Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-225
CCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 7. 1868.) 185 kitől független és jelenleg is fenlétező karlóczi, tisztán szerb nemzeti egyházkormányzat, mikép az I. Lipót király kiváltságleveleiből is tisztán kivehető, melyekben ugyanis a patriarchától kezdve az utolsó falusi lelkészig, a nemzetiségtől és nyelvtől kezdve a szokásokig, mind rácznak, azaz szerbnek neveztetik. Idegen elemnek sehol nyoma; a legcsekélyebb czélzás sincs a románokra, kiknek akkor ngy is saját egyházi kormányzatuk volt, melynek Gryula-Fehérvárott volt központja. Nyolcz vagy tiz évvel később, 1698—1700. évben azonban a károly- vagy gyulafehérvári román metropolita Atanáz összes püspökeivel, papságával és népeivel az unióra tért át, és ekkor megszűnt létezni a görög-keleti román metropolia a magyar korona országaiban ; minthogy azonban mindamellett számos román hű maradt régi hitéhez , a legközelebbi hitrokon szerb egyházkormányzat ótalma alá adták magokat, mely alatt, a szerbeket megillető és e részben az 1791. XXVII. t. ez. által megerősített kiváltságok alapján vallásukat szabadon gyakorolhatták. A románoknak e belépése a szerb egyházközségbe lassankint és hallgatólag történt. Nem mint nemzet, léptek ők a szerbek egyházi községébe. Semmi fejedelmi tény, semmi egyházi szerződés vagy nemzeti kötés e tekintetben soha nem keletkezett. Mint egyének jöttek ők a szerb hierarchia kebelébe és csak is mint olyanok tekintettek mindenkor. A románoknak ily módon történt belépése a karloviczi egyházkormányzat szerb jellemét nem változtatta s nem is változtathatta meg. I. József és III. Károly magyar királyok 1706. 1713. és 1715-dik évi kiváltságieveikben a karloviczi metropolitát világosan rácz érseknek, „archiepiscopus rascianorum," a nemzetet illyr, azaz szerb nemzetnek, ,,gentis illyricae seu raseianae status universi"-nek nevezik. Az 1760-diki évi szeptember 16 án kelt legfelső leirat csak ,,rácz papságot" ismer. Mária Terézia királynénak első illyr szabályzata 17 71. évből e czimet viselte: ,.Constitutiones nationis illyricae"; a második 17 77-ben kelt szabályzat illyrnek, és az 1799-iki reseriptum declaratorium szintén „nationis illyricae'-nek mondatik. Az udvari bizottság s utóbb az udvari kancellária illyrnek, a nemzeti alapítványok illyreknek, a nemzeti congressus illyrnek neveztetett. Azon legfelső leiratok, melyek az 1790. 1837. és 1842-dik évi szerb congressusokat egybehívták, szintén csak illyr vagy szerb nemzetet, csak illyr vagy szerb congressust ismernek: ,,ut individua nationis hujus (és nem ,,harum nationum") more bactenus solito ad congressum nationalem deputanda." Oláh vagy román nemzet vagy nép megemlítése az első kiváltságlevéltől kezdve az utolKÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 8 . vii. sóig sehol egyetlen helyen sem fordult elő, ép oly kevéssé, mint az azokra következett valamennyi áílamokmányokban sem, melyekből a karloviczi hierarchiának, ugy az összes zárdák és alapítványoknak szerb jelleme fényes napsugárként derül ki. Csak mint „illyri" vagy „rasciani" voltak román testvéreink a kiváltsági jogok részesei, s ha a szerb nemzeti congressusban mint küldöttek megjelentek, az 1791-diki XXVII-dik t. ez. által is megerősített szerb kiváltságok erejénél fogva ültek ott, melyeken ama nemzeti intézmény alapult, épen ugy, mint a magyar országgyűlésen különböző nyelvű képviselők ülnek a nélkül, hogy azért szláv vagy román képviselőknek tekintetnének. (Helyes!) Az eddig mondottakból kiderül , hogy a karloviczi hierarchia és intézményei nem átalános felekezetiek, hanem mindenkor tisztán szerb nemzetiek voltak, és hogy e szerint jelenleg is nem két metropolia különválásáról, hanem a románoknak az általok is idegennek tartott szerb egyháztartományból kilépéséről, illetőleg azoknak a szerbekétől független egyháztartományra lett elválásáról lehet szó. Ezeknek előadása által kivántam megérősiteni és adatokkal bebizonyítani szerb ajkú képviselőtársaim azon állítását, hogy románok 1700. évtől kezdve egész 1864. évig csakugyan a szerb hierarchia védpaizsa alatt állottak, hogy továbbá csakis a szerb egyháztartománynak románok által lakott részeiből és a szerb zsinat beleegyezése folytán lett az ujonan alakult román metropolia életbe léptetve, és hogy végre a karloviczi hierarchia nem volt a románokkal együttleges, hanem tisztán szerb jellemű. Arra nézve, hogy ezen karloviczi egyházkormány nem volt megosztva a románokkal, hanem hogy az csakugyan tiszta szerb hierarchia volt, bátor vagyok még egy argumentumot, argumentum ad hominem felhozni, (ff dijuk! Haltjuk!) Ezen argumentumom, hogy Borlea képviselő j tagtársamra is fontosággal birjon, a legfelsöbbleg kinevezett uj román metropolita báró Saguna saját szavaira van alapítva, (Halljuk!) Báró Saguna román metropolita a leg-utóbbi karloviczi zsinat alkalmával 1865-dik évi február hó 22-én beadott emlékiratában ezt mondja: ,,Ich weiss und anerkenne sehr gerne, dass das Erzbisthum und die Metropolie von Karlovitz im Jahre 1690 für die serbische Nation errichtet wurde, dass diese Metropolie eiue kirchliche Provinz der serbischen Nation war; weiss und bekenne auch auf den thatsachlichen Grund der Kirchengeschichte hin, dass die Suffraganbischöfe der serbischen Metropolie aus Ungarn, jené nemlich, welehe die Eparchien von Arad, Temesvár und Karansebes (Versetz) inne 24
