Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-238

CCXXXVII1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Juuius 4. 1868.) 363 vényt azért adom be ez utón, mert itt főleg a képviselő körül forog a kérdés. HalmOSy Endre: T. ház! Sopron megye felvidékének több községe részéről egy kérvény benyújtásával vagyok megbizva. Folyamodó községek panaszkodnak, hogy a katonaszállásolás közterhe ezen megyében oly aránytalanul van felosztva, hogy azt némely községek, különösen a vasút mentében, kizárólag kötelesek viselni, a nélkül, hogy a többi községek őket bármiben segítenék. Folyamodó községek kérik, hogy a katonaszállásolás közterhe az 1848. VIII. t. ezikkben kimondott elvek szerint mielőbb törvényesen rendeztessék; addig is pedig Sopron megye bizottsága által a terhelt községeknek a többi községek általi kártalanítása iránt kidolgozott éí a belügyminisztériumhoz már másod izben felterjesztett kártalanítási tervezet mielőbb helybenhagyassék és foganatba vétessék. Bátorkodom ezen méltányos kérelmet a t. ház pártolásába ajánlani. Elnök: Ezen kérvény szintén a kérvényi bizottságnak fog kiadatni. Csanády képviselő úr interpellátiót kivan intézni a minisztériumhoz. Csanády Sándor: T. képviselőház! Óhajtottam volna, hogy a minisztérium, felfogva magasztos hivatását, hivataloskodása kezdetén az 1848-diki legalább azon törvények életbe léptetését eszközölte volna, melyeknek a jelenlegi országgyűlési többség megkegyelmezni szíves volt. (Nevetés.) Ez nézetem szerint kötelessége lett volna a minisztériumnak annyival inkább, mert maga az uralkodó is az akkori politikai viszonyok befolyása következtében az 1848-ki törvényeket létezőknek, érvényeseknek ismerte el. Óhajtottam volna különösen, hogy az általam igen tisztelt vallás- és közoktatási miniszter úr a lelkiismeret szabadságát, a vallási jogegyenlőség és viszonosságot biztositó XX. dik törvényczikknek szerzett volna érvényt; óhajtottam volna ezt azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a vallás alapja a társadalmi és polgári jóllétnek, boldogságnak, elégedettségnek, alapja a szellemi és anyagi felvirágzásnak. Minthogy azonban az igen tisztelt miniszter urnák nézetem szerinti mulasztása által a kedélyek a mai napig is lázas ingerültségben tartatnak, (Hol?) és annyival inkább, mert a jelen törvényhozói testület tagjainak 3 évre terjedő megbízása ide s tova lejár, nyilatkozatra van szerencsém felhívni a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat az iránt, hogy tekintve, miszerint az 1848. XX-dik törvényezikk által e hazában létező minden vallásfelekezetekre nézve megállapított tökéletes jogegyenlőség és viszonosság tényleg még máig sincs életbe léptetve, sőt a jogegyenlőség és testvériség magasztos eszméjének ellenére és a méltányossági közérzület valóságos botránkoztatására az uralkodó egyház még mai nap is fenáll, a menynyiben az az 1848. előtt bírt előjogokat és kiváltságokat tényleg még ma is teljes mértékben gyakorolja; (Fölkiáltások; Hol?) tekintve azon körülményt, hogy az ily állapot az állam czéljával ellenkezve az egy haza polgárai kőzött a meghasonlás és gyűlölködés magvait hinti el: szándékozik-e a tisztelt vallási és közoktatási miniszter úr ez ülésszak alatt az országgyűlés elé, az 1848-ki XX-dik törvényezikk értelmében, egy, a vallási jogegyenlőség szent elvének életet adó törvényjavaslatot terjeszteni? (Helyeslés a szélső baloldalon. Közbeszólás a jobb oldalról: Miben állanak azon előjogok?) Hogy miben állanak azon előjogok, megmondom, ha méltóztatnak kivánni. Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi miniszter : A képviselő úr által előterjesztett interpellátióra a napokban fogok válaszolni. Elnök: Ezen interpellátió kiadatik a vallásés közoktatási minisztériumnak. Borlea Zsigmond: T. ház! Az 1867 óta posta utján kapott több rendbeli leveleim közt néhány olyan jutott kezemhez, melyeken a privát pecsétek fel voltak törve, és a. postának hivatalos pecsétjével voltak ellátva; továbbá találtam olyanokat, melyeken a privát pecsétek szintén fel voltak törve és semmiféle pecséttel nem voltak ellátva; sőt nem igen nagyon régen egy általam Pestről Arad megyébe küldött levél az illetőknek hasonlólag a privát pecsét feltörésével, és a posta pecsétjével ellátva két hét múlva jutott kezéhez. Habár, t. ház, én 1867 előtt ezen uj tüneményt még nem láttam, mindazáltal hajlandó voltam azt hinni, hogy mind ez véletlenségből történt. Azonban most legközelebb és illetőleg tegnapelőtt Déváról egy három pecséttel ellátott recommandirozott vagyis ajánlott levelet kaptam, melynek ezimlapján ki volt irva, hogy benne 20 frt. értékű okmányok léteznek. És, kérem, ezen már a pecsét nem volt feltörve, hanem mindkét helyen a boríték oly módon volt felbontva, mint szokta maga a tulajdonos saját levelét feltörni, melyből annak tartalmát ki akarja venni, miből tehát tökéletesen megláthatható az is, hogy azon levél, mielőtt kezemhez jött volna, idegen ember által elolvastatott és nagyon természetesen azon okmányokból ki is vétethettek némelyek. Hogy a t. ház előadásom valódiságáról meggyőződjék, e levelet, általam fölbontatlanul, ugy a hogy vettem, a ház asztalára leteszem, (Helyeslés a bal oldalon) fentartván magamnak a jogot, hogy azt az ülés végével, mint sajátomat visszavehessem, már azért is, hogy én is tudhassam, mi foglaltatik abban. Igaz, t. ház, hogy ez első tekintetre ugy tűnik föl, mint magán ügy s mint nem alkalmas interpellátióra; ha46*