Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-224

CCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 6. 1868.) 171 ManojlOViCS Emil : A ház szabályaira hivatkozom. Az elnökség kimondotta a határozatot. Kimondott határozat után pedig a házszabályok értelmében többé ugyanazon tárgyhoz szólani nem lehet. (Helyeslés.) Elnök: Kérdeztem, van-e valaki szólásra feljegyezve? Nem jelentkezett senki, és ennélfogva az átalános vita be volt fejezve. Most következik a részletes tárgyalás. Dimitrievics Milos jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.j Kacskovics Ignácz előadó: A czimet illetőleg a közp. bizottság azon nézetben van, hogy a czim ép ugy nem felel meg a tárgy és helyzetnek, mint az eddig és legutóbb az 1848. XX. törvény által használt ógörög nem egyesült" czim nem felelt meg a viszonyoknak; nem érzi azonban magát hivatottnak e téren változtatást ajánlani, a kezdeményezés az érdekletteket illetvén; jelzi csupán egy correctebb elnevezés szükségét. DimitrieviCS MilOS jegyző (olvassa a következő módosítván t): ,.A czimben „keleti vallásúak" helyett álljon : „görög keleti orthodox vallásúak ügyében". BranOVacsky István: T. ház! A t. minisztérium a kérdéses vallást görög-keleti vallásnak nevezi. Hogy ezen czim tulaj donképen ezen vallást nem karakterizálja, azt észrevette maga a központi bizottság is, mert mondja, hogy ezen czim sem a tárgynak, sem a helyzetnek meg nem felel, s hogy a másik czim, t. i. ..görög nem egyesült vallás" szintén nem felel meg. En magam is e nézetben vagyok. A központi bizottság nem hozott javaslatba más czimet, hanem a kezdeményezés jogát ránk bizta. En tehát elvbarátaimmal együtt javaslatba hozom a következendő czimet: ,,keleti orthodoxa vallás". Ezen czim indokolására nem akarok tüzetesen a keresztyén vallás történelmének fejtegetésébe bocsátkozni, mert hiszen theologusnem is vagyok. Azonban ebből annyit még is ki kell emelnem, a mennyi megkívántatik annak igazolására, hogy miért kívánjuk mi e czimet: ,,orthodoxa" felvenni. A keresztyén vallás eleinte kath. apostolicanak neveztetett, a mint a ,.hiszek egy Isten-'"imában most is előfordul; történt azonban a 3-dik vagy 4-ik században, hogy némely secták ezen vallásnak dogmáit különfelékép magyarázták, és az eredeti dogmáknak magyarázataitól eltértek, és épen ezen secták miatt az anyaegyház kezdette magát orthodoxának nevezni, az ellenkező sectákat heterodoxáknak nevezvén. így tehát az eredeti név : catholica apostolica mellé az orthodoxa név jött be; később idő jártával, nevezetesen pedig & 9-ik században történt az, hogy az anyaegyház ketté szakadt, és mivel hivei egyik része a keleti-görög császárságban, másik része pedig a nyugati vagyis római császárságban lakott, az illető főpásztorok az egyiket keleti, a másikat, a római katholikát, nyugatinak nevezték. És minthogy az utóbbinak clerusa ezen szót ,,catholica

0 par excellence magának tulajdonította, a másik fél nem akarván ez iránt vitatkozni, megmaradt az orthodoxa név mellett, mini. mondom, azoknak irányában, kik heterodoxusoknak neveztettek. Igaz ugyan, hogy későbben ezen kérdéses vallást a római kath. clerus, s utána némely kormány különfélekép nevezte : egyik azt mondta : schismaticus; a másik azt mondta: görög-szer tartású; a harmadik azt mondta: görög nem egyesült, kifejezést adván annak, hogy némelyek a róm. katholikusokhoz csatlakoztak. Az utóbbi időben pedig, és pedig Schmerling és Bach szerint görögnek nevezték. ! Igaz ugyan, hogy ezen kérdéses vallás megtartotta egyházában a görög szertartásokat; de görög vallás nincs sehol: görög vallás sem a consistoriumban, sem a synodusban nem kerül elő, hanem orthodoxa keleti vallás. És épen ezért, midőn Bach ezt a szót használta: „görög" azokra, kik addig görög nem egyesülteknek neveztettek, főpapjaink s különösen Rajacsics patriarcha az ellen tiltakozott, és kivánta, hogy a tulajdonképeni szót tegyék hozzá ezen vallásnak cziméhez, vagyis keleti orthodoxa vallásnak neveztessék. Mi tehát, ezen példán indulva, kérjük a t. házat, méltóztassék ezen czimet elfogadni. (Maradjon az eredeti!) Nyáry Pál: T. ház! A vallásszabadság nagy elve ki van mondva, s pedig nem csak köztünk, hanem ki van mondva a világ előtt. A val! lás többé nem különözi el magát a tudomány előtt, hanem mind inkább emelkedik a tudomány szinvonalára, és igy megadja azon meggyőződést, mely az embert, akármely véleményben legyen is vallás dolgában, utoljára megnyugtatja. Az, hogy orthodox felekezetek vannak, feltételezi azt, hogy lehetnek reformáltak. (Közbekiáltás: Heterodoxok!) Én nem mondom heterodox, hanem reformált. Nem akarom kirekeszteni a keleti vallásúak közt a gondolkodást; tartsák ők és nevezzék magokat saját körükben orthodoxoknak, ez ellen nincá kifogásom : de abba soha se tudnék- beleegyezni, hogy Magyarország épen ezeu korban állítsa meg valamely vallásra nézve az emberi gondolat menetét. Én ennélfogva azt hiszem, nincs erre a czimváltoztatásra szükség : tudjuk ugy is, mit értünk az alatt, mi a törvény czimeül kijelöltetett. Mondjuk átalában: „törvényjavaslat a görög-keleti vallásúak ügyében", és a módositványt, mely a mostani korhoz nem illik, nem illik a mi felfogásunkhoz, mely a szabadság, a törvényes szabadság érzetétől vezettetik, vessük el. (Helyeslés.) 22*