Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

CLXXXVII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. Í867.) 57 ki véleményét; ott van a szabadság, hogy mindenki egyesülhet és az egyesülési jog nincs korlátolva ; ott van a szabadság, hogy municipális jogunk annyira fon van tartva, mint sehol más helyütt Európáiban; (EUenwoáás a szélső bálon) ott van a szabadság, hogy senki törvényes birájától el nem vonathatik. (Csiky: Kivivé Kos.uth Lajost! Élénk felkiáltások a középen: Halljuk! hall Juli!) Ha ebben sincs szabadság, akkor csakugyan nem tudom, hol van a szabadság! (Helyeslés a Középen. Mozgás a balon.) Hanem erre nekem azt mondják: ezen szabadságnak nincs biztositéka addig, mig nekünk nincs magyar seregünk , tulajdon seregünk. (Balról: Igaz! U y van!) Meg kell vallanom, én szintén azok közé tartozom, kik kívánják, meg pedig a dynastia érdekében kívánják, hogy legyen magyar seregünk; hanem midőn ezt kívánom, tökéletesen elnézek szabadságunk biztosítékától : mert minden tekintette], és minden elismerés mellett, melylyela nemzeti seregek hazafisáu-a és szabadság-szeretete iránt viseltetem, mégis tudom azt, hogy nincs olyan sereg, mely szervezeténél fogva a nemzet szabadságának biztosítéka lehetne. Más országokban azt találjuk, hogy bárminő a sereg, mihelyt állandó sereg, mindig a fohatalomnak biztositéka, nem pedig a nemzeté. (Elénk helyeslés a közép,n.) Az angolok nem abban látják biztosítékukat, hogy seregök nemzeti, hanem abban, hogy az kicsiny. (Helyeslés a közé

1 en.) En másban látom a nemzet szabadságának biztositékát. En a. nemzet szabadságának biztositékát a nemzet jellemében látom, ugy a mint azt előttem szólott t. képviselő t. Eónis Sámuel igen szépen kií'ejtette; látom azt a nemzet jellemében, a nemzet szívósságában, a nemzet szabadságszeretetében, és nem másutt; de találom ezenkívül még a fejedelem jóakaratában, melyet ő esküjével lepecsételt; találom továbbá a nemzet anyagi jóllétében. Hanem miden az anyagi jóllétről szólunk, sokan vannak, kik azt fogják mondani, só't mondották is itten : „Igen, de hisz épen most oly roppant terhet vállalunk magunkra, mely a nemzet anyagi jóllétét sújtja; más eljárást kellett volna követni, azon eljárást, hogy mikor a deputatio felment Bécsbe, akkor előre sürgette volna : deval valjuk e nagy államadósságot, reducaljuk — mint némelyek mondják —a kamatot, —mint mások — a tőkét. Hallottam itt egy általam igen t. szónoktól azt, hogy a másik oldalon is, a Lajtán tűk van egy igen tekintélyes párt, mely szintén ki vámja a reductiót, a devalvátiót, vagy őszintén kimondva, a banquerottot. Hallottam, van egy igen tiszteKÉPV. ii. >:APIA 186%. vi. letreméltó férfin, ki egy párt élén áll, s ki tán előbb-utóbb a minisztériumba is be fog jutni, s ez a nagyon tisztelt férfiú, ily nézetektől nem idegenkedik ; hanem másrészt azt is hallottam, hogy mind a mellett, hogy a czélt sokan kívánják, és mindenki irtózik eszközétől; hogy ott mindenki kivarrja, miszerint a devalvatio megtörténjék, do senki sem. hogy a neve ahhoz legyen kötve; kívánják, hogy a gesztenyét más vegye ki a parázsból. E pedig bennem azon eszmét kelti fel, hogy ily műtétei talán még sem oly tiszta, és hogy azzal kezünket bizony-bizony egy kissé bekormoznók. Igen jól átlátom tehát, hogy ha arra bírhatták volna Lajtán tul a magvai- küldöttséget, bog)' az az egyezmény feltételéül az államadósságok megnem fizetését, a banquerottot kikösse, találkoztak volna ott sokan, kik kezöket ugyan dörzsölték volna, és megörültek volna azon, hogy Magyarország kényszeríti őket a hitszegésre, annyiban, hogy szavukat meg ne tartsák; és majd azt mondják vala az egész világnak : „Mi ártatlanok vagyunk, mi semmiképen nem akarjuk hitelezőinket megcsalni ; hanem ezen átkozott magyarok ránk rontottak, és azt kívánták feltételül, hogy mi elébb csaljuk meg hitelezőinket." Azt, meg kell vallanom, hogy egyénileg legalább köszönetet szavazok az országos deputationak, hogy ezen kelepczébe be nem ment, hogy a solidaritás "elvét maga tói elutasítván, egyenesen kimondotta: „Ennyivei járulunk az államadósságok kamatainak évenkiníi fizetéséhez, hanem az államadósságok kezeléséba bele nem avatkozunk, nem avatkozunk atiunificatiotokba. reductiotokba. Ha ebből lesz nyereség-, ám legyen a tiétek, vegyétek a nyereséget, mindaz; zal. ami vele össze van kötve." Ugy tudom, hog-v a nyereség ritkán egészen tiszta, ugy tudom, hogy ha aranyat keresünk, azt előbb ki kell az aknából hoznunk, mely bizony sáros és piszkos. Ha nyernek hadd nyerjenek, én njem irigylem tőlük; de én fen akarom tartani Magyarország hitelét szeplőtlenül. Fiatal nemzet vagyunk : vajon szép lett volna-e, ha azzal kopogtatunk be az európai coneertbe, hogy szomszédainkat arrakényszeritettük volna, hogy szavokat meg ne tartsák? (Elértk helyeslés a. középen.) En szeplőtelenül akarom fentaríani Magyar; orszáxg hitelét; sokszor lesz ezen hitelre még szükségünk, E pillanatban is ott állunk a pénzvásáron. Azt tudom, hogy sok alkalom lesz még, midőn hasonló szereppel fogunk előállani, és kívánom, hogy tudja mindenki, hogy a magyar megtartja szavát, és reductiókról nem áilmodozik. Mert ha a múltra nézve reducalunk, nagyon közel fekvő a gondolat, hogy majd a jövőben sem tartózkodunk a reductiótól. Azt, kívánom, tudja a világ, hogy, ha vitéz volt a magyar azon időben, mikor a vitéz. 8