Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

CLXXXVIÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867-) 53 tői is, hogy terheinken idővel s ön erőnkből könynyitsünk? Már pedig én azon meggyőződésben vagyok, hogy az esetben, h előttünk fekvő törvényjavaslat lényegében el nem fogadtatnék, hazánk helyrehozhatlan kárára magát a kiegyenlítést lehetetlenitenők. Midőn e nagyfontosságú tárgy fölött határoz a t. ház, véleményem szerint nem szabad szem elől téveszteni, hogy egy s azon néppel kell e kérdést megoldani, mely népnek szövetségérelételünk fentartása czéljából is szükségünk van: a mint ezt igen tisztelt vallási és közoktatási miniszter ur is néhány nap előtt e házban tartott fényes szónoklatával megczáfolhatlan érvekkel bebizonyitá ; de ha már e népnek szövetsége nekünk szükséges, vajon helyesen cselekednénk-e, ha Debreczen város érdemes képviselője indítványa szerint járnánk el e tárgyban? Alig hiszem, hogy ez általeló'segitenők azon szövetség létrejöttét; és ha létre jönne is, megszilárdulni nem fogna soha. De, tisztelt ház, az indítványozott eljárás által nem csak ujabb indokot szolgáltatnánk a Lajtán tul azoknak kezébe, kik a statusadósság kérdését a képviselő úréval hasonló szempontból fogják fel, a mi ismét a kiegyezést hiúsítaná meg-, a centralisták nem kis örömére , a mi pedig, tudom, a t. képviselő ur hiten ti óján kivül áll; de a kiegyezkedés is azon természetes jellegétől fosztatnék meg, ami nélkül az tartósságot nem biztosit: tudniillik megszűnnék compromissum lenni. Azt monda még a t. képviselő ur, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat nem felel meg czéljának. En az ellenkezőt hiszem, miután meg vagyok győződve, hogy az gyökeresen meg fogja old ani azon kérdést, a mely minden eddig elviselt bajaink kútforrása volt, s ennélfogva teljesen megfelel czéljának. Mig ellenben kénytelen vagyok azon nézetemet előadni, mely szerint azt hiszem, hogy a t. képviselő ur indítványa nem fog megfelelni czéljainak : mert se terheinken nem fog könnyíteni, se pedig az államadósság kérdését nem fogja megoldani; pedig hogy ezt megoldani kell, még világosabban fog előttünk állani, ha meggondoljuk, hogy e kérdésben nem csak Ausztriával, hanem a világ legnagyobb hatalmával, a pénzvilággal állunk szem közt. Minthogy azt, a mi e házban mondatott, a házon kivül is hallják, és kell is hogy hallják, helyén látom még azon tévfogalmat érinteni, mintha a jelen törvényjavaslat elfogadása által eddig nem viselt terhek részesévé tétetnénk ; pedig tudjuk, uraim! nagyon is jól tudjuk, hogy eddig is járultunk a statusadósságokhoz, s így uj terhek behozataláról nincs szó. Ha pedig a mellőzhetlen tények kérlelhetlen hatalmánál fog-va azokat jövőre is viselni kénytelenittetünk, merítsünk belőle legalább annyi hasznot, hogy azon öntudatra ébreszszen, melynél fogva tőlünk és ezentúl egyedül tőlünk fog függni bajainkon segíteni: bizom Istenemben, hogy erőnknek, időnknek és az ő egyéb adományainak eszélyes hasznunkra fordítása által még virágozóvá is tehetjük e hont; s mig a jelen törvényjavaslatban felvett számok nem egy-két évig, hanem állandón megmaradnak, addig életrevalóságunktól fog függni, adózási képességünket kétszeresiteni. Ha meggondoljuk, hogy azon rövid idő alatt is, hogy újból alkotmányos életet élünk, mily lendületet vett hazánkban a kereskedés és ipar, hány uj vállalat keletkezett, és régi terjeszkedett, szemünk láttára mennyire emelkedik hazánk fővárosa, mily szabadságnak örvend a szólás és a sajtó, mily sok tért nyert az egyesülési jog, s hogy nincs kérdés, mely határozó befolyásunk nélkül döntetnék el : ha mindezt fontolóra veszszük, lehetetlen, a szembeötlő igazság megtagadása nélkül, nem csak hazánk sorsának lényeges jobbra fordultát nem jelezni, hanem lehetetlen annak felismerésére is nem jutni, hogy állapotaink tovább fejlesztése kezeink közé van letéve. És itt nem hallgathatom el Ivánka barátomnak tegnap tett azon megjegyzését, hogy ezen örvendetes emelkedés az idei rendkívüli termésnek tulajdonitható. Nem. vonom kétségbe, hogy ezen jó termés nagy részben járult mindazokhoz; azonban hogy még más valaminek is kellett mindezekre közreműködni, ennek bebizonyítására csak azt kívánom felemlíteni, hogy az absolut kormány idejében is értünk nem egy rendkívüli jó évet, de ily eredményeknek örvendeni nem voltunk szerencsések. Várady barátom sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy mily sok közérdeket vagyunk kénytelenek ezen elvállalandó teher miatt háttérbe szorítani s azok létrehozását elnapolni. Teljes mértékben osztom sajnálkozását, és megengedem, ha nem volnánk kénytelenek statusadósságot elvállalni, szép egy pár millióval többet fordíthatnánk hazai czélokra; azonban nem hallgathatom el, hogy különben igen érdekes előadása által nem helyezett bennünket oly praktikus eszköz birtokába, melv azon sulvos kényszerűségből kiemelhetne. Felhozá még szegényes állapotunkat, s egész mélységükben mutatta fel a haza sebeit. Habár tudom, hogy sem ő, sem pártja nem tart exclusiv jogot e sebekhez, melyek közös mindnyájunkéi, lehetetlen mégis meg nem jegyeznem, hogy sebeket az soha se gyógyított még, ki azokat minduntalan felszaggatja. Komárom város általam is igen tisztelt képviselője tegnap tartott felette tanulságos beszédéből csak megerősítését merítettem abbeli, eddig is táp-