Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-234

334 CCXXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 26. 1868.) közvetítésére eszközül szolgál,másfelőlbiztos kilátást nyújtson arra, hogy a létrehozására forditott nemzeti vagyon nem ruháztatott inproductiv vállalatba. Már pedig, ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szerint a buda-pest-fiumei vasúti összekötetésre Kanizsán tul is még Mura-Kereszturig, s onnét a barcsi vonalon vissza Zákányig teljes háromszögben a déli vasuttársulatnak kész vonala használtatik, és a kereskedelmi élénkség félreismerhetlen jelentőségéről nem csak ország szerte, de a külföldi piaczokon is ismeretes . Kanizsa város helyett a minden kereskedelmi fontosságot nélkülöző jelentéktelen Zákány falunál történik a kiágazás, és ettől a tervezett irányban vezettetik a vonal Zágrábba, onnét pedig ismét a déli vasuttársulatnak Zágrábtól Károlyvárosig az absolut kormányzat alatt számításból utunkba épített vasutvonalán, mint független kiviteli kereskedelmünk félreismerhetetlen akadályán keresztül kozatik összeköttetésbe az állam költségén épitendő károlyváros-fiumei vasútvonallal: méltó aggodalmam van a fölött, hogy a minisztérium által tervezett zákány-zágrábi vasútvonal az önálló vonalak minden kellékeitől megfosztott , teljesen alárendelt szárnyvonala lesz a déli vasuttársulatnak , oly annyira, hogy a forgalmi üzletnek is e vonalon minden képzelhető versenytárs nélkül okvetlenül azon vasuttársulatnak kezébe lehet, csak kerülni , melynek nemzetgazdaságunkra zsibbasztólag ható egyedáruságát kellene ellensúlyozni, hogy megfeleljen azon rendeltetésének, mely magyar tengerpartunkkal egyenes vasúti összeköttetésünknek egyik legfontosabb feladata. Ilyen kilátás mellett, t. ház! méltán tartok attól, hogy a déli vasuttársulat birtokába kerítvén a kanizsa-fiumei vonal forgalmi üzletét is, a trieszti vonalon hazánk határán tul még 45 mértföldön foganatba veendő vitelbérleszállitás és egyéb az üzlet körül legrövidebb idő előtt Németország felé tapasztalt ügyes fogások által könnyen ki fogja egyenliteni azon 14 mértföld különbséget, mennyivel Fiume Kanizsához közelebb van, mint Trieszt, és akkor a kereskedő világ előtt egyedül irányt adó anyagi érdek, az olcsóbb szállítás, nem levén többé Fiume felé érezhető, az eddigi kereskedelmi összeköttetéseinél fogva amúgy is inkább Trieszt felé hajtó dunántúli kiviteli kereskedelem követni fogja eddigi irányát Trieszt felé, minek természetes következménye lesz, hogy a tisztelt képviselőháznak legközelebbi határozata szerint kiépítendő eszék-villányi szárnyvonalon át ugyanazon piaczra szivárgó alföldi termesztményekkel csak hátrányára versenyezhet, s midőn egyfelől az országos költségen építendő károlyváros-fiumei drága vasutvonalunk csak az alföldi kivitel egy részének közvetítésére szolgálván, alig ' lesz jövedelmező, a kanizsa-károlyvárosi vonalon pedig a déli vasuttársulat] tak a zákány-zágrábi tervezett vasútépítésre fordítandó tőkénket veszélyeztető kamatbiztositást fizetünk, másfelől a déli vasuttársulatnak trieszti vonala hazánk két nevezetes termelő vidékének kivitelét és az osztrák kereskedelmet is közvetítvén, dus nyerményt biztosit. Ezen közérdekű hazai szempontokon kivül vannak még számos vidéki és helyi érdekek, melyeket érvül a kanizsai kiindulási pont mellett felhozhatnék; nem akarhatok azonban a tisztelt ház béketürésével visszaélni: azért csak a felhozott okokra támaszkodva, kérem a tisztelt házat beadott módositványom elfogadására, azon kijelentéssel, hogy a központi bizottságnak a zágráb-károlyvárosi vasútvonal kisajátítására vonatkozó határozati javaslatát pártolom. Hollán Ernő közlekedési államtitkár: T. ház! Zala megyei Kanizsa városa érdemes képviselője indokolta azon módositványát, melyet a zákány-zágrábi vasútnak a központi bizottság által is elfogadott és ajánlott iránya ellenében kívánna elfogadtatni. Mielőtt ehhez hozzászoknék, szükséges tüzetesen előtüntetnem az eszmét, magát a kérdést, a melyről szó van. (Halljuk!) Arról van szó : megmaradjon-e azon forgalom közvetítésére tervezett vonalnak első része Kanizsáról Kottórin át Zákányra, vagy a t. képviselő úr módositványa szerint épittessék-e külön Kanizsáról a surdi völgyön keresztül Zákányra egy vonal ? Mielőtt a mellette és ellene szóló érveket elősorolnám, röviden magát a tényleges állapotot kell föltüntetnem. A. kitérj edési különbség, a hosszúság — nem ugy, a mint a t. képviselő úr állitja, 2 és 1

/

i mtfld, hanem a közmunka-minisztérium hivatalos adataiból összeállítva pontosan mintegy 4 és fél mértföldnyi kiterjedésben — a két vonal közt 500 ölnyi a különbség, tehát majdnem semmi. (Ellenmondás.) Ha nem tetszik ez adatokat elfogadni, a hiteles adatokkal szolgálok. A másik körülmény ez : az első és a minisztérium által javaslatba hozott vonalon az emelkedési viszonyok ugy állanak, mint egy a 300-hoz, holott a módositvány által javallott vonalon, mint 1 a 150-hez. Ezenkívül a módositványbai javalt vonalnál, az én tudtommal legalább, mintegy 90 lábnyi bevágás szükséges, ugy, hogy ezen adatok után bátran merem állítani, hogyha ma egymásmelleit felépítjük mindkét vonalat, melyek a legtávolabb pontnál csak egy mértföldnyi távolban állnak egymástól, néhol pedig csak \ mértföldnyire : a módositvány által javalt vonal merően parlagon marad, senki se fog járni rajta, és nemhogy ér-