Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 27 lesz módja, s valószínűleg fogja is rövid idomulva, a reá maradt államadóssági terhet, direct vagy indirect utón, alkalmasint a szelvény-adó felemelése által, saját megbirhatási erejének szinvonaláig leszállítani, és saját difieetjét megszüntetni, mink pedig az egyszer elvállalt évenkinti 30 milliót — birjuk vagy ne birjuk — örökre, nem mondom, hoo-v fizetjük, de azzal kötelezve maradunk. Nem'vigasztal ennek ellenében azon felvilágosítás, hogy ezt a solidaritas elhárítása végett kell tennünk: mert én a solidaritastól — a mely a törvényjavaslatban egy szóval sincs kifejezve — Ausztria irányában nem tartok; azon solidaritásától pedig, a melyet egy harmadik nem a jog, de a hatalom czimén netalán tehetne, minket semmiféle szerződés és legkevésbbé ezen törvényjavaslat nem biztosithat. Azt sem ismerhetem el, hogy a lajtántuliak áital eszközölhető oly adóssági teher leszállítása előnyében közvetve mi is részesülhetünk, az által t. i., hogy ekkor leszállván a kötelezvények árfolyama, azoknak olcsóbb bevásárlása által évjáradékunk tőkéjét törleszthetjük. Nem ismerhetem el két okból: először mert a kamat leszállításából, illetőleg a szelvényadó felemeléséből szükségképen még nem következik, hogy a tőke értéke, azaz árfolyama is aránylag leszálljon. Jelenleg egy 100 frtos 4 y, percentes kötelezvény börzei ára, mintegy 50 írt, nem azért oly nyomott, mintha a kamat kevés volna, hanem azért, mert a fizető állam iránt nincs bizalom; a mint pedig a kamatleszállítás által az osztrák deficit elenyésztetik, azon arányban fog emelkedni a bizodalom, s a kötelezvény árfolyama meglehet nem, vagy legalább nem azon arányban fog esni,hogy a törlesztésnek ily hasznos voltára számolhassunk. De habár ez igy volna is, mivel eszközölhetnők e törlesztést, miután — ha deficit nélkül nem leszünk képesek gazdálkodni — nem is fogunk szert tehetni annyi hitelre, hogy az európai pénzpiaezokon olcsóbb tőkéket szerezhessünk, a törlesztésre kellő államkötelezvényeket előnyösen beválthassuk ? Ezen aggodalmas helyzetemben hálával fogadtam a kiegyezési mü megalapítójának, a többség, s nekem is , bölcs vezérének Deák Ferencz nagyérdemű hazánkfia s képviselőtársunknak azon magasztos jelleméhez illő nyilatkozatát, hogy a ki ugy van meggyőződve, miszerint az ország a törvényjavaslafbeli államadósság ü. szegét el nem birja, az lelkiismeretén erőszakot el ne kövessen, inkább szavazzon a törvényjavaslat ellen. De az én meggyőződésem meg van ingatva. Érzem a felelősséget azon beláthatlan következésekért is, a melyek a törvényjavaslat czéljának netalán meghiúsultából keletkezhetnének; de érzem még inkább azokért, a melyek annak elfogadásából, bizonyos és valószínű eshetőségek beálltával, nem fognak elmaradni. Azért én is azt mondom, a mit előttem szóló Detrich Zsigmond képviselőtársam, hogy : világosságot e homályban ! iránytűt, ne csak sejtelmet e bizonytalanságok tengerén! ne csak reményt és biztatást, de alapot és bizonyosságot, hogy necsak higyünk és reméljünk, hanem hogy megszerezhessük azt a meggyőződést, amelyért a felelősséget erre vagy arra megnyugvással elvállalhassuk a haza és utókor előtt. r En, t. képviselőház, ezen aggodalmas helyheztetésemben, midőn jelen körülmények között, a budget tárgyalása által ezen törvényjavaslat huzamosabb elhalasztását tanácsosnak nem tartom, a menekülésre, legalább magamra nézve, még csak egy módot látok. (Halljuk!) Ma választottuk meg az állandó pénzügyi bizottságot, melynek feladata minden pénzügyi tárgyakban a t. háznak véleményt adni. Nagyobb pénzügyi műtét talán még soha sem fordult elő, s alkalmasint egyhamar nem is fog. Ha tehát valaha, ugy bizonyonyosan most van reá legnagyobb szükség. Bízassák meg tehát azzal, hogy az igen t pénzügyminiszter urnái magának az államháztartási költségvetésről, mely valószínűen ugy is készen van, úgyszintén az ezentúl remélhető megtakarításokról és jövedelmi kutforrásokról kellő felvilágosítást szerezvén, véleményt mondjon arról: ha vajon a törvényjavaslat szerint elvállalandó államadóssági évjáradékot elbirjuk-e vagy nem? Nem kívánok lehetetlenséget, nem különösen határozott számokat, melyek a megvizsgálás és megalapítás előtt különben sem biztosak, csak adatokból merített meggyőződésének nyilatkozatát. Bátor voltam ezt egy határozati javaslatba foglalni, a melyet ezennel van szerencsém bemutatni. Még csak egy pár szót adok hozzá. Nem bizalmatlanság a kormány, legkevésbbé az általam mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr iránt indít engem e lépésre, mert őszintén azok közé sorakozom, kik szerencséseknek vallják magokat, ó't ezen rózsaszínű, habár nem tövis nélküli rózsákkal béllelt széken tisztelhetni; de azt hiszem, hogy parlamentáris kormány nem követelhet vakon, csak meggyőződésen alapuló bizalmat, s nem szokta megtagadni a megnyugtatást azoktól, kik öt támogatni kívánják ; azt hiszem pedig, hogy a közvéleménynek, mely tudvalévőképen semmitől sem Idegenkedik annyira, mint az osztrák államadósságtól, s mely bizonyos eshetőségek beálltával könnyen felzaklatható volna, ezen megnyugtatása nem felesleges ; hogy az általam javaslott mód, a törvényjavaslatot nem késlelteti, sőt inkább biztosítja ; s hogy az a jelenleg lehetők között a legnyomatékosabb : egy tekintélyes képviselőházi 4*