Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-210
CCX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (April 2. 1868.) 57 BOhatielu Sándor : Jól tudom, hogy nem tartozik az országgyűlés teendőihez a beadott egyes kérvényeknek érdemleges tárgyalása; (Felkiáltások: Dehogy nem!) de másfelől az általam javasolt módositványt elfogadhatja a t. ház a nélkül , hogy a kérelem érdemleges tárgyalásába kellene bocsátkozni: mert, azt hiszem, a nélkül, hogy a t. ház a végrehajtó hatalom teendőibe avatkoznék, s a nélkül, hogy praeveniálna a végrehajtó hatalom teendőinek, egyes nevezetesebb kérelmeket figyelembe ajánlhat. De másfelől oly esetekben, a milyen a jelen is, hol a kérelmezők arról panaszkodnak, hogy kivétettek a törvények védpajzsa alól, hol a kérelmezők azt kérik, hogy ügyeik a törvény értelmében intéztessenek el: ily esetben, azt hiszem, nem csak jogosan megteheti, de kell, hogy a törvényhozás tegye azt, hogy a kormányhoz ily kérvényt ugy tegyen át, hogy azt a fenálló törvények értelmében intézze el. Hiszem, sokan fölöslegesnek fogják tekinteni e módositványt, a mennyiben különben is fel kell tenni alkotmányos kormányról, hogy csak a hazai törvények értelmében fog intézkedni. De a mennyiben a kérelmező községek ügyei mindeddig a hazai törvények ellenére intéztettek el, azt hiszem, nem fölösleges e módositvány, s meg vagyok győződve, hogy a t. ház sem fogja feleslegesnek tartani, ha szerencsés leszek röviden ezen egész kérelem tárgyát előadni. (Halljuk!) Az erdélyi második román határezred alakíttatott 1763-tól 1770-ig nagyobb részben ezelőtt Besztercze vidékéhez s igy a szab. kir. földhöz tartozó 31 községből, és alakíttatott 13, ezelőtt uri hatóság alatt álló községből, melyek nagy részéből a volt úrbéresek kiköltözve, beköltöztek oda, részint szabad polgárok, részint egyházi és armális nemesek. Mária Terézia 1764. és 1766-ban kibocsátott pátensei által mind azokat, a kik netán azelőtt uri hatóság alatt állottak s jobbágyok voltak, szabad emberekké, libertinusokká tette, s igy felruházta birtokképességgel. Nem sokára ezek után, az osztrák-török háború befejezése után, mely háborúban a kérelmezők ősei is nagy részt vettek, s kik közül több ezer a hazáért el is vérzett, egy határszabályozás által nagy földterületek csatoltattak, revindicáltattak Erdélyhez a szomszéd Román- s Moldvaországok területeiből. Valamint ezen revindicált havasok, ugy minden , az előtt uri hatóság alatt álló községekben találtató havasi birtokok a határőröknek adományoztattak. Ezután felsőbb rendelet következtében az illető községek beleegyezésével valamennyi havas commassáltatott, minden tekintet nélkül arra, ezen havasok ezelőtt a szabad községek tulajdona voltak-e? vagy valamely birtokhoz tartoztak-e, melyet a kincstár megváltott? vagy netán tartoztak a revinKÉPV. H. NAPLÓ. 186 s / 8 . VII. dicált havasokhoz ? s igy az e szerint commassált havasok felosztattak az egyes községek közt. Ekkor behozatott a telekkönyv, s valamint minden határőr magán birtoka, szintúgy beíratott minden egyes község tulajdona ezen nyilván könyvekbe, az aerarium mitsem tartva fea magának az egész második román halárezred területén, és azóta szakadatlanul és háboritlanul használták egészen 1851-ig. 1851-ben feloszlattatván, mások között, az erdélyi 2-ik román határezred is, az aerarium az akkori körülmények között — fölhasználta ugyanis az ostromállapotot — fölügyelés czime alatt rátette a községek birtokai nagyobb részére kezét, és ezen birtokokat is, a többek között minden allodialis jövédelmeket,]használta egész 1861ig, a nélkül, hogy a húzott jövedelmekről valakinek számolt volna. Többször folyamodtak a mostani kérelmezők az akkori kormányokhoz, kérvén tulajdonuk visszaadását. 1861-ben Kemény Ferencz b. udvari korlátnokságának ideje alatt terjesztetett fel ő felsége elé egy szabályozó rendelet, mely által a magános volt határőrök birtokai tulajdonuknak elismertettek ; valamint viszaadatni határoztatott a kocsmálási jog, erdő és mindenféle legelő is azon községeknek, melyek a militarisatió előtt szabad községek voltak; hanem ezekre nézve kimondatott az 1851-beli statusquo, t. i. fen tar tátott, hogy ha netalán a nevezett községektől a katonai rendszer fenállása ideje alatt elvétetett volna valami, az menjen át az aerarium birtokába, más szóval kimondatott. hogy csak az megy át örök joggal a szabad községek tulajdonába, a mit bírtak és használtak 1851-ben ; de az azelőtt volt úrbéres községekre nézve nem mondatott ki az 1851-beli statusquo, hanem kimondatott a militarisatió előtti statusquo. Hasonlóképen a revindicált havasokra nézve kineveztetett egy rendkívüli bizottság, mely a községek kihallgatása nélkül itélt Bécsben ugy a revindicált havasok és az aerarium igényei, valamint a lehető más igénylők igényeire nézve a nélkül, hogy a 100 éves jóhiszemű birtokosokat kihallgatta volna. Ezen bizottság a többek közt nevezetes földterületeket, melyek a revindicált havasokhoz tartoztak, oda itélt a Kemény családnak. Küldött azonkívül egy három tagból álló bizottságot a hely színére, melynek elnöke egy nyugdíjas tábornok, tagjai pedig egy fmancztanácsos és egy rendelkezés alatti helytartósági tanácsos volt. Ezen bizottságok nevezetes területeket határoztak oda a kincstárnak, és szintén nevezetes területeket egyes családoknak. Továbbá ugyanezen bizottság önfejüleg — minthogy más bizonyítékok nem voltak — egy még 1770 táján hadtani szempontból készült térképet használt 8
