Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-221
140 CCXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 29. 1868.) tárgy fontossága bővebb választ igényel: engedje meg tehát a t. ház, hogy röviden elmondjam a külföldi kivitelre termelt dohányra vonatkozó körülményeket. (Halljuk \) A dohányegyedárúságnak hazánkba történt behozatala előtt, tehát a negyvenes években, midőn még a dohánytermelés minden korlátok nél kül a földmivelési termelés egyik ágát képezte, a hazánkban termelt dohánynak azon része, mely a bel fogyasztásra nem igényeltetett, leginkább az örökös tartományokban már régebben behozott regié számára vétetett meg, még pedig az akkori körülmények szerint kedvező árak mellett; a kivitt dohány, midőn a kivitel az emiitett évtizedben a legnagyobb fokra hágott, sem haladta túl a 60—70,000 mázsát, és leginkább a franczia és olasz álladalmak egyedáruságai számára vétetett meg ; behozatván pedig a dohány egyedárúság Magyarországban is, a magyar dohánynak külföldre való kivitele a magán kereskedés által megszűnt, a kincstár által azonban Rómába 10,000, a többi olasz államokba 30,000 sigy összesen 40,000 mázsa vitetett ki, a franczia regié számára pedig egy évben 30,000 m. adatott el, és csak az utóbbi években, különösen a magyar gazdasági egyesület felszólalása folytán, adatott ismét engedély a külföld számára való termelésre, különösen azon vidékeken , a hol a kincstár számára is termeltetik dohány. A pénzügyminisztériumnál feltalálható adatok szerint ezen évtizedben a külföldi kivitelre szánt dohánynak termelése a következő területeken volt engedélyezve: 1860-ban 476 holdon, 1861-ben 1806, 1862-ben 4465, 1863-ban 16,266, 1864-ben 25,586, 1865-ben 47,579, 1866-ban 20,191, és végre 1867-ben 11,000. kat. holdon; a kivitel pedig, mely még a 1862-iki évben csak 20,032 mázsát tett, 1863 ban 39,795, 1864-ben 133, 375 és 1865-ben 223,243 mázsára tmelkedett; 1866-ban azonban ismét 31,854 mázsára szállt le. A külföld számára termelt dohánynak árára nevezetes befolyást gyakorolt, mint ez minden árúnál tapasztalható, a kivánat és kínálatnak aránya egymáshoz; és valóban az 1863- és 1864-ki években, sőt az 1865-ki év kezdetén is a kivitelre termelt dohánynak az ára magasabb volt, mint ugyanakkor a kincstár által a beváltás alkalmával fizetett áraknak az átalánya. Mindenki, ki dohányt termelt, saját tapasztalásából is tudhatja, hogy azon években, mig a kincstár által adott beváltási árak közép számítás szerint alig mentek többre 10 ftnál mázsánkint, a kivitel számára jó minőségű dohány mázsánkint 13 írtjával vásároltatott. Ezen n evezetés áremelkedést okozta az amerikai háború, melynek folytán az európai piaczokon az amerikai dohány csak igen csekély mennyiségben jelenhetett meg, tehát a kevésbbé kitűnő dohányfajok is, melyek közé tartozik a magyar dohány, nagyobb árkelet mellett voltak eladhatók; de hozzájárult még azon körülmény is, hogy ugyanazon években a Pfalzban, Markban és Nürnberg táján a dohánytermés nagy nem volt. A dohányáraknak emelkedése hatással volt nem csak a magyar dohánytermelésre, hanem mind azon vidékek termelési mennyiségére is, melyek Európában azzal foglalkoznak; a dohánytermelésre szánt terület ezen években Németországban is nevezetesen emelkedett. Befejeztetvén azonban időközben az amerikai háború, az amerikai dohány ismét megjelent az európai piaczon s a kisebb kivánattal szemben előállt a nagyobb kínálat, mi , mint minden árúnál, természetesen a dohánynál is az áraknak nevezetes csökkenését eszközölte. Hogy e tekintetben is példával szolgáljak, a kitűnő minőségű hollandi dohány szivar-takaró levelek mázsája —• melyek oly gondosan szoktak termeltetni , hogy 70 — 80% valóságos takarólevelet adnak, mig a magyar szivartakarólevelek mázsájából alig kerül ki 20—40 font és melyek az előbbeni években, az amerikai háborúnak ideje alatt 43 forinttal fizettettek mázsánkint — most a szedletzi gyárig szállítva, a szállitási költséggel együtt 28 frttal fizettetik; tehát az előbbeni évekhez képest több mint %-ad árcsökkenés mutatkozik a legkitűnőbb minőségű dohánynál. A dohánytermelőkre, kik a külföldi kivitel végett termelnek, ezen változott viszonyok azt eredményezték , hogy mig 1863 — 1865-ig a kincstár által adott árak néhány frttal csekélyebbek voltak, mint az európai piáczi árak: ugy jelenben a kincstár legalább 100%-kai magasabb árt fizet a dohányért a magyar termelőnek, mint azon dohány az erurópai piaczi árak szerint valóban ér. Ennélfogva a kivitellel foglalkozó kereskedők a termelőknek koránsem fizethetik azon árakat, melyeket a kincstár a termelőknek még folyvást ád, és igy bőven ki van pótolva azon árkevesebblet, mely a múlt években a kincstár számára termelőknél előállt; és ha tekintetbe veszszük azon nevezetes mennyiségű dohányt, mely a kincstár által beváltatik: valóban több millióra menő haszonban részesülnek az egyedáruság számára termelők. Szolgáljanak ennek bizonyítására következő adatok. A kincstár által vásárolt dohányért kaptak a termelők az utóbbi 4 évben következő összegeket: 1864-ben 6.805,799, 1865ben 9.569,617, 1866-ban 5.267,223, és az 1867dik évben 7.710,235 frtot. Az évek közt legnevezetesebb volt az 1858-diki év, midőn azon évi beváltási ár 11.863.539 frtra emelkedett. De ha veszszük a beváltási ár átlagát: 18ü5-ben az átlag volt mázsánkint 10 frt 36 kr; egy holdra esett '•
