Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-223

152 CCXXni. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május i. 1868.) foganatba vétetni rendeltem, és ezen erőhatalmi feloszlatási rendelkezést az országban alakult körök irányában is folytatom ? Ezen hozzám intézett kérdésre van szerencsém az összes minisztérium nevében következő' választ és felvilágositást adni. {Bálijuk! Halljuk!) Tudja a t. háznak minden tagja, hogy hazánkban az irott törvényeken kivül a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat is törvény erejével bírnak ; hiszen még a koronázási hitlevelekben és fejedelmi eskükben is régibb időkből a legújabb korig világosan ki van mondva, hogy ó' felsége a király szentül és szigorúan megtartandja és királyi hatalmával mások által is megtartatja Magyarország törvényeit és törvényszerű szokásait. Ily törvényszerű szokások nélkül Magyarországban a rendet és közbiztosságot lehetetlen volna fentartani, mert nem csak a rendőrségi, hanem még a büntető ügyekben is törvényszerű szokás és gyakorlat pótolja az irott törvény hiányát, minthogy irott törvények ezek nagy részéről vagy épen nem szólanak, vagy a régi korból fenmaradott rendeletek, részint elégtelenségök, részint tulszigoruságuk miatt, ma már nem alkalmazhatók. Sőt nem egy alkotmányos jogunk van, a melyet irott törvény világosan nem határoz meg, de mint az alkotmányból folyó jog a folytonos gyakorlat és törvényszerű szokás által megerősítve fenáll és fen is kell állania. (Ugy van! a középen.) Ilyen többek közt az egyesületi jog, melyet nem irott törvény állapított meg, de mely az alkotmányosság eszméjének és a törvény által is biztosított egyéni szabadságnak természetes következése. Azonban a társulati szabadság korlátlanul annyira nem terjedhet, hogy az gyakorlatban magára az államra is veszélyt hozhasson; s ezt meggátolni joga a fejedelemnek, kötelessége a kormánynak; és e jog és kötelesség épen ugy az alkotmányból foly, mint épen ugy a társulati szabadság meg van a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat által erősitve. {Elénk helyeslés a középen.) Nem akarok hivatkozni az 1715 évi 31. törvényczikk 2 §-ára, mely azt mondja, hogy minden részletes nagyobb számú gyülekezetek (particulares frequentis numeri congregationes), bár mi név és ürügy alatt volnának is tartandók, ő felsége tudta és megegyezése nélkül tartatni, törvényes büntetés alatt tiltatnak ; nem akarok idézni más ehhez hasonló régibb törvényeket : mert felhozhatná valaki, hogy azok mostani helyzetünkre és a jelen esetre nem alkalmazhatók, minthogy akkor még egyesületek és társulatok oly alakban és értelemben, minőben most léteznek, szokásban nem voltak. Elégnek tartom a törvényszerű szokásra és folytonos gyakorlatra hivatkoznom, mint e részben kétségtelen jogalapra. A törvényszerű gyakorlat az volt hazánkban, hogy az egyesületek és társulatok alakulásánál azok ezélja és alapszabályai a kormánynak felterjesztettek, és pedig nem csak tudomás, hanem megerősítés végett is; (Helyeslés a közép?n. Egy szó a szélső balon: Soha!) hiszen a puszta tudomás végetti felterjesztésnek, ha 8 felsége, és illetőleg annak kormánya még a fejedelmi legfőbb felügyelés alapján azon jogot sem gyakorolhatta volna, hogy a veszélyes czélu és alapszabályu társulatok alakulását meggátolhatná, sem ezélja, sem értelme nem volna. (Elénk, hosszas helyeslés a középen.) E törvény-erejü gyakorlat fönállott már 1848 előtt; nem változtatta meg azt 1848-ban sem törvény, sem ellenkező gyakorlat; fenáll az szakadatlanul jelen alkotmányos helyzetünkben is, mióta a minisztérium a kormányzást átvette; sőt maga a demokrata-kör is Pest városához adott folyamodványában is felterjesztette alapszabályait, jóváhagyás és megerősítés végett. [Helyeslés a középen.) Valamint tehát az egyesülési jogot, habár azt irott törvények nem biztosítják is, köteles a kormány sértetlenül hagyni, mivel ezen jog az alkotmányosság eszméjéből foly és törvényszerű folytonos g yakorlaton alapúi: ugy viszont más részről szintoly kötelessége a kormánynak, a végrehajtó hatalom ama jogát is, mely hasonlóul a törvényszerű szokáson alapul és az alkotmányos legfőbb fejedelmi felügyelési jogból származik , ama jogot tudniillik, melyet a kormány eddig a társulati alapszabályok átvizsgálása és megerősítése körül gyakorlott, továbbra is teljes épségben fentartani. Senki sem óhajtja inkább, mint a kormány, és különösen én, mint annak szerény tagja, ki annyi száz meg száz egyesülettel hivatalos érintkezésben állok, hogy az egyesületi jog szabatos törvény által szabályoztassék, s épen ezért készen is van a kormány egy e tárgyra vonatkozó törvényjavaslattal, melyet legközelebbi alkalommal a ház asztalára letenni szerencséje

( lesz; de addig, mig ezt a törvényhozás tárgyalás alá nem veheti, addig is. mig a fenálló törvényes gyakorlat helyébe positiv törvény nem lép, a minisztériumnak joga és kötelessége egyszersmind az eddigi törvényszerű szokáshoz ragaszkodni : mert ha ezt nem tenné, nem volna képes megfelelni az interpelláló képviselő úr által is felhozott 1848 évi III. t. ez. 82. §. c. pontjának, mely azt rendeli, hogy a minisztérium felelős a törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért (Hosszas élénk