Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-227

232 CCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 9. 1868.) egyházi személyeik kinevezésére nézve sem, emiatt váltak el egymástól. Mivel pedig tudomásom sze­rint a görög-keleti hiten levő nem román és szerb, hanem más ajkú hazánkfiainak szintén vannak alapitványaik és vagyonuk, jogosnak és méltányos­nak tartom, hogy ezek vagyona szintén biztosíttas­sák, vagyis nekik alkalom adassék, hogy azt biz­tosithassák. En tehát nem akarom separálni, annál kevésbbé nyelv vagy nemzetiség tekintetében, mi­nek czélszerüségét sem ismerem el, hanem egyházi vagyonuk biztosítása tekintetéből akarok törvényt alkotni, s azzal alkalmat nyújtani arra, hogy biz­tosítékaikat megóvják. Minthogy pedig a minisz­teri módosítványban, illetőleg Somssich s társai in­dítványában ezt tökéletesen elérve és biztosítva lá­tom : Somssich és társai inditványát pártolom. (Szavazzunk!) SzáSZ Károly: Bocsánatot kérek, t. ház! hogy a vitának oly előre haladott fokán a t. ház türelmét igénybe venni bátorkodom ; de teljes le­hetetlen elhallgatnom némelyeket, mik itt mon­dattak. Engedje meg a t. ház, hogy mind azok közöl legelőszőr arra reflectáljak, mi engem, megvallom, fájdalmasan érintett, annyival inkább, mert oly oldalról mondatott, honnan legkevésbbé vártam volna, t. i. Bánó Miklós egy nyilatkozatára. 0 a szomorú, legalább reánk protestánsokra igen szo­morú emlékű pátens idejére hivatkozván, igazolni kívánta a pátens jogosságát és azon alapon az evangélikus egyháztól való elszakadását némely egyháznak. (Zaj. Nem azt mondta!) En ugy értet­tem, t. ház. (Roszul értette!) Bánó urnák e tárgy­beli előadását, mely szorosan egybefügg a jelenleg tárgyalás alatt levő kérdéssel, s melyre nem elté­résképen, hanem mint a dolog lényegére vagyok bátor reflectálni, előadását, mondom, ugy értet- ! tem, mintha azt fejezte volnajd általa, sőt merem \ állítani, hogy ki is fejezte — lehet akarata ellen — hogy t. i. nem helyes elv szerinte az. hogy csak azon esetben lehessen valamely egyházközség- j nek ugyanazon felekezet vagy ugyanazon egyház j tanai s hite mellett való maradásában is megválni I az egyházi kormány alól, midőn maga a zsinat azt megengedi, hanem azt csupán maga akaratából is I teheti; miből azt következtette, hogy hslytelen , volt az egyházi felsőségnek vagy egyház egyete­mének az iránti ellenmondása, hogy azon egyhá­zak, melyek a pátens alapján ki akartak válni az egyház kebléből, ki ne váljanak. Ha ezt mondotta t. képviselő úr, {Ezt mondta!) bátor vagyok kinyi­latkoztatni, hogy ő a pátens alapján a protestáns egyházak beleegyezése nélkül különvált egyházak eljárását igazolta; és én ezt, mint olyat, mi engem fájdalmasan érint, említés nélkül nem hagyhatom. Azt hiszem, t. ház, hogy a hol oly egyházi testüle­tek vannak, melyek a független, independens, vagy egyes egyházaknak minden egyházközösség nél­kül való fönállását, az úgynevezett congregationa­lis egyház-szerkezetet ismerik alapul, ez lehetséges^ de Magyarországban ilyen nincs, a protestáns egyház szintoly kevéssé ilyen, mint a görög-keleti. Ha valamely egyházfelekezet vagy hivek összes­sége, mint az a reformatio alkalmával történt, a hitre tartozó dolgokban eltérve azon egyház alap­elveitől, melyhez eddig tartoztak, akar külön válni és uj egyházat alakítani: ezt, mint a lelkiismereti szabadság jogát, nem csak értem és elismerem, de szentnek és sérthetlennek tartom. Hogy azonban valamely egyház az egyháztestületből, a nélkül hogy attól az egyházszerkezetre és a hit tanaira nézve külön válnék, csak az egyház-igazgatási kapcsolatból vál ki, oly egyháztestületből, mely szervezve van: ez odavezet, hogy minden egyház, mely bármely ok miatt a felsőséggel megelégedve nincs, egyszerűen megszakíthatja azzal az össze­köttetést. És akkor nem lenne Magyarországon, sem bárhol a világon, hol ez .áll, egyházi egyetem, hanem lennének egyes független egyházak, me­lyek semmi kapcsolatot nem ismernek. Mennyire volna ez helyes vagy nem? mennyire volna óhaj­tandó az egyháznak independens vagy congrega­tionalis szerkezete ? azt e helyen nem vitatom ; de kimondom azt, hogy az jelenleg Magyarországon sem egyik, sem másik egyház* kebelében nem léte­zik, és hogy ezt jelenleg a pátens idejére való hi­vatkozás által a görögökre is kiterjeszteni akarni helyén kívülinek látom. Ezen tekintetből azt ily egyszerűen kimondani, mint Bánó Miklós képvi­selőtársam kimondta, nem helyeselhetem. (He­lyeslés.) Tisztelt képviselőház ! Hogy milyen különös dolgokat lehet egészen ártatlannak látszó szöveg alá rejteni: arra nézve egy eclatans példát mutat, fel a Babes Vincze képviselőtársunk által indítvá­nyozott szerkezet. Ha én, t. ház, azon szerkezetet a miniszter úr'által, vagy pedig Somssich, Vadnay. Horváth Lajos képviselőtársaink által beadott mó­dositványnyal összevetem, megvallom, fegyverzett szemmel sem vagyok képes benne semmi lényeges különbséget, annál kevésbbé valami aggasztót fel­fedezni ; de ha összevetem azon indokolással, me­lyet Babes Vincze • képviselő úr elébe bocsátott, akkor látom, hogy az egész ártatlan szöveg alatt mi rejlik. (Derültség.) Alkalmam volt, t. képviselőház, a román és szerb metropoliák különválását és köztök mind egyházkormányzati, mind vagyoni tekintetben létre jött és immár, mondhatom, a törvény által is helyeselt, bevégzett ténynek elismert különválásá­nak körülményeit és módozatait is mélyebben figyelembe venni s részi etesbben tanulmányozó*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom