Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-185
24 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 10. 1867.) itt van, vedd áldozatunkat, melyet szives készséggel adunk." Ha ily állammal lenne dolgunk, én szives készséggel üdvözölnék minden áldozatot. De nem igy van a dolog. T. barátom Kautz Gyula előbb azt monda, hogy az ausztriai államadósságok más körülmények és viszonyok között keletkeztek, azokat a 80 éves hanyatlás és az európai constellatiok okozták. Én ugy tudom, hogy azon 80 évnek legnagyobb része békében tölt. (Ellenmondás.) A kik másképen tudják, méltóztassanak megczáfolni; én ugy tudom, hogy Ausztria hosszú évek sorain békességben, és tegyük hozzá, egyszersmind pangásban volt. Ez idő, szerintem, nem volt alkalmas arra azt mondani, hogy az európai constellatiok kívánták, hogy a statusadósságok ily nagy mérvben emelkedjenek. Hanem igen is bekövetkezett az 1848-iki európai constellatio. Akkor Magyarországnak szemefénye, egy közkedvességben állott ifjú herczeg foglalta el a trónt; ennek környezői az európai constellatiokat, és talán azon nemes fiatal herczegnek ifjú korát és tapasztalatlanságát felhasználandók, saját érdekeik eló'mozditása, és még inkább egy becsületes nemzet iránti ellenszenv nek vérrel és minden eszközökkel megboszulása czéljából, trónt, hazát, nemzeteket, átalában minden érdekeket lábbal tapodni elhatározták. Ezt követte egy nagy, úgynevezett sakály sereg, a mely nemzeteknek gyűjteményeiből és keresményeik hulladékaiból kivánt táplálkozni. Igenis, ezen szerencsétlen kormánypolitika okozta azt, uraim, hogy ezen statusadósság ily nagy mérvben emelkedjék. Nem volna nehéz bebizonyítani, hogy Ausztriának szerencsétlensége egyedül és kizárólag onnan származik, mert kormánya Magyarország irányában igazságtalan, embertelen politikát követett; (Ugyvan! a bal odalonj és nem lenne nehéz bebizonyítani, hogy ezen politikának Európa többi országaiban is számos oly következményei lettek, a melyek egyátalában nem következtek volna be, ha Magyarország irányában igazságosak és méltányosak lettek volna azok, kik ügyét kezökben tartották. Ebből én azt akarom következtetni, hogy, midőn minisztereink és mi magunk is ily kormány kezéből veszünk át egy ily örökséget, melynek kinjaival küzdenünk kell, akkor. t. ház, azt tartom, hogy a parlamentnek szoros kötelességében áll minden számításoknak szemébe nézni, és itt is, ott is^azt mondani: Itt a határ; ezen tuí nem mehetünk. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Ez tehát azon indok, melynél fogva a méltányosság és szoros igazság, valamint a jövendő biztosítása érdekében is okvetetlenül számításokat kell tennünk. Azonban tegyük fel, hogy csakugyan megbírjuk azon terheket, a melyek ránk nehezülni fognak: vajon minisztereinknek megengedjük-e , hogy szivök, leikök és meggyőződésűk ellenére azon rendszer mellett szedjék be az adót, mely rendszert az eddigi politika követett. Azt hiszem, mi ezt nem engedhetjük meg, mert ez immorális politika volt. Megmondom, miért. A civilisátorok azon elvet álliták fel: Magyarországot adóztatni kell, hogy a kultúra emelkedjék. Ez volt a jelszó, és ugyan pogányul hozzá is fogtak. Magyarországot diófának nézték, melyet verni kell (Derültség. Felkiáltások balfelöl: Ugy van! Halljuk!) s verték addig, míg termő ágai is mind lehullottak; sőt verték gyökerét is. Vajon azt akarjuk-e, hogy a most viruiásnak induló növény, a most sarjadzó diófa elsorvadjon? azt akarjuk-e, hogy a minisztérium ugyanazon rendszert kövesse, és ezentúl is verje a fát, hogy teremjen ? Ezt nem engedhetjük meg! Figyeljünk arra is, hogy a letűnt rendszer több törvényei ugy vannak szerkesztve, hogy azoknak megszegéséből az állam jövedelmi forrást nyitott; egyszersmind a nemzet demoralisátióra szolgáló árulkodók, egymás ellen incselkedők jutalmat nyernek. Ilyenek a bélyeg-, örökösödési törvény, a szeszégetési és nem tudom még minők, melyek ugy vannak szerkesztve, hogy a büntetésekből az államnak okvetlen jövedelme legyen. A ki ismeri azokat, nem fogja megengedhetni, hogy kormányunk is ily utón járjon és ezen öröklött adóbeszedési rendszert kövesse ; ha pedig ezt nem fogja követni, azon adó, a melyet eddig elviselhetlennek tartottunk, okvetlenül csökkenni fog, tehát be sem jöhet. Ezenkívül a beszedési módokat is említenem és ki kell mondanom, hogy nem csak azt kell tekintetbe venni az államnak, hogy az adót kivethesse és beszedhesse, hanem azt is, hogy a kivetés igazságos, a beszedés emberséges legyen. Azt mondja t. barátom Kautz Gyula, hogy nekünk kötelességünk a sebeket orvosolni. Igen is, én azt hiszem, ha mindent megadtunk, a mit igazságos kiszámítás szerint adni képesek leszünk, kötelességünket becsületesen teljesítettük, végre, ha a drasticus szerek, a melyek több oldalról fölhozattak, és amelyek tárgyalásába nem bocsátkozom, nem alkalmasak rajtunk és ő felsége többi népein segíteni: itt az idő, ha lehet, oly intézvényeket létesíteni, melyek számunkra teljes kárpótlást biztosítanak azon elviselhetlen adókért, melyek reánk fognak háramolni; és ez esetben szívesen hozzájárulok a nagyobb megadóztatáshoz. Nem fárasztom tovább a t. ház figyelmét. (Felkiáltások a jobboldalon: Helyes! Balfelöl: Halljuk, halljuk!) Még csak azt kérem, méltóztassanak világosságot adni, méltóztassanak alapot nyújtani. Nem mondom, hogy azon adatok nálam lekötő erővel fognak bírni; de azt mondom : az én kötelességem teljesítésére és lelkem megnyugtatására kell, hogy adatokkal bírjak, adatokkal, melyekre
