Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-195

258 CXCV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Decz. 20. 1867.) kívánja, azon indítványt most is lehetne tárgyalni. Méltóztassék a t. ház a deezember 19-kei ülésben hozott határozatát meghallgatni. Mihályi Péter jegyö (olva ssa a 19-kei ülés jegyzökönyvének Bónis Sámuel javaslatára vonatkozó pontját.) Bónis Sámuel: T. ház! {Halljuk! halijuk! Zaj.) Bár igen óhajtom, hogy a t. ház ezen határozati javaslatot magáévá tegye ; de sokkal jobban tisztelem a ház határozatait, hogysem azokat legkevésbbé is meg akarnám sérteni. Ezen tárgy mára kitűzve tárgyalás végett nincs ; a ház határozata j nyilván mondja, hogy hétfőn fog tárg-yaltatni: ennélfogva belenyugszom, hogy az ma tárgyalás alá ne jő'jön. (Helyeslés?) Wenckheim Béla b, belügyminiszter: T. képviselőház! Manojíovics Emil érdemes képviselő ur több héttel ezelőtt és ujabban sürgetőleg azon kérdést intézvén hozzám, hajlandó vagyok-e • az 1848-diki XX-dik t. ez. pontos megtartására és egyenlő alkalmazására a törvényhatóságokat utasítani, hogy a nem rom. kath. honpolgárok a rom. kath. ünnepeknek nyilvános munkaszünetelés általi megünneplésére továbbra ne köteleztessenek : ez által a kormányt közvetlenül oly téren való intézkedésre és rendelkezésre hívja fel, mely téren nézetem szerint minél ritkábban találkoznak az állani polgárai az állami hatalommal, annál üdvösebb. {Élénk helyeslés) Hazánknak dicsőségére legyen mondva, hogy lakosai azon régi vallásos viszályok befejezése után előbb bontakoztak ki a fanatismusból, mint bármely más európai nép, és'ösztönszerüleg eltalálták azon határt melyen innen a vallásos érzelmek közönyösséggé, azon túl pedig türelmetlenséggé fajulnak el; (Tetszés) és én részemről nem emlékszem, hogy azon időtől fogva, mióta szerencsém vau ezen kormány tagjának lenni, az ellen panaszok nem emeltettek, hogy bármely vallásfelekezet vallásos szertartásaiban gátoltatott vagy vallásos érzelmeiben megsértetett volna. A mint az érdemes képviselő ur részben maga is elismeri hozzám intézett interpellatiójában, a községekben épen azon törvény értelmében, a közös viszonyosság elveinek alapján történtek oly megállapodások, a melyekben az illető különféle vallásbeli felekezetek megnyugvást találtak, és pedig azért, mivel azon megállapodások kölcsönösen a külön vallásfelekezeteknek tiszteletben tartásával, méltányosságon és törvényességen alapulnak. Ennélfogva az én nézetem szerint oly rendeletek kibocsátása, a melyek a helyi viszonyokat figyelembe nem veszik, és a melyek átalánosságban parancsolólag kívánnának ez ügyben intézkedni, a vallásos érzelmeket nem erősítené, és nem növelné azon kölcsönes türelmet és béke fentartását, mely mellett mindekkorig hazánknak különféle felekezetei és vallásai egymás mellett tisztelettel megéltek és megfértek. (Élénk kelyeslés.) Minden kormányi rendelet nélkül megoldották Ők magok, megoldotta a hatóságok nagy része az országban a különféle vallások ünnepeinek mikénti megtartása módját. Ha azonban ez nem sikerült volna, vagy jövőre nem sikerülne, megnyugtatásul bizonyossá kívánom tenni az érdemes képviselő urat, hogy minden ilyen egyes concret panasz esetében a kormány a nevezett törvény értelmében fogja az ilyen panaszokat elintézni. (Elénk helyeslés.) Manojlovics Emil: Nagy megelégedéssel fogadom t. belügyminiszter ur kijelentését, mert ebből azt veszem ki, hogy a magas kormány az 1848. évi 20. törvényezikk Il-ik szakaszát ép ugy értelmezi, mint azt én interpellatiómban értelmeztem vala, t. i. akként, hogy a különböző vallásfelekezetü polgárok egymás vallásos ünnepeit csak teljes viszonyosság esetében tartoznak kölcsönösen tiszteletben tartani, ellenkező esetben pedig megünnepelni nem kötelesek. T. belügyminiszter ur kijelentette ugyau, hogy concret esetre vonatkozó panaszok hiánya miatt nem tartja czélszerünek, még kevésbbé szükségesnek parancsolólag fellépni. Belátom, hogy ily körülmények között parancsoló fellépés fölösleges; de ha a t. belügyminiszter ur akként méltóztatik interpretálni a törvényt, mint én azt felfogtam, akkor bizton elvárható, hogy a törvényhatóságok sem fogják azt máskép interpretálni, és a belügyminiszter ur ezen nyilatkozatát előforduló esetekben szabályul és zsinórmértékül fogják venni, (Atalános helyeslés.) Wenckheim Béla b. belügyminiszter: T. ház! Engedje meg, hogy egyúttal Tóth Kálmán képviselő urnák a nemzeti színházra és a színészet ügyeire vonatkozó felhívása következtében nyilváníthassam, hogy részemről is elismerem, hogy nemzeti színházunk és a szinészet ügyeire nézve mind anyagi, mind szellemi tekintetben sok kívánni és tenni való van, és mivel a szinházak feletti felügyelet és intézkedés a vezetésem alatt álló minisztérium szakába vág, részemről kijelentem, hogy figyelmezve az 1861-iki országgyűlés által ez érdemben már kiküldött bizottság munkálataira, és igénybe véve mindazok közreműködését, kik ezen ügy iránt érdekeltséget és részvétet tanúsítanak és hivatottságot éreznek magokban, ha szükségesség fog mutatkozni, hogy a törvényhozás terén is tétessenek némely javaslatok, azokat annak idején a minisztérium elő fogja terjeszteni. (Helyeslés.) A mi a nemzeti színháznak jövendőbeli subventiőnáltatását illeti; az állam jövedelmei annyira igénybe vannak véve,hogy a nemzeti színház jövőre nagyobb subventióra, mint az eddigi, nem számolhat, t. i. az ország által felajánlott 400,000 ft. kamataira, és azon 40,000 ftnyi összegre, mely ed-