Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

52 CLXXXVJ. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) re mégis bizonyos morális befolyást reservál magának. Magyarország érdekében fekszik az államadósság unificatiojának keresztül vitele, mert azon viszonyosságnál fogva is, melyben az európai országok pénzviszonyai egymás iránt állanak— anynyira, hogy az angol, sőt az amerikai pénzkriziseket is érezzük —nem közönyös reánk nézve, hogy a lajtántuli tartományoknak finanezialis viszonyai rendbe jöjjenek; de abban én nemlátom a solidaritás árnyékát sem, csak azon óvatosságot, a melylyel ezen ügyet tractálni kell. S érdekünkben fekszik az unificatio keresztül vitele azért is, mert én magam is elismerem, hogy az államadósság kérdése csak akkor lesz végképen eldöntve, ha a tőke maga föl fog osztatni; de a tőkét nem lehetfölosztani addig, inig az unificatio nem lesz keresztül vive. De az unificatio és a kamatreductio közt nagy a különbség. Az unificatio önkéntes pénzügyi operatio; a kamatreductio pedig nem más, mint államcsíny a financiában, oly erőszakos rendszabály, melylyel én, főkép a jelen viszonyok között, megbarátkozni nem tudnék. De miután épen ezen házban a kamatreductio sok pártolóra talált, engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal röviden előadhassam okaimat, mért vagyok én a kamatreductio ellen. {Halljuk!) Először: ha mi a kamatokat redukáljuk, a magyar államnak nem volna hitele, és lehetetlenek volnának azon vállalatok, melyek csak kamatbiztositás mellett jöhetnek létre: mert oly államban, a hol épen a kamatreductio történt, senkinek sem lesz kedve külföldről tökéket behozni s azokat itt investiálni. Másodszor: az igazságtalanságban is tudni kell bizonyos mértéket tartani. Tehát ha az állam hitelezői jövedelmeik egy részétől megfosztatnak, a dolog természete szerint biztositani kell őket jövedelmeiknek meghagyott részére nézve. Harmadszor: a kamatreductio erkölcsi hitelünket is tönkretette volna: mert mily szinben állottunk volna a világ előtt, ha mi az első alkalommal, midőn a pénzügyre befolyást gyakoroltunk, azt a kamatreductio által érvényesítettük volna? Negyedszer: nagy illusio azt hinni, hogy a kamatreductioból tetemes haszon háramlott volna Magyarországra. Hiszen egy tollvonással nem lehet az államadósságot megszüntetni; legjobb esetben tehát a kamatszükségletet 100 millióra lehetett volna reducálni, melyből Magyarországra legalább 25 millió esett volna, mely összeg ezüstben levén fizetendő, a megtakarítás csekélysége nem pótolta volna közgazdasági s erkölcsi veszteségünket. Az eldöntő tekintet az államadósság kérdésénél az: elbirjuk-e azon terhet, melyet most törvény által magunkra vállalunk? Az összes ausztriai adósság 3000 milliót tevén, a kamatfizetésre ; 145 millió szükségeltetik. Miután mi kamatok fe| jében csak 29,105,000, vagy e számot rectifikálva j 29,189.000 ftot.törlesztésekre pedig csak 1,150.000 frtot fogunk fizetni: nem mondhatjuk, hogy az évi járadékunk az összes teher nagyságához képest szerfelett terhes. Közösügyi quotánk e járadékkal együtt évenkint mintegy 56 milliót tevén — miután az eddigi adatok szerint évi bevételünk 80 millióra felmegy — mi e terhet elfogjuk birni, főleg, ha financzügyünket rendezzük s nem fogunk rendszeresen törekedni, mint némely megyékben történik,hogy az indirect adók minél kevesebbet jövedelmezzenek. De midőn mi az államadósság terhét törvény által magunkra vállaljuk, szolgáljon ez nekünk ösztönül mindnyájunknak, valamit a kormánynak, ugy a törvényhozásnak, és pedig pártkülönbség*nélkül, hogy tegyük meg mielőbb, időveszteség nélkül — mert az idővel is kell takarékosan bánni — mind azon intézkedéseket, melyektől közgazdasági állapotaink felvirágozása feltételezve van. Igeu helyesen mondotta múltkor t. barátom Tisza Kálmán képviselő úr, hogy ezen intézkedések sikere a béke fentartásától van feltételezve. Meg vagyok győződve, hogy a bécsi kormány és a magyar kormány semmit sem fognak tenni a béke veszélyeztetésére; de Napóleon és az orosz czár politikájáért felelősségére nem fogjuk őket vonhatni. Meg fognak mindenesetre ha zudt oltatni azon insinuatiok vagy inkább gyanúsítások és rágalmak, hogy mi a közösügyek rendezése által a bécsi kormányt felbátorítjuk, hogyNémetországban elvesztett állását fegyveres erővei visszanyerje s a keleten adnectáljon. De nekünk nem csak külbékére,de belbékére is szükségünk van, ha akarjuk,. hogy az ország felvirágozzék. A folytonos agitatiok közt nem fejlődhetik az ország: azok vezetnek anyagi és szellemi szegénységhez; de soha műveltséghez és virágzáshoz. Ezek után ismétlem, hogy a napirenden levő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. {Éljenzés jobb felöl) Ráday László gr.: T. ház! A tárgyalás ily előrehaladott szakában nem kívánok a tárgy érdemére nézve többet szólni. Igen kevés lesz mondani valóm, és elégnek tartom egyszerűen, még pedig a nélkül, hogy akár a választóimtól nyert áldásra, akár a száz ördöggel is szembeszállni kész bátorságra, akár végre ezen és a más világnak itélő széke előtt a felelősségnek kész elvállalására hivatkozzam, csak azt nyilvánítani, hogy Tisza Kálmán barátom indítványát a kérdéses ügyre nézve egész terjedelmében elfogadom : elfogadom pedig jelesen azért, mert azt az 1867. 12. t. ez. értelmének teljesen megfelelőnek, saját hazánk java és jövendője iránti kötelességszerű gondoskodás, egyszersmind az örökös tartományok iránti mél-