Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
OLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz, 13. 1867.) 85 és annak idejét, még pedig alkalmas idejét látjuk: mik légyenek a kiegyezés módozatai ? Egy részről előterjesztetett az, hogy hívjuk fel a népet, csináljunk plebiscitumot, szavazzon a nemzet. Én azt hiszem, hogy azon t. képviselő ur, ki ezt mondotta, a legjobb szándékból bár, de talán nem fontolta meg, vagy nincs készen a második lépésre is. Nemzetek ellen nemzeteket hivni fel a szavazásra, az kedvezőtlen eredmény esetében nem maradhat magánál a szavazásnál. Azt mondom én Madarász József képviselő urnák és azoknak, kik az ő véleményét pártolják•': ha a nemzetnek az 6' tanácsukat követvén, a szavazás következményét bekellene váltania, mondaná képviselő urnák és társainak, mint a római consulnak mondottak : „Varé redde legiones nostras \ a mit felelnének ezen kérdésre a nemzetnek? — Legfeljebb azt felelhetnék az ifjú költővel: „Világos a neved, sötét az emléked!" Honnan állítaná elő a nemzet légióit, melyekre pedig szükség lenne ? Én azt hiszem — s ezt önöknek mondom, t. barátim ott a sz,élső bal oldalon — hogy csak az a politika érthető, mely lehetséges; azon politika, mely nem lehetséges, nem is érthető. (Helyeslés a jobb oldalon.) Azon politika, mely Világostól a paritásig, azunbedingteUnterwerfungtól az egyezkedésig vezetett bennünket, lehetséges volt, és igy érthető is. A bal oldal másik része nem mondja, és hiszem, nem is akarja azt mondani, hogy az egyezményben részt venni nem akar; sőt azt sem mondja, hogy az egyezményt gátolja, hanem a kérdést a számok terére állítja, és azt mondja : „Fizetünk a lehetőségig, vagy legalább a körülményekhez képest keveset!" De azon mód, melyen Tisza Kálmán képviselő ur ezen kérdést előtérbe hozta, véleményem szerint, nem vezet azon czélhoz, nem vezet pedig azért, mert a ki arról van meggyőződve, hogy ezen kiegyezés szükséges, és arról is meg van győződve, hogy ezen kiegyezés csak azon módon lehetséges, a mely mód proponálva van, az az indítványozott esetben, t. i. a budget tárgyalása alkalmával is ily módon érvényesítené szavazatát; és akkor csak idővesztés után, a posteriori jutnánk azon eredményre, melyre igy a priori juthatunk: mert azon esetben minden egyes tételt, mely a mi budgetünket emelné, ostromolni kellene azoknak, kik az egyezmény szükségét vitatják, hogy azon eredményre jussanak, mely által mégis kikerüljön azon összeg, mely a törvényjavaslatban is ajánltatik; igy véleményem szerint, hosszabb úton is, csakugyan azon eredményre jutnánk, melyre a rövidebben juthatunk. Egy másik módja indít ványoztat ott itt, és pedig számtanilag nagyon helyesen, ezen elvállalandó adósság terhének kevesbítene czéljából Grhyczy Kálmán képviselő ur által. O előszámlálta és valóban hiteles adatokkal mutogatta, hogy hacomputust volna lehetséges végrehajtani, ezen computus eredménye lenne, hogy azon előzetes összeg, melyet a túlsó félen levő országnak elfogad ni kellene, sokkal nagyobb lenne, mint az, melyet valósággal elfogadtak, vagy elfogadni feltételez tétnek. De bátor vagyok megjegyezni, hogy a computus már természeténél fogva kölcsönös jogos igényeket feltételez, és a computus az egyezkedés eredménytelensége esetében bírót feltételez : ki lenne itt a biró? Ilyen computus megkísértése nemzet és nemzet között valóban nehéz doloar. t o En nem akarok egyátalában az ausztriai tartományok részére bárminő érveket felhozni, annak bizonyításául, hogy ők keveset vállaltak el mint praecipuumot; de mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy ott is, azon tartományok közt is véghetetlen különbözők a jogok, véghetlen különbözők a kötelezettségek, különböző a kötelezettség idejének kelte: például Gralicziában, Bukovinában, Tirolban és Istriában, mely tartományok később vonattak be, legalább egy részben ezen monarchia keretébe: ezek is épen azon mértékben fognának-e azon computus által terheltetni, mint a régi tartományok ? És azon régi tartományok is előállhatnának a história nyomán érveikkel, és megmutathatnák, hogy azon adósságokat is, melyeket ők mint provinciát elvállaltak, leginkább azért vállalták el, mert kényszerítve voltak arra a hatalom által. És igy azt tartom, t. képviselőház, hogy mi computusra fel nem hivatjuk a népeket; itt csak egyezkedésről lehet szó, oly egyezkedésről, melynek alapja a méltányosság. Az mondatott, és méltán mondatott, hogy ily módon magunk irányában nem leszünk méltányosak. Én, t. ház, valóban nem vagyok ugy elragadtatva, mint sokan elvtársaim közül, a jövő rózsás reménye által; sőt ugy vagyok meggyőződve, hogy továbbra is nehéz küzdelmeknek nézünk elébe. De hiszen ha azon egyetlen lehetőséget, ha azon egyetlen czélt elérjük, hogy Ausztria alkotmányos lesz, alkotmányos az ország, alkotmányos maga a hatalom is, és ha ez által azon czélt is elérjük, hogy Ausztria külpolitikája más lesz, mint volt eddig : ez esetben legalább előál 1 a lehetőség, mely szerint reánk nézve is tűrhetővé, vagy legalább elviselhetővé fog válni e teher. (Helyeslés a középen.) Soktól feltételeztetik ez, t. ház! De minden esetre — mint előre bocsátám — első feltétel, hogy az alkotmányosság itt és ott, s ez által a jövő külpolitikának helyes irányzata lehetővé váljék. De tőlünk is. mint már itt többek által elmondatott, sokban függ az eredmény , vajon elviselhető-e e teher vagy nem. Ha béke lesz köztünk,
