Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-222

144 CCXXIL OESZÁGOS ÜLÉS. (Május 1. 1868.) elérni a dohányért, másrészt bizonyítja azt is, hogy a dolog sürgetős és elintézetlenül nem maradhat. Sok helyen, hol dohány termeltetett, az most a termelők által őriztetik, igy például saját választó kerületemnek egyik mezővárosában, Nagy-Kátán, hol szintén a helyviszonyokhoz képest tetemesb mennyiségű dohány található. A dugárusok ily helyeken folytonosan járnak-kelnek, meg akarják venni a dohányt és öt-hatszoros árt kinálnak a termelőknek — megengedem, csak egyes mázsákért —ahhoz képest,a mit a kereskedőktől érhetnének el. És ha sikerült a község józanságának és az elöljáróság óvatos eljárásának azokat, a kik részint a nyereség miatt, részint talán azért , mert a körülményeket nem egészen ismerik, hajlandók volnának dohányukat ily módon elárusítani, nehogy a község ennek súlyos következménye által sujtassék, hasonló alkutól visszatartóztatni: erkölcsi szempontból is bizonyító adat ez arra, hogy ezen állapot tovább fen ne maradjon és a dolog mielőbb elintéztessék. Másrészt mutatja ez adat azt is, hogy nagy különbség van ezen ár között, melyet dugárusok ajánlanak, és a között, melyet a rendes kereskedektől elérhetni. De tudjuk azt is, hogy ujabb időben maga a kormány is tett némely esetben kivételt, a mennyiben egyes termelőknek a külföld számára termelt dohányát ennél magasabb árért beváltotta. így például tudjuk, hogy a tiszarofi kincstári dohány-beváltó hivatal Heves megye helytartó főispánjának gr. Szápáry Gyulának a külföldre termelt dohányát 9 ft 50 krért váltotta be. Ezt csak például hozom fel arra, hogy ha alacsony az ár, melyet a kereskedők kinálnak, ha nagyon magas az ár, melyet a dugárusok ajánlanak : lehetne egy közép árt állapítani meg a raktárakban leteendő dohányra nézve, magasabbat, mint azon egy-két ft, melyet a kereskedők jelenleg ajánlanak ; és akkor talán ez intézkedés megnyugvással és köszönettel találkoznék. Megnyugodnának talán a termelők, ha pl. alapul hat-hét frt vétetnék föl. Erről azonban nem kívánok tovább szólani. Mindezeket felhozni kötelességemnek tartót- | tam, és csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy a dolog érdemére nézve, arra nézve t. i.,hogy a miniszter úr miként oldandja meg ezen kérdést, csak akkor lehet tüzetesen szólani, ha a kormány e tárgybeli rendelete megjelent vagy intézkedése köztudomásra jutott, és mindenesetre azon időre hiszem fentartandónak ezen tárgy-érdeméhez való szólást, és előre engedelmet kérek a t. háztól, hogy az intézkedés megtörténte után észrevételeimet megtehessem és erre a ház figyelmét fölkérhessem. Lónyay Menyhért pénzügyér: Tisztelt ház! Ugy hiszem, a külföld számára termelt dohány-készlet beváltásának vagy be nem váltásának kérdését vitatás tárgyává tenni a tisztelt ház anynyival kevésbbé fogja kivánni,minthogy ezen tárgy körüli teendők a végrehajtás köréhez tartoznak a létező s törvényesített szabályok értelme szerint. Azon válaszban, melyet tegnapelőtt a t. képviselő urnák adtam, előadtam mind azon körülményt,rnely ezen tárgy eldöntésére befolyással lehet, és jeleztem azon álláspontot, melyet a pénzügyminisztérium e tekintetben elfoglalhat, és azon eljárást, melyet követni kivan és eddig is követett. Megengedem, hogy ezen válasz azoknak érdekére nézve, kiknek érdekében képviselő úr fölszólalni méltóztatott, kielégítő nem volt; de viszont azt is hiszem, hogy akkor fogom fel a pénzügyminisztérium teendőit helyesen, ha az ilyen intézkedéseknél nem egyes magánosok, hanem a közös kincstár érdeke vezérel. {Helyeslés a jobb oldalon és középen.) A mi egyébiránt azon indokokat illeti, melyeket a t. képviselő úr fölhozni méltóztatott, és melyek közt, megvallom, legfontosabb az, mely a dugáruságra vonatkozik: tegnapelőtti nyilatkozatomban kiemeltem, hogy épen ezen ok miatt magam is óhajtanék ez iránt akkép intézkedni, hogy a beváltás létesítése folytán a dugárusság lehetetlenné tétessék; és ezért sajnálom, hogy e tekintetben a beváltást az egész meglevő készletre nézve nem eszközölhetem azon okokból, melyeket tegnapelőtt részletesen említek. Megmaradván ennélfogva tegnapelőtti előadásom mellett, csak azt vagyok bátor még t. képviselő úr előadására megjegyezni, hogy a piaczí ár, mint azt én értelmezem és a mint az az egész világon átalában értelmeztetik, más nem lehet, mint az, a mennyiért ezen árut a külföldön valósággal eladni lehet azoknak, kik a dohányt épen azon czélra termelik, hogy külföldre eladják ; mivel pedig mindenkinek jogában áll terményét minden nagyobb nehézség nélkül a kölföldre kivinni, és ezen út senki előtt elzárva nincsen : alapos panaszra ok nem lehet. Azon értelmezést, hogy az árra befolyással lehet a dugárusság, nyomatékkal biró érvnek annál kevésbbé fogadhatom el, mert történhetik ugyan eladás ily dugárusság utján, de az eladó ezzel nyerni bizonyára nem fogna, mert minden termelőnek dohánykészlete össze lévén irva, ha a dugárusság utján eladott dohány hiányoznék, a termelő nagyobb veszteséget szenvedne, mint a mit a kéz alatt eladott dohányból bevehetett. Hivatkozva tehát tegnapelőtti előadásomra, részemről el fogok követni mindent, a mit az illetők könnyebbségére tenni lehet; a mi azonban tovább nem terjedhet, mint hogy a minisztérium — ha az érdekeltek kívánnák — egyrészt termelt és » raktárakba elhelyezett dohányukra előleget adand,