Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-233
320 CCXXXI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 23. 1868.) az úrbéri szabályozások kétes kimenetelétől, vagy pedig, a hol azon már túlestek, rendszerint keveslik a nekik jutott legelő- és erdőrészt; de minden esetre csak a legnagyobb erö'feszitéssel teljesitik a községi, egyházi és iskolai mellékadózásokat, a nagy, évről évre szaporodó országfejedelmi adó mellett, és jó községi rendszer hiányában, ideiglenes, sokszor a nép érdekével ellentétbe jövő megyei bizottságok uralma alatt. Nem is kívánok szólani itt a számos curialis zsellérekről, kiknek precarius állapota országszerte amúgy is ismeretes; de figyelmen kivül alig hagyhatom a honvédeket, kik feltámasztattak ugyan, egy külön néposztályként, de kielégítve eddigelé nincsenek és jelen viszonyaink közt kielégittetésök alig is várható. Ehhez járul, tisztelt ház. hogy municipiumaink rendezve nincsenek, hogy a vallásfelekezetek rendezésének még csak kezdetén állunk, hogy daczára a végbement koronázásnak, még Dalmátország, némely isztriai részek, Gács- és Lodomér-országok (Derültség a jobb oldalon) bekeblezése iránt mi sem történt, (Közbeszólások: A napirendre! Zaj. Egy szó a jobb oldalon : Honnan tudja azt?) hogy Horvátországgal és a határőrvidékkel tisztában nem vagyunk, és hogy az erdélyi unió nagyfontosságú kérdése megoldva nincs. (Nagy zaj.) Pedig tornyosulnak a viharos felhők.. . (Közbeszólás. Hol?) Minden felől : keleten, nyugaton , délen, éjszakon. És az eddig követett, a piros könyvből kiolvasható beavatkozási politikánknál fogva csakugyan fenyegettetik hazánk nem annyira nagy hadseregek, mint inkább oly népszerű eszmék által, melyeknek anyagi erővel ellenállani vajmi bajos, és szerintem csak is ugy lehet, ha a nagy tömeg vagyis a közvetlenül érdekelt népek más magasztos eszme, t. i. a haza szeretete által lelkesittetnek. Igen, tisztelt ház, de az ember önző természeténél fogva rendszerint csak az szereti őszintén hazáját, csak az képes rendszerint vagyonával, vérével áldozni megmentésére, ki a hazai intézmények előnyeit is szabadon, azaz nemzetisége, vallása, szóval egyéni létének csorbítása és jövőbeli veszélyeztetése nélkül élvezheti és élvezi. Miért is felette szükségesnek, só't mellőzhetlennek tartom, hogy épen az ország határszélén lakó tótok, oroszok, románok, szerbek és németek méltányos nemzetiségi igényei mielőbb kielégíttessenek. Bizhatunk és bizzunk is az isteni gondviselésben, mely hazánkat épen tavaly, midőn Európaszerte rosz'volt a termés, bő terméssel megáldotta, s ez által lényegesen könnyített kormányunkon; de azért el ne bizakodjunk, mert e bő termés után következhetnek sovány évek, következhetik inség, minőt tapasztaltunk 1863-ban. Legyünk elismeréssel, tisztelt ház! a kereskedelmi, közmunkai és vallásügyi igen tisztelt miniszter uraknak azon fáradozásuk, azon tevékenységük irányában, mely csakugyan képes volt a legnehezebb viszonyok között sok helyütt reményeket költeni egy jobb jövő iránt; de meg ne feledkezzünk e mellett, hogy a viszonyok félreismerhetlen nehéz volta és az ezek közt az általam emiitett miniszter urak rendelkezésére bocsátható csekély eszközök nem sokára meghiusitandnak minden e részbeli haladási törekvést. Ha tehát e tekintetben sem várhatunk igen sok jót a közel jövőben; ha más irányban sem haladhatunk ugy, mint az kívánatos volna; és ha mindamellett, hogy mindig bő termésre nem számithatunk, mégsem vagyunk képesek jelen viszonyaink közt a nép anyagi helyzetén könnyíteni : akkor, uraim! óvjuk meg hazánkat a keletről, nyugatról , délről és éjszakról közelgő viharok ellenében legalább ez által, hogy kielégítsük nem magyar honfitársainknak , mint egy közös haza egyaránt minden teherben részesülő fiainak legalább a szellemi haladás, vagyis a nemzetiség terén támasztott méltányos igényeit, és eszközöljük azt ugy, hogy a haza iránti szeretet egyaránt lángoljon az ország minden nemzete keblében, mert csak is igy válhatunk költséges hadseregek nélkül erősekké és szabadokká a szó valódi legnemesebb értelmében. Én mindezeknél fogva e kérdés alatti folyamodványt a t. ház pártfogásába ajánlom és azt a nemzetiségi bizottsághoz utasíttatni kérem. Andreánszky Boldizsár ; Az épen most előttem benyújtott kérvény ellen az illető szepesmegyei községek részéről benyújtott tiltakozó nyilatkozatokat Szepes megye bizottságának megbizása folytán van szerencsém a ház asztalára letenni. (Élénk helyeslés) Elnök : Mindkét kérvény a kérvényi bizottsághoz tétetik át. Zsedényi Ede: A t. ház át fogja látni, hogy előttem szólott Bobrzánszky képviselő urat azon mezőre nem követhetem, a melyre ő lépett, nem követhetem azon szenvedélyes modorban, (Zaj. Fölkiáltások : Napirendre!) a melylyel ezen folyamodást benyujtá. (Fölkiáltások : Napirendre!) Keglevich Béla gr.: Tartsa magát a házszabályokhoz ! Zsedényi Ede: Föl fogom olvasni a házszabályokat , melyek szerint addig is, mig előadásomat be nem végeztem , gr. Keglevichnek nincs szava. (Helyeslés.) Addig is tehát, mig e folyamodvány iránt a kérvényi bizottság jelentését be fogja adni, épen a Szepesből kapott tudósítások folytán arra figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy Szepes megyében levő több helységek és tót ajkú lakosok nevében folyamodványok írattak alá, mely aláírásokról az illető lakosok j