Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-186
CLXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) 37 hogy mielőtt az adósság terheinek elvállalása szóba jött, a reductio vagy más ehhez hasonló szabály nem inditványoztatott, mely által a teher könynyittessék. Részemről csak egy kis észrevételt akarok tenni t. barátom Szontagh Pál állítására. (Halljuk!) Megengedem, hogy a nagy capitalis kevesebbet dolgozik aránylag legalább fáradságának jutalmához; nem is hiszem, hogy a nagy capitalis fölötte költői és ábrándozó; de azt is hiszem, hogy ha mi nden törvényhozás a kamatreductiöhoz vagy más oly határozathoz, mely által a tőke veszélyeztetik és részben megsemmisül, csak a legnagyobb óvatossággal, csak félve., nyúl, ennek oka nem a nagy tőke iránti sympathiában, hanem azon meggvőződésben kereshető , hogy a milliók , melyek az egyes nagy capitalisták kezében vannak, ugyanazon forintokból és fillérekből állanak, melyek a munkát termékenyítik, (Tetszés) és hogy a capitalist, bárki kezében legyen, megkevesbíteni nem lehet anélkül, hogy ez a nép minden rétegeiben, a legalsóbbtól a legfelsőbbig, a legkárosabb következményeket ne idézné elő; (Helyeslés) sőthailyféle pénzbeli crisiseknek és convulsioknak történetét tekintjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy az ily •crisiseknek legnagyobb kára közönségesen nem a legnagyobb capitalist éri. A nagy capitalis. épen mert nem ábrándozó, fölhasználja sokszor még azon conjuncturákat is, hogy még nagyobb pénzhatalomra emelkedjék: de a munkás, a ki nem oly nagy segédforrással rendelkezik, tönkre van téve: ós épen azért kötelessége is minden törvényhozásnak a lehetőségig őrizkedni minden ilyféle convulsioktól, melyek soha sem egyes osztályokat, hanem mindenkit terhelnek, és terhelnek oly aránvban. melyet előre kiszámítani nem lehet: mert mig az adó, legyen az bármily súlyos, kiszámítható; bizonyos, hogy azon következmények, melyek egy nagyobb pénzconvulsioból keletkezhetnek, kiszámíthatatlanok, és mindig aránytalanul nehezednek nem csak a nép egyes osztályaira, hanem a nép minden osztályaira s azok között minden egyes polgárra is. (Elénk tetszés a középen) Marad a harmadik kérdés, és tulajdonképen ezért szólaltam fel. (Halljuk!) Elismertem, midőn utolszor a t. házhoz szólni szerencsém volt, hogy a terhek, melyeket magunkra vállalunk, súlyosak. Kimondottam s kimondom most is, hogy ezen terheket elvállalva a nemzet nagy áldozatot hoz, oly áldozatot ugyan, melyre el volt készülve azon pillanatban, midőn 1861-ben először kimondá igéretét, hogy a terhekben részt venni kész, de, mely azért nem válik kisebbé. De kimondottam akkor azon meggyőződésemet is. hogy a nemzet e teher elviselésére képes, képes pedig főkép az alkotmányos szabadság által, melyet élvez és élvezni fog. T. barátom Bónis Sámuel elfogadja a majort; nem is vártam tőle mást. Azon elvnek szolgálatában őszültünk meg együtt, a mely által meggyőződésem szerint e terhek elviselése lehetségessé válik ; és azt hiszem, ha a mindenható még több évekig hagyja fenállani barátságunkat: azon idő nem fog eljőni soha, amelyben mi ketten bizalmunkat a szabadság jótékony hatása iránt el fognók veszteni. (Tetszés,) Megengedte majoromat; de kételkedik a minoron, azaz azon, hogy szabadságot élvezünk : és azért kételkedik a consequentián is. Az egész kérdés sarkpontja itt fekszik. Meggyőződésem szerint valamint hazánkban. ugy a birodalom lajtántuli országaiban is, a financiális kérdés a szabadság kérdése. A terhek bárminő súlyosak legyenek, mel) 7 ek a birodalom lajtántuli országaira és hazánkra nehezednek, elviselhetek csak az alkotmányos szabadság biztosítása által lehetnek. Ha a szabadság mint tiszta fogalom állíttatik fel, a tárgy olyan , melyről nehéz vitatkozni. Az egyik szabadságnak fogja nevezni azt, mit a másik szabadságnak élnem ismer. A szabadság, t. ház. azon dolgok közé tartozik, melyek, mint a szerencse, mint a műveltség, czélként állittattak fel az emberiségnek, hogy feléjök törekedve haladjon, emelkedjék, nemesbüljön. (Tetszés.) Magát a tökéle• tes szabadságot ép oly kevéssé fogják elérni, minta tökéletes szerencsét: (Nyugtalanság a szélső bal oldalon) és ha t. barátom észrevette, hogy az Atlanticumon túl fekvő óriási birodalom, az amerikai köztársaság közt és köztünk nagy különbségek léteznek, ha még több figyelemmel áttekintett volna az Atlanticumon, a jelen pillanatban ott is talált volna kétségen kivüí és jelenleg épen sokakat, kik a szabadság fokával nem elégszenek meg és azt állitják, hogy ott jelenleg szabadság nincs. (Ugy van! jobbfelöl) Ebből csak azt következtetem, hogy a szabadság felett, mint átalános fogalom felett vitatkozni kár. E vitatkozás soha eredményhez nem vezet. (Helyeslés a jobból dalon.) Mégis vannak bizonyos módok, melyekből a szabadságról Ítélhetünk. (JIa'/;«/c!)Ha tudni akarjuk, létezik-e valamely országban szabadság, létezik-e több vagy kevesebb, mint más országban, több vagy kevesebb, mint ugyanazon országban más időszakokban: nem szükséges más, mint, hogy a szabadságot azon három viszonyban vizsgáljuk, melyben nyilatkozik: először az egyéni szabadságot; másodszor a politikai szabadságot; harmadszor, a mi már nem annyira tisztán a szabadság köréhez tartozik, hanem a szabadságnak garantiája : az állam függetlenségét. Ezen három állapot szerint ítélhetni meg a szabadságot.
