Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-226

CCXXVI ORSZÁGOS ÜLÉS (Május 8. 1868.) 215 hogy minden ember szeret a maga rendes biró­sága előtt igazságszolgáltatást keresni és semmi, a tőrvénynyel ellenkező octroyált bíróságnak nem örvend; a másik az. hogy meg kell vizsgálni, va­jon a kereseteknek a rendes bíróság elé utasitása mennyiben kivihető, és mennyiben lehető nagyobb károk és bajok nélkül ? ha pedig ez nem lehet, micsoda törvényes mód mutatkozik arra, hogy e bajon az országyülés és a kormány segítsen? A rendes bíróságoknak ezen kérdéseknél al­kalmazását részemről nem tartom kivihetőnek, vagy legalább nem tartom zavar nélkül használhatónak. Talán 30 vagy 40 község van azon helyzet­ben, hogy vegyes ajkú, de ugyanazon vallású la­kói közt előfordul a meum és tuum közti kérdés, épen az egyházat illetőleg. S ha még ezek csupán tőkékből állanának, azt mondhatná az ember, hogy a késedelem nem veszélyes; hanem épen Isten háza forog kérdésben: a községben csak egy temp­lom van, ezt az egyik is másik is követeli magá­nak. Ezen kérdés eldöntendő. Rendes per utján, e pereket minden községnek külön kellene mozdíta­nia területi birósága előtt, azaz a megyei törvény­szék előtt; mivel pedig több megyében vannak e községek, tehát egyidejűleg több bíróság előtt mozdittatnék a per. Nem akarok arra terjeszkedni, mit Halász képviselőtársam mondott — ámbár nagyrészt magam is igaznak hiszem, hogy azon törvényszékek tán magok is ingerült, izgatott álla­potban lesznek, mi elkerülketlen, mert épen vallási érdekeik forognak fen, oly megyékben, hol a tör­vényszéknek tetemes részét egyik vagy másik fe­lekezethez tartozók képezik — hanem azon lehető­ségre figyelmeztetem a t. házat, hogy ha annyi a per, a hány a község, annyi a törvényszék, ahány területi bíróság competál az ítélethozatalra: meg nem történhetik-e, hogy a legnagyobb difíbrmitás lesz az eljárás elveiben s az Ítéletekben ? Kívána­tos-e ez? (Helyeslés.) De tovább megyek. Mellőzve az egyes közsé­geket, a mennyire én tudom, elosztandó a nationa­lis fundus, vagy legalább a románok abból részt kívánnak; lehet, hogy a szerbek nem akarnak ne­kik annyit adni, mint a mennyit ők kívánnak; szó­val a natioiialis fundus lehet — nem tudom ^lesz-e — de mindenesetre lehet per tárgya. Azt kérdem most, ki lesz e kérdésben a rendes bíróság ? A na­tionalis íundus az egyházé, sz egyik rész szerint közös tulajdon, mig a másik szerint csak kis rész­ben illeti az egyiket; szóval ez perkérdés: s hol fog ez elintéztetni ? Ha azt tekintjük, hogy a hol az eddigi metropolita volt, akkor a karloviczi ér­sek székhelyén volna a dolog elintézendő. Jelen­leg ama helyiségek még tettleg nem állnak szoro­san véve a magyar biróságok és kormányzat ha­talma alatt; reméljük, hogy'ez állapot meg fog i szűnni, de e pillanatban még nem szűnt meg. To­', vább megyek. A klastromokról és pedig talán 27 | vagy mennyiről van szó; ezeknek egy része Sze­j rémben, más része Aradban fekszik; ezekre nézve i tehát Szeremben is Aradban is kell perelni. És | melyik a gradualis appelláta ez idő szerint ? A régi | perekben Horvátországban és a Magyarországhoz . nem tartozó társországokban a báni tábla, Magyar­I országban a kir. tábla és a septemvirátus. Kérdem, lehet-e. ezen dolgokat ugy intézni el. hogy ezen pe­| reknek egyes részei a legelső bíróságtól az utolsóig más meg más forumok elé vitessenek? Azt hiszem, 1 hogy ezt magok a szerbek sem kívánhatják, sőt senkisem kívánhatja, mert nem egyez meg az • igazságkiszolgáltatás czélszerüségével, különösen 1 pedig ezen esetben. A rendes biróságokat továbbá nem tartom al­kalmasaknak, ezen nehézségek folytán, azért se, mert ezen eljárás rendkívül sok időbe kerül, sok ; perhuzásokkal jár. Ne mondja senki,.hogy hiszen ! az egész felekezet nem fogja kivánni a pérhuzást! | Senki sem tiszteli jobban az ügyvédi testületet, \ mint én — magam is nominaliter legalább tagja | vagyok {Derültség) — : hanem annyi mégis igaz, hogy a fél maga sem tudja gyakran megakadá­lyozni, hogy az ügyvéd optima fide mindent el ne kövessen a per húzására, sőt ezt némelykor épen kötelességének is tartja. Czélszerü lesz-e, ha kivált egyes perek öt-hat esztendeig húzódnak? nyer-e ] vele az ország? nyer-e azon két felekezet uyugal­j ma? nyer-e a polgárok jólléte, ha azon perek,me­! lyek a legszentebbel, az isteni tisztelettel vannak 1 kapcsolatban, a végtelenig elhúzódnak? A mint tehát mondom, rendes bíróság alkal­mazását lehetlennek tartom. Előttünk áll már most két mód: az egyik a | compronrissum, a másik a delegatió. A compromissumot akkor, midőn ily mélyen I beható és a kedélyeket sokban nyugtalanító kér­j dések forognak fen, egy okból nem tartom czél­I szerűnek: mert az élet azt mutatja, hogy a com­j promissumoknál egy ember ítél. (Helyeslés.) Az ! egyik fél előre igyekszik meggyőződni annak né­| zeteiről, a kit biróul akar megválasztani, és vá­lasztja a nézeteivel megegyezőt; a másik fél hason­lót tesz. így valószinü —- nem mondom, hogy sup­ponálom, hanem az élet azt mutatja — hogy mind­egyik félnek birája az ő választójának nézeteit igyekszik érvényre juttatni és végtére az ügyet eldönti az elnök. (Helyeslés.) Nem szeretném sem azon felelősséget elvállalni, hogy ily nagy hord­erejű kérdésben én döntsem el a dolgot, és nem is bíznám egy emberre ezen minden esetre igen ter­hes provinciát. A compromissumot tehát nem óhaj­tom. (Helyeslés.) Hátra van a másik mód: a delegatió. Ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom