Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-236

CCXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 28. 1868.) 351 selve, a mint érdekelve van. A t. képviselőház és az országgyűlés által a múlt évben hozott XII-dik törvényczikk 8. §. azt mondja, „hogy a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülő intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminisztérium teendői közé tartozik." E szerződés tehát a magyar minisztérium beleegyezése mellett és annak egyetértésével a közös külügyminisztérium utján köttetett. Mi befolyása volt abba a magyar kereskedelmi miniszternek, annak itt semmi nyoma sincsen. Most hivatva vagyunk, hogy ezen szerződést helyben hagyjuk. I)e mi történt? Ezen szerződés több mint egy év óta, mint azt a hírlapokból is tudjuk, már tárgyalás alatt van, és csak e hó 24-én vasárnap, midőn d. u. osztályülésre összehivattunk, került először a magyar képviselőház elé. Akkor oda tették ezen csomó irományt számtalan vámtételekkel és számadatokkal, és azt mondták : Már most néhány nap alatt fejezzétek be, mert ezen szerződés már folyó évi június hó 1-én életbe fog léptetni. Volt-e ezen szerződésnél, mely Magyarország legfontosabb érdekei felett 10 évre határoz, Ma- j gyarország kellően képviselve ? Semmi tekintetben ] képviselve nem volt. Látjuk belőle, hogy a porosz J király, Poroszország és a német szövetség részéről j is Bajorország és Szászország képviselve voltak. Magyarország részéről senkit sem látok. Azt látom, > hogy ő cs. királyi apostoli felsége, mint Ausztria j császára, s mint Magyarország királya képviselve volt gróf Wimpfen és Depretis Cognato urak által. Hogy micsoda befolyást gyakorolt a magyar kereskedelmi miniszter ezen kereskedelmi szerződés megállapítására, arról semmi legkisebb tanúság sincs. Ezen szerződés a ház asztalára tétetik minden előmunkálat nélkül, és mi arra vagyunk felszólítva, hogy helybenhagyjuk azon vámtételeket, melyek megállapittattak a nélkül, hogy legkisebb módot kaptunk volna a felett ítélhetni, vajon ezen tételek alaposak-e,és igazságosan állapittattak-e meg ? Azon egyetlen körülmény van, melylyel ajánltatik ezen szerződés ugy a központi bizottság, mint a kormány által, hogy jobb, mint az előbbi szerződés volt. Megengedem — ámbár az előbbi szerződés nem levén velünk közölve, nem vagyok képes mondani, hogy jobb-e vagy nem? — de megengedem, hogy némely tételeiben legalább jobb, mint volt az előbbi; és ezen oknál fogva nem is szándékozom se módositványt beadni, se viszszavetését indítványozni; hanem kötelességemnek tartom a kormányt felszólítani, hogy legalább jövőre, midőn ily fontos tárgyakról határoz, a kormány intézkedjék oly módon, hogy a képviselőház is azon helyzetben legyen, hogy arról maga ítélhessen, és az előterjesztett adatok után véleményt mondhasson arra nézve, vajon helyes volt-e a kormány eljárása vagy sem ? vajon a vámtételek, melyek hazánk anyagi körülményeit a legnagyobb mérvben érdeklik, jogosan és igazságosan voltak-e megállapítva vagy sem ? Az ilyen szerződéseknél szokásos, hogy mielőtt megköttetnének, összehivatnak a gyárosok, és véleményük meghallgattatik. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Nem volt rá idő! Simonyi Ernő: Történt-e ilyesmi Magyarország, vagy Ausztria részéről ? nem tudom; de, hogy történnie kellett volna, az bizony os: mert ha nem történt, semmi alapmunka nem létezik, és akkor Ítéletet mondani a munkálat jósága vagy roszasága felett nem lehet. Vannak e szerződésnek némely czikkei, melyek nem egészen megnyugtatók ; vannak czikkei, melyek nem egészen világosak. Ez utóbbiakra nézve — azt hiszem — segítve volna, ha az eredeti szerződés is ide mellékeltetnék, a mint ez a központi bizottság jelentésében is ki van mondva. De vannak ezen szerződésnek olyan tételei is, melyeket a kereskedésre nézve egyenesen károsaknak tartok. Például itt a XVIII-dik czikkben az mondatik: „Kereskedők, gyárosok és más iparüzők, kik ki tudják mutatni, hogy azon államban, melyben laknak, az általok gyakorlott üzlet után a törvényes adót fizetik, ha akár személyesen, akár szolgálatukban álló utazók által vásárlásokat tesznek, vagy magokkal vitt mustrák mellett megrendeléseket keresnek, a másik fél területén ezért semminemű további illetékek fizetésére nem kötelezhetők." Itt tehát az kívántatik, hogy a kereskedő vagy gyáros, ki más országba, t. i. a másik szerződő fél országába megy kereskedni, mutassa ki, hogy saját országában adót fizet. Én nem tudom, mire szolgál ez ? nem tudom felfogni ezen szakasz alapját. Talán az czéloztatik vele, hogy házalók és kontárok megakadályoztassanak nagy kereskedők firmája alatt üzletet csinálni ? Hiszen senki se fog megrendelést tenni olyan egyénnél, ki nem képes bebizonyítani, hogy gyára van, vagy különben módjában áll azon czikkeket, melyeket nála megrendeltek, előállítani. Ezek nem az állani felügyelete alá tartozó dolgok, hanem a kereskedők közti kölcsönös bizalom tárgyai. Annál nagyobb ellenvetésem van pedig ezen szakasz ellen, mivel ezen szakaszszal egyetértésben a pótjegyzőkönyvhöz egy utlevél-minta vau mellékelve, mely a kereskedőt egyenesen politialis felügyelet alá helyezi; teszi pedig ezt épen akkor, a mikor minden országban a kereskedelem na-