Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-230

288 CCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Májas 13. 1868.) ház a honi vasipart ez alkalommal is ótalma alá venni. (Helyeslés.) Nyáry Pál: Bátorkodom a t. házat fölkérm, ajándékozzon meg bennünket, kiket ez a tárgy szerfelett érdekel, kegyes figyelmével, vagy pedig ismerje el, hogy ez oly fontos kérdés, mely felett holnap fogunk határozni. (Folytasstik !) Szontagh Pál tisztelt barátomnak gyakorlati fontos közgazdasági érvekre alapitott első módo­dositványa az volt. hogy, mivel ezen czikk a ha­zai vasiparnak előnyt ád, és csak kivételkép en­gedi meg azt, hogy ha a hazai vasipar a kellő mennyiséget kiszolgáltatni nem volna képes, a vállalkozók idegen vasat is alkalmazhassanak, módositványa, rbondóm, az volt, hogy első része ezen pontnak maradjon meg, a másik pedig ha­gyassák ki azon oknál dbgva, mert ezen kifejezés 8z első pontban „lehetőleg" eléggé biztositja a külső concurrenseket. Igen sajnálom, hogy t. barátom ezen indít­ványától eltért, és oly térre mer>t át, hová én őt követni nem akarom; de mivel szabályaink meg­engedik, hogy ha valamely indítványozó feladja indítványát, azt más átvehesse: én ezennel átve­szem az is ditványt ugy, a mint az először elénk terjesztetett, és röviden bár, de — azt hiszem — nem sikertelenül fogom indokolni. (Halljuk!) T. államtitkár úr indokolásának egész súlya ezen szavakban összpontosul. Megengedi, hogy ez esetben az országos érdek az, a mely a hazai vas­ipar érdekével jő összeütközésbe. f)e kérdem, t. ház, lehet-e nagyobb érdeke az országnak, mint az ipar érdeke? Ha épen nem volna vasiparunk, akkor szükségesnek látnám, hogy praemiumot tűz­zünk ki idegen vas behozatalára; de mivel vas­iparunk van, és protegálni nem akarjuk ezen vas­ipart, nem látom át, minő indokokból vezettethe­tünk oda, hogy hadat izenjünk vasiparunknak, és praemiumot tűzzünk ki arra, hogy idegen vas be­jöjjön. (Felkiáltás halfelöl: Ugy van!) Én azt gondolom, t. ház, hogy erre nézve bő­vebb indokolás nem szükséges, és azon reményben vagyok, hogy a t. kormány ezen egyszerű, de czáfolhatatlan erőnek engedve, bele fog egyezni abba, hogy ezen második rész kimaradjon: mert, a mint mondám — rövid szóval még egyszer is­métlem — protegálni nem akarjuk a hazai ipart, de nem akarunk praemiumot kitűzni arra, hogy a hazai ipart megbuktassuk.(Helyeslés a baloldalon). Lónyay Menyhért pénzügyér: T. ba­rátom Nyáry Pál előadására bátor vagyok néme­lyeket megjegyezni. Azt méltóztatott mondani, hogy hadat izenünk a vasiparnak. Azt hiszem, ez senkinek szándéká­ban nem lehet, legkevésbbé a kormánynak. Továbbá azt méltóztatott mondani: lehet-e nagyobb érdeke az államnak, mint a vasipar ér­deke ? Azt hiszem, lehet, és van sokkal nagyobb érdeke (Igaz!), mint egy különös iparág érdeke. Átalában az állam érdeke macával hozza, hogy minden ipar egyenlő virágzó állapotra jusson, és átalában minden iparág között a vasipar, melynek virágzása és készítményeinek olcsósága minden iparágra, a földmivelő ekéjétől kezdve a gyáros gépéig, nagy "befolyással van, megerősödjék. Ta­gadhatlan tény, hogy a hazai vasipar múlt év óta még eddig soha nem tapasztalt virágzó állapotnak indult, miután átalában a vasárak nevezetesen emelkedtek. Szontagh Pál képviselőtársunk a Pest városa vízvezetékének létesítése végett adandó könnyeb­bitésí mint a vasipar kérelmét-emiitette föl. Isme­rem e dolog állásának némely részletét. Miután Pest városának igen tisztelt képviselője Deák Fe­rencz ez iránt kérvényt nyújtott be a város részé­ről : tehát minden adatról igyekeztem kellőleg értesülni. Ez esetben épen azon tapasztalatra ju­tottam, melyet államtitkár úr előadott: hogy azon bár nem sok, 100,000 mázsára menő szükségletre nyitott versenynek a hazai ipar megfelelni képes nem volt, nem csak a mennyiségre, de az árakra nézve sem, a mennyiben körülbelül 100% "kai ma­gasabb árakat kértek a hazai iparosok, mint aján­lottak a külföldiek. Pest városa nem is azt kí­vánta, hogy a külföldről sokkal olcsóbban nyer­hető vas vámmentesen hozassák be, hanem csak azt, hogy a vámtariffa ide vonatkozó tétele kellő­leg értelmeztessék, t. i. hogy az öntött vas-csövek a nyers vas osztályába soroztatván, mázsánkint 75 kr vám mellett hozathassanak be. Ez volt a vá­rosnak kivánata, és ezt sikerült a minisztériumnak a másik minisztérium részéről kieszközölni. Tehát ezen eset koránsem mondható a vasipar sérel­mének. A mi egyébiránt a vasipart illeti, minden ed­digi adatok azt mutatják, hogy azon nagy szük­séglettel szemben, mely jelenben, különösen a vas­utak építésének kiterjedése , de egyszersmind min­den iparág felvirágzása folytán előállott - - és e részben magokra azon képviselő urakra hivatkozha­tom, kik vasiparral foglalkoznak, és a kik ezen ér­deknek védői — a magyarországi vasipar nem csak hogy megfelelni nem képes, hanem a múlt években fenállott árakhoz képest a mostaniak több mint 50%,-kai emelkedtek. Igenis van az államnak fontosabb érdeke, mint a vasipar érdeke: azon magas érdek t. i., hogy a minden iparra fontos vasnak ára kellőleg mérsé­kelve legyen. Pedig teljesen bebizonyított tény, hogy az összes jelenlegi bányatermelés mindaddig, mig ama vidékek kellő közlekedési eszközökkel el nem láttatnak, az országban levő jelen szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom