pedig előtte: mert absolute lehetetlen kimondani és meghatározni azt, hogy 6 vagy 9 hónap, vagy nem bánom, egy év alatt anynyira tisztába fog hozatni azon kérdés, midőn 9 millióról van szó, hogy akár micsoda pénzügyminiszter becsülettel a ház elé tudjon lépni biztos tervvel. Én tehát, méltóztassanak megbocsátani, azon meggyőződésben vagyok, hogy tulajdonképen, ha elhagyva a bizonyos határnap kijelölését, azt mondjuk, hogy kívánatosnak tartván a dohány-monopólium megszüntetését, ezen kérdésnek tisztába hozatalára enquétet fogunk elrendelni, abban megegyezünk, mert a ház mindkét oldala, mindkét része véleményének nézetem szerint tökéletesen eleget teszünk. (Jobbról helyeslés. Szavazzunk!) Simonyi Ernő: Nem fognám a t, ház türelmét fárasztani, ha ezen vita alkalmával némely oly állitások nem hozattak volna fel, melyek ha ellenmondás nélkül maradnának és a nagy közönség elé mennének, ferde nézetekre és balvéleményekre adhatnának alkalmat. Némely megjegyzéseket akarok tehát tenni azokra, miket némely előttem szólók elmondottak, és melyekre nézve én velők nem egyezem és egyet nem értek. Mondatott, itten és több ízben mondatott a sójövedék tárgyalása alkalmával, és ugy hiszem, először Pest belvárosi képviselő úr által hozatott fel és ismételtetett is azon állítás, hogy egyik törvényhozás a másik törvényhozásnak kezeit meg nem kötheti, és azért mi törvényt nem alkothatunk csak addig, míg mai megbízatásunk terjed. T. ház! Ezen állítást átalánosságban semmiképen el nem fogadhatom; minden törvénynek a jövőre kell alkottatni, a jelen csak egy repülő perez; már ezen országgyűlésen is oly törvények alkottattak, melyek nem csak a jövőben összejövendő törvényhozást, hanem a törvényhozókat 50 és 90 esztendőre is lekötelezték. Mondom, minden törvény a jövőre alkottatik, és kötelezi a törvényhozókat addig, míg azt a jövő törvényhozás meg nem változtatja. Azt mondani tehát, hogy nekünk nem szabad a törvényben kimondani, hogy a törvény, melyet alkotunk, egy vagy két esztendőre érvényes, nem fogadhatom el átalánosságban. Átalánosságban, mondom, mórt alkotmányos törvényhozásoknál vannak oly törvények, melyeket a jelenlegi törvényhozásnak hosszabb időre megszavazni nem szabad, és ezek különösen az adótörvények, és épen ezek azon törvények, melyek most vannak tárgyalás alatt. Ezen elvvel, mely itt kimondatott és több ízben ismételtetett, furcsa ellentétben van az előttünk fekvő törvényjavaslat, mert ezen törvényjavaslatnak máielső §-ában is az kívántatik tőlünk, hogy szavazzuk meg a dohányjövedék irá&t fenálló szabályokat 1869-dik év végéig. Különben, a mint nem tartom helyesnek ezen elv átaíános alkalmazását, ugy azt hiszem, hogy az az adótörvényekre igenis alkalmazható. A jelen országgyűlésnek nincs joga az adót, csak egy évre kivetni. Ha különben a t. ház többsége méltóztatik elismerni, elhatározni, hogy a t. ház és a magyar országgyűlés által 1865. óta hozott minden törvények csak ezen országgyűlés végéig legyenek érvényesek, én részemről szívese a elfogadom. Mondatott továbbá az is, hogy ha a monopóliumok megszüntettetnek, akkor ismét feláll a régi rémkép. mi annyira káros volt nemzetünk anyagi érdekeinek az 1848-ki időszak előtt, t. i. a határvámvonalak Magyarország és az osztrák örökös tartományok közt. En ezen rémképtől mit sem tartok. Mert, t. ház! ha mi eltöröljük, például a só- vagy dohánymonopoliumot, és ő felsége többi tartományainak törvényhozása azt megtartatni kívánja, akkor csakugyan kell, hogy felálljon a vámvonal Ausztria és Magyarország közt; de akkor természetesen a vámvonalnak terhe nem reánk esik, mert mi nem kívánunk semmit megvédeni, mi nem kívánunk semmit megőrizni, hanem esik rajok, kik akarják a mi dohányunkat, savunkat vagy bármi más czikket országukból kirekeszteni. Ezen vámvonalnak hatása nem volna a nemzetre nézve oly káros, mint az 1848 előtti vámvonalak voltak, mert azok nem esak az oly czikkeketsújtották és vetették vám alá,melyek Ausztriában monopóliumok voltak , hanem egyátalában mindenterményünket megadóztatták,és megadóztatták, még pedig igazságtalanul, az onnan behozott, földolgozott árukat is. Ettől most tartani nem lehet, mert az internatiónalis kötés- és kötelezettségnél fogva az osztrák birodalmi törvényhozásnak kezei kötvék, így kötvék azon kereskedelmi törvények és szerződések által, melyek Francziaországgaí, melyek Poroszországgal és a német vámszövetséggel köttettek ; azoknak hatása kiterjed a magyar korona területére is; tehát sem Francziaország, sem Poroszország és a német vámszövetség abba beleegyezni nem fog, hogy az osztrák területen keresztül Magyarországba menő áruk átmenet közben megadóztassanak és ezekre nézve a határvámok fentartassanak. Ha tehát ezen határvonalak felállítása czélszerünek tartatnék az osztrák birodalmi tanács által, az reánk nézve káros semmi esetre sem lehetne, mert csak azon terményeinkre szorítkozhatnék, melyeket mi oda ki akarunk vinni; de külkereskedésünket semmi tekintetben nem korlátolhatnák; hanem káros lehetne és igen természetesen a lajtántulí tartományokra nézve ; s ezért én nem is hiszem, hogy azokat föl fognák állítani.