Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

98 CCXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnnius 22. 1868.) (Jobb felöl: Igaz /) Még azt is hozzá teszem, hogy a kik földeket birnak árendába, azoknak az árendáját semmi esetre feljebb ne emelje, hanem teremtsen nekem épen annyi jövedelmet, a mennyi volt,mert terheim, kiadásaim a régiek maradnak." A tiszttartó erre azt mondja : „Jól van, uram; hanem várjon addig, mig ezt a száraz réteta malomárokból csatornákkal megvizezem ;jó lesz, hogy nagyobb juhnyájat tartsunk, és gyarapodjunk és máskép intézhessük gazdaságunkat, s aztán idővel szép csendesen majd kipótolhatjuk, a mit a pálinkán veszítünk." De az úr erre azt feleli, hogy: „Rajtad a felelősség terhe nyugszik, ha nekem azt a megkívánt szükségletet kezembe nem adod, számoltatlak." A tiszttartó erre legfeljebb azt mondhatja, hogy : „Köszönöm a szolgálatot. (Derültség.) Keressen a nagyságos úr magának oly tiszttartót, a kicsodákat tud művelni, kétszer tud szüretelni, a kétszer nyírt nyájat négyszer nyirja, kétszer arat egy évben; (Derültség) de én arra képes nem vagyok- "_ Kívánni valamit, hogy meghatározza az ember, hogy akkor vagy akkor legyen, de be nem várom az idejét, hogy az ugy történhessék: az fonákság. Hogy a jövedelmet, a még most nélkülözhetlen dohány-jövedelmet, melynek helyébe rögtön mást nem állithatunk, szomorú kénytelenség addig tűrni., mig másképen nem segíthetünk magunkon. Az ellenkező kívánat olyan, melyet én felfogni, érteni képes nem vagyok. (Zaj.) Uraim, azt mondják, hogy mindaddig, mig a kutforrásokat meg nem találjuk, természetesen ne határozzunk. Ez igaz és helyes; de kutforrásokat keresnünk kell, fogunk is találni. Nincs most ideje annak; majd ha a jövedelmi adóról lesz szó, megemlítem Adier Leo eperjesi nagykereskedőnek sorozati jövedelmi adótervét, szolgálni fogok minden képviselőnek egy példánynyal, s abból át fogja látni a ház, hogy 12 milliónyi uj jövedelmet lehet országos legkisebb terheltetés nélkül, a legigazságosabb arányban teremteni: abból aztán akár a dohány-monopóliumot megszüntetni, akár az adót 20% lejebb szállítani képesek leszünk. De ezt majd annak idején; jelenleg a kérdés csak az, hogy mit tehetünk? Felteszem, tisztelt ház, hogy ha ezelőtt másfél évvel elhatároztuk volna már, hogy az 1868. évi júliusban okvetlenül szűnjék meg a dohány-monopólium, hogyan éreznők most magunkat. (Közbeszólások a bal oldalról: Nagyon jól! Derültség.) Nagyon furcsán! mert elkezdve a 7-ik osztálytól, Tisza Kálmán és Madarászon keresztül egyenkint, fejeukint mindnyájan tettleg elismerték most azt, hogy bizony most még rögtön meg nem szüntethetik a dohánymonopolium, mert nincs helyette más pótlás: és ebben igázok van, mert mostani terhes körülállásunknál fogva még azt eddig megszerezni képesek nem voltunk. Az által, t. ház! hogy mi most határozatot akarunk hozni jövőre, meg akarjuk kötni előre azokat, kik utánunk jönnek, hogy ekkor, ezen napon túl a monopólium már többé életben ne legyen: akkor azok megint azon helyzetben lesznek, melyben most mi lettünk volna, ha ezelőtt két évvel már ezt elhatározta volna az országgyűlés; tehát az utánunk jövők, ha addig másunnan pótolni képesek nem lesznek atiz milliót, vagy az adóra róják, mi nem lehet, mert már is sok a sok, tehát megint tovább fogják halasztani a monopólium megszüntetését. Ha mi most oly határozatot hozunk, melyről előre tudjuk, hogy nem fognak megtartani, ez a ház méltóságával sem egyezik meg. (Zaj a bal oldalon.) Mindezeknél fogva, minthogy a monopóliumot köztünk egy ember se kívánhatja fentartani, és igy, minthogy az eredeti szerkezet és a bizottság által bemutatott szerkezet ellenében két módositvány adatott be, ón azok közül a Bethlen Farkas gr. módosítványát, mint a mely az én nézetemnek leginkább megfelel és kilátásba helyezi azt, hogy a monopólium, mihelyt lehetséges, ezélszerüleg azonnal megszüntettetik vagy átalakittatik , természetesen pártolom. (Éljenzés és helyeslés a johb oldalon.) Bobory Károly: T. ház! (Hosszas zaj.) A dohány-monopólium tárgyában vannak oly pontok , melyekben mindnyájan egyetértünk: mindnyájan egyetértünk abban először , hogy ezen monopóliumnak törvényes alapja eddig nincs; egyetértünk szintén abban, hogy ezen monopólium a nemzet közvéleményével és közérzületével ellentétben áll; de vannak oly pontok, a melyekben egyet nem ért a képviselőház. Egy része a képviselőháznak ezen adót, mely, mondom, eddig törvényesítve nem volt, törvényesíteni kívánja határtalan időre; a másik része szintén törvényesíteni kívánja, de csak határozott időre, és pedig azon határidőig, meddig ezen háznak működése terjed: mert helyesen tétetett azon ellen-észrevétel a képviselőház több tagjai részéről, hogy az 1870-dik évi január 1-től kezdve az adóknak meghatározása nem áll többé e képviselőház jogában, hanem iránt o k határozni fognak azok, kik jövőre képvisel ők úl választatnak. De e második véleménynek mindensetre van némi nyereménye: t. i. az, hogy meg van téve az ígéret, mi talán üdvös lehet a jövő választásokra nézve ; de a nép, amely annyiszor tapasztalta épen az adóprovisorium tárgyában a halogatásokat, isméti és isméti halogatásokat, az ilyen ígéretekre többé nem ád. A népnek határozóét ígéret kell Ily ígérettel lép fel azon indítvány, melyet én is pártolok, Madarász képviselőtársam indítványa,