Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-226
210 CCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 8. 1868.) minő éitelemben használtatott ezen szó ? Ezen két eszmét tehát összekötve fogom előterjeszteni: a delegátió eszméjét hazai törvényeinkből véve és a méltányosság eszméjét. Amiadelegátiótilleti : ez tudtommal két utón szokott történni. Első ut az. mely a legutóbbi országbírói értekezlet értelmében is a septemviratus által szokott meghatároztatni, és pedig, a mint törvényeinkből tudjuk, ha valamely illetékes bíróság ellen van valami jogos kifogás, vagy ha talán ezélszerü vagy kívánatos volna más bíróságot rendelni. Tehát felteszik mindig, hogy a felek vagy ajánlják vagy kérik a delegátiót és pedig írásban, a mint a i törvény egyenesen kimondja, hogy az ily cornpromissumok mindig írásba legyenek foglalva, és I miután igy írásban fel van terjesztve. akkor a j septemviratus meghallgatja a felekéi és az illető I bíróságokat, s ugy dönt az ügy felett és nevez ki ; compromissumot. j A második mód volt az. midőn a törvécyho- j zás maga valamely különösen rendkívüli esetben [ jónak látta a delegátiót életbe léptetni, és sokszor I tágította annak hatáskörét oda, hogy az ilyen delegáltbíróság csakugyan méltányosságból is ítéljen. Ilyen törvény az 1823 : LXX-dik czikk, melynek 2-dik§-a igy szól: „Circa fundationem Szír- { mayanam, tamquam rem de jure tertii tractantem I (audita etiam parte altéra) sua majestas sacratis- I sima id quod justitiae conforme érit, clementer dis- j ponet," A 3-dik §. pedig igy szól: „Fundatio verő Hrabovszkyana in commissione de negotio religi- j onis Jnstituta, uberius tractata. ubi acta ejusdem ! eommissionis revisa fuerint, pro aequitate terminabitur.'" Itt tehát csakugyan a törvényhozás magajónak találta ő felségének megengedni azt, hogy méltányosságból intézze el a dolgot. De mindjárt utána egy pár évvel a törvényhozás sokalta azt, a mit tett, s ugyancsak az 1729. XVII-dik törvényczikkbenigy szól :,,Quoad fundationemHrabovszkyanam et Szirmayanam sacratissima caesardo et regia majestas partíbus eatenus interressatis juris utique viam admittet. ut primum eideni suae majestati sacratissimae de una et alia ulterior genuina et circumstantiaíis informatio, unde etiam constare possit> quo nimirum quae spectet ? submissa exstiterit." Ebből tehát látjuk, hogy pláne a mi először meg volt engedve, hogy delegátió küldessék, az a törvénhyozás által visszavonatván, az illető feleknek a törvény rendes útja nyitva hagyatott. Ily törvényre akadtam továbbá az 1846. XXVI-dik törvényczikkben, mely a Pest és Buda közti hídról szól, hogyt. i. a mennyire a vállalkozó társulat és az ország között barátságos utón nem jött volna szerződés létre, akkor a vámszedési esztendőkre nézve lehessen valamit ex aequitate elintézni. De ennek mi volt oka? Bizonyosan az, hogy a vállalkozók a fenálló törvények értelmében nem fektették volna be pénzűket, ha előre nem biztosíttatott volna nekik a jövedelem. Az ország érdekében volt tehát, hogy a hid mielőbb létesíttessék, következőkép ez valóban különös és rendkívüli eset volt; de ezt ez esetben szintén zsinórmértékül elfogadni nem lehet. Akadunk ugyanazon törvényben arra is, hogy a mennyiben az e végre kiküldött országos küldöttség nem tudna megegyezni a pest-budaközi expropriatióra vagyis kártalinitásra nézve, hogy ott szintén ex aequitate dönthesse el az ügyet. Ez tehát megint más szempont. Mindnyájan tudjuk, hogy országunkban léteznek positív törvények, melyek saerint az expropriatio vagy a kártalanítás biztosítva van az állam részére. Itt nem magános emberek közt forgott fön a kérdés, hanem az állam és magán ember ek között. Tehát itt az az eset nem alkalmazható. Hallottam egy harmadik esetről is, mely a reformátió idejében történt, akkor, hogy ajezsuita rend erőszakosan foglalt el templomokat az illető felektől. Itt is valami commisio volt megbízva, mely eligazítsa a dolgot. De kérem, ezen esetet sem lehet a mostanihoz hasonlítani: mert ott erőszak volt: itt pedig erőszakról szó sincs. Itt békés és törvényes utón módon kell mindenkinek jogát kivívnia. Tehát ezen példára sem lehet az ellenkező véleményben levőknek alaposan hivatkozni. E szóra : „méltányosság ", térek most át: mert csak e szó: „méltányosság" teszi itt a nyomatékot. Igaz ugyan, hogy törvényeink szerint a legfőbb törvényszék, a hétszemélyes tábla sok esetben ex aequitate hozott ítéletet. De igaz másrészt az is, hogy 1836-dik évben, gondolom, a XVI-dik törvényczikk szerint, az van mondva, hogy ezentúl minden bíróság, minden törvényszék, minden fórum a maga Ítéletét motiválni tartozik; ennek tehát eleje vétetik az által, hogy maga a hétszemélyes tábla a méltányosság alapján Ítéletet hozzon. Ügy gondolom, nincsen is példa arra, hogy ezentúl ily Ítéletet hozott volna. (Zaj.) Nézzük már most a másik részt, hogy micsoda vagyonokról van itt szó ? A kérdéses követelések tárgyát teszik az alap, a nemzeti alap, alapítványok, zárdák és azokhoz királyi donátíók mellett tartozó ingatlan vagyonok és nagyértékü egyházi alapítványok, s a többi közt egyházi javak, templomok, iskolaépületek stb. Ezen követelések elintézésére szükséges az illető privilégiumokról, az illető donátiókról a fönlevő okmányok at taglalni és azokból a jogot meghatározni. Mert.
