Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

60 CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS (Decz. 12. 1867.) az szakavatottak által oly különböző alakban mutattatott be; de a minő fontos e kérdés, oly szükségesnek tartom szavazatom indokolását: és ezért bátor vagyok a tisztelt képviselőház türelmét igénybe venni. (Halljuk).) T. ház! Figyelemmel kisérve a tárgyalás folyamát, figyelemmel mindazokat, miket e házon kivül e tárgyról észlelhetünk, gyakran és mindenütt kénytelen voltam tapasztalni, hogy az osztrák államadósságot mindenki kivétel nélkül soknak, terhesnek találja, és kénytelen annak találni; soknak és terhesnek azon részletet is, mely e törvényjavaslat elfogadása által reánk háramlott; de a nézet-különbség mindnyájunk között csak abban rejlik, hogy egy rész e terhet túlságosnak és elviselhetetlennek, a másik arányban a reánk háramlandő nyereményekkel, ha nem is könnyűnek és csekélynek, de elviselhetőnek tartja. Többen ennek kiderítésére visszamennek az államadósságok ezélja és eredetének fejtegetésébe; de ez gyakorlati hasznot nem hozhatván, átmegyek magára a tárgyra. Tény, hogy az osztrák államadósságok jelenleg 3046 millió forintot tesznek, nem számítva az úrbéri és lebegő adósságot; mely összeg hitelességében kételkedni nem lehet, csak az lévén lehetséges, hogy több adósság van, mi előnyünkre mitsem változtathat. Tény az is, miszerint az ezen összegből reánk háramlandó összeg kamatjait fizettük, fizetjük és hihetőleg fogjuk is fizetni; de kérdés, nem-e könyebben, midőn határozott és szabályozott összegről van a szó ? kérdés, nem-e könnyebben, midőn kezünkben minden eszköz a szerzésre, minden eszköz, mely könnyitve a terhet, szaporítsa a jövedelmi módot ? Többen átmennek ez alkalommal a politikai helyzetre, a politikai nyereményekben keresve kárpótlást az elvállalandó terhekért. De, t. ház. ha nem is tekintünk a politikai nyereményekre és tisztán anyagilag nézzük e kérdést: én ép oly szükségesnek tartom ez utón a megoldást, ez utón keresve hazánk állapotának jobbra fordulatát, ez utón, melytől sokan annak ellenkezőjét várják. Ha veszszük a többi tartományok állását az államadósságokhoz, azoké sem különbözik sokban a miénktől. Ok sem folytak be az adósságok kötésébe, ők sem üdvözölték örömmel azon félszeg rendszert, mely velünk együtt őket is terhelte, ők is szívesen menekülnének más módon, mint fizetés által. A különbség csak az, hogy a pazarlás, a fény korszakában több jóban, több beruházásban részesültek, mint mi, kik e kormánynak nagyon mostoha gyermekei valánk. Nem lehet csodálkozni másrészt, hogy e kérdés megvitatása különböző felfogásra, vitára és némileg súrlódásra is vezetett köztünk és a többi tartományok között, így egymás között kölcsönösen ; hiáz a mindennapi életben is a legbensőbb barátság, legszentebb frigy rendesen csak addig szokott tartani, míg vagyoni áldozatok kényes kérdése nem forog szóban. Nálunk épen e kérdésnek kell a frigyet, az egyetértést megelőznie; épen oly áldozatokkal akarjuk azt megalapítani, melyek másutt fel szokták bontani. (Helyeslés) T. ház! mérlegeltük mindnyájan hazánk terhei nagyságát, mérlegeltük a reánk nehezülendő terhek súlyát, de összevetve azokat érdekeinkkel, melyek azonosak az egész haza és annak minden egyes honpolgáraiéval, és ez érdekek alapjául mindig a kiegyenlítést tekintve: kénytelen vagyok a báz asztalán fekvő törvényjavaslatot a legjobbnak tartani mindaddig, mig kivihetőbb, czélszerübb nem találtatik. Kevés országban van oly aránytalanság a termelésben és az érték variatiojában, a gazdagodás és elszegényedés hirtelen változásában, mint épen hazánkban; kevés mutatja fel egy szóval oly mértékét a végleteknek. De csalatkoznánk, ha mind ennek okait tisztán a politikai helyzetben keresnénk. Egészséges belszervezetnek és mind azon tényezőknek hiánya, melyek a mai században minden müveit államban megvannak, és kell hogy meglegyenek, mondom, mind ezen tényezőknek hiánya okozzák ezen állapotot; és ha kereskedelmünk szabályozott és szabad, közlekedési utaink gyorsak és számosak, vámrendszerünk czélszerü, hitelünk meg lesz állapítva : nem fog késni minálunk sem azon állapot, mely terheinket elviselhetővé téve, viszonyainkat gyökeresen átváltoztatja, szabályozza. T. ház, mióta szerencsés vagyok e háznak tagja lenni, sok politikai jóslatot hallottam már; de azok nem annyira jóslatok, mint inkább kifejezései azon meggyőződésünknek, mely tetteinket vezérli és szavainkat sugalja. Legyen szabad nekem is ez értelemben végeznem szavaimat, és kifejeznem azon biztos reményt, hogy a ház asztalán fekvő törvényjavaslat nemzetünk javára lesz. (Helyeslés a -jobb oldalon) Jókai Mór: T. ház! Se kedvet, se hivatást nem éreztem magamban az államadósságok tárgyalásának nagy szakavatottságot igénylő elemzésébe bocsátkozni. Fináncz talentum nem vagyok; azonban nagyon tisztelt közoktatási miniszter urnák remek beszéde fölvilágosított a felől, hogy van e tárgynak egy magasabban járó stúdiuma a mathesisnél, és e szempont bátorított engem nézeteim előadására. Eötvös báró remek beszédében egyetlen egy szám sem fordult elő, pedig mintegy háromezer millió állt rendelkezésére ; csupán magasabb politikai nézetek előadása volt beszéde, a mely néze-