Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

CLXXXVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) 87 Egyébiránt nem is azt akarom, hogy ezen országgyűlés mondja ki, mert ez nem tartozik köréhez: (Helyes!) ezen pénzügyi miveletnek kimondása a közösügyi törvény értelmében a delegatiók dolga, ezen testület levén erre hivatva, mely a birodalom mindkét fele törvényhozó testületei delegátusaiból álland, és én majdnem azt hiszem; hogy a delegatiók a reductiót decretálni fogják. Egyébiránt ez csak az én nézetem, s lehet, hogy csalódni fogok. A tisztelt cultus-miniszter ur a reductió ellenében különösen ótalmába vette a kisebb tőkepénzeseket, kikről azt monda, hogy az állampapirok legnagyobb birtokában vannak. Ha ezen nézetét hivatalos adatokból merité, akkor kétségkivül semmit sem mondhatok rá; de ha egyes egyének informatiója következtében monda ki, akkor nem követek el szentségtörést, ha ellenében azt mondom, hogy az állampapirok legnagyobb része nem a kis tőkepénzesek, hanem a nagy tőzsérek birtokában van. Egyébiránt, ha az állampapirok legnagyobb része a kis tőzsérek birtokában volna, őszintén megvallom, hogy a reductió keresztülvitelét sokkal könnyebbnek tartanám, mintha a nagy tőzsérek kezében volna. Mert a kis tőkepénzesek szivét nem borítja oly vastag jégréteg, s elméjöket nem homályosítja el annyira az önzés érzete, mint a nagy tőzsérekét, s mert a közérdekek iránt inkább érdeklődnek, a kis tőkepénzeseket fel lehet világositni arról, hogy nem vesztenének semmit a reductió által, mivel tőkéjök. melynek név szerinti értéke színleg kevesbednék, jövőben azon értéket képviselné, s azért annyit kapnának, mennyit érte valósággal fizettek, s az e szerint reducálandó összegtől az állam által biztosított kamatösszeget az állam pontosan kifízetendi. Azt monda Pulszky Ferencz, hogy egy ily reductió eompromittálná az ország becsületét a külföld előtt is. Én azt hiszem, hogy ezen vélemény igen exagerált. Ha Magyarország gyűlése oly adósságot akarna reducálni, melyet maga tett, akkor mindenesetre compromittálni fogná magát. De miután Magyarország törvényhozása, mely ezen államadósságokat soha nem tette, mely az adósságok tétele ellen mindenkor óvását nyilatkoztatta ki, késznek nyilatkozik a beleegyezése nélkül s érdekei ellenére tett államadósságok terheiben, tulterheltetése nélkül részesülni ; s kész egyrészt belőlök elvállalni, de csak előleges liquidálás után: ezen esetben, véleményem szerint, senki a világon részrehajlás vádja nélkül a becsület szabványainak megsértésével nem vádolhatja. Ezek folytán, t. képviselőtársaim! én részemről szintén Tisza Kálmán indítványát pártolom: és pedig azért, mert általa nem látom a miniszteri törvényjavaslatot legkevesbbé is veszélyeztetve, s mert azon súlyos felelősség érzeténél fogva, melylyel mint országos képviselő küldőim s az ország irányában viseltetni tartozom, szükségesnek tartom, mielőtt valami részt elfogadnék az államadósságokból, megtudni, hogy képesek leendünk e azt elviselni túlterheltetésünk nélkül. Én nem mondom azt, hogy ne fogadjunk el semmit, mert a közösügyi törvény rendelete folytán kötelességünk elfogadni az államadósságok egy részét, azonban csak túlterheltetésünk nélkül. Arra nézve pedig, hogy azt megtudhassuk, mennyit birunk el tóiterhéltetésünk nélkül ? az egyedüli kisegítő a Tisza Kálmán által tett indítvány levéu : azon indítványt, különösen igen t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán remek beszéde után, pártolom. {Helyeslés balfelöl.) Simay Gergely : T. ház! A ház iránti tiszteletlenségnek tartanám hosszasabban nyilatkozni. Csak röviden akarom indokolni, miért szavazok a miniszteri törvényjavaslatra és miért nem fogadhatom el se az elhalasztási indítványt, se a népszavaztatási tervezetet. Valamint egyéni, ugy az államháztartásban is azt hiszem, az csinál leghelyesebb költségvetést, ki első helyre sorozza a mellőzhetlen és csak az után a czélszerü és szükséges kiadásokat. Azért teljességgel nem helyeslem azon véleményt, mely az államadósságból elvállalandó teher iránt csak akkor kivan határozni, miután a minisztérium a jövedelmekről szóló kimutatást és a belszükséglet költségeit á ház elé terjesztette, hogy megtessék, mi azon maradvány, mely az e részbeli segélyezést képezhetné. Nem tekintve azt, t. ház, miként máitöbbek által is mondatott, hogy Magyarország idők hosszú folyama óta mindig oly mostohán kezeltetett és minden tekintetben olyannyira hátramaradt, hogy a mint mondani szokták, még* Dárius kincse sem volna képes a múltnak mulasztásait helyrehozni: tüntetne fel bármily nagy bevételeket költségvetésében s redukálná bármily csekélyre belkormányzati szükségletét, mégis összes jövedelme a productiv teendők halmazában olyannyira igénybe volna véve, hogy felül maradó összegről szó se lehetne; de már csak az általam, a kiadások helyes sorozatára nézve felemiitett elvnél fogva sem látom praktikus szükségét és helyességét annak, miért kelljen nekünk bevárni a minisztérium által előterjesztendő költségvetést, holott szerintem ezen költségvetésben ugy is az államadósságokból elvállalandó tehernek, mint mellőzhetlen, mindenek felett álló kiadásnak kell ugy is az első helyet elfoglalni, ha azt akarjuk, hogy a kiegyezkedés végérvényre jusson, ha azt akarjuk, hogy az őszinte és tartós legyen, ha azt akarjuk, hogy belkormányzati szükségleteinket ezután mi önállólag és nem, mint eddig, mások I szabják meg. Első helyen kell tehát állani azon