Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-194

252 CXCIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 19. 1867.) szerződési idő elteltével mindenik félnek szabadságában áll, alkudozásokat indítványozni, mely alkudozásokat a másik fél vissza nem utasíthat. Ha ez utón az egyesség 6 hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni. Ez esetben a szerződés megujitása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő." T. képviselőház! Ezen intézkedés czélra nem vezet. Ha előnyös lesz azon szerződés, melyet kötni fogunk, hazánkra, vagy mindkét fél részére : kétségtelen, hogy meghosszabbittatik az öt év leforgása után; ha pedig hátrányos lesz egyik vagy másik fél részére — és itt a másik fél, tehát az örökös tartományok szempontjából is szólok — miért kössük meg a két törvényhozás kezét e tekintetben ? És itt még egyet vagyok bátor megemlíteni ezen nem correct szerkezetre nézve. Az mondatik az első alineában : „A felmondás mindenkor csak a 9-ik év végén történhetik meg, s ez esetben a szerződés megujitása iránti egyezkedés hasonló utón haladék nélkül megkezdendő." Nem correct ezen kifejezés, mert az „év vége" az utolsó nap. Nagyon meg van tehát kötve a törvényhozás intézkedési joga e tekintetben. E kifejezés helyett minden esetre azt kellene tenni: „a 9 ik év folytában." Bátor leszek a t. képviselőháznak ezen czikk helyett a következő módositványt hozni javaslatba: „A vám- és kereskedelmi szövetség a legfelsőbb szentesítés napjától számítandó öt évi időre köttetik ; a fenebbi czikkben foglalt megállapodások csak ez időtől fogva érvényesek; a felmondás csak minden negyedik évben történhetik; ha azonban a szerződés a negyedik év végén fel nem mondatik, az a további öt évre, és igy 5 évről 5 évre folyton fenállónak ismertetik el, mely után újból megkötendő." Ismételve ajánlom a t. képviselőház figyelmébe. (Maradjon! Szavazzunk! Helyeslés a bal oldalon.) Mihályi Péter jegyző (fölolvassa Váraty Gábor raódositványát.) Nyáry Pál: T. ház! Nem akarom mindazon érveket ismételni, melyeket t. barátom módositványa indokolására felhozott; csak arra figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy nincs köztünk senki, a ki el nem ismerné azon végtelen különbséget, mely köztünk és ő felsége többi országai között közgazdasági tekintetben van. Ha valami ezen törvényjavaslatban jó, ugy jó azon kikötés, hogy bizonyos próbaévek köttetnek ki, a mely évek alatt meggyőződhetünk arról, vajon lehető-e ezen szövetség folytatása köztünk és őköztük a nélkül, hogy megsemmisítsük magunkat. Ez igen helyes; és én kivántam volna, ha még rövidebb lett volna a próbaéveknek száma, valamint, ha a tapasztalás be fogja bizonyítani, hogy az reánk nézve hasznos, én épen az ellenkezőt akarnám, t. i. hogy ne 10 évről 10 évre intézkedjünk; hanem minél hosszabb időre. Utoljára tán elérhetjük azt is, hogy nem is kell többé szerződnünk, hanem a szabad kereskedés elve itt is, ott is elfogadtatván, sehol se lesznek vámok, a midőn ezen vámszerződés magától megszűnik. De most, kérem, ezen próbaévek igen szükségesek. Én nem is gondolom azt, ha tapasztalni fogjuk, hogy azon állapotból, raelyjelenleg létezik, nem tudunk kimenekülni, t. i. ha tapasztaljuk akkor is, hogy a másik fél jövedelmei emelkedőben, a mieink pedig mindig leszállóban lesznek, mint jelenleg: én nem gondolom, hogy a nemzet előtt indokolhatni fognók abbeli eljárásunkat, hogy mi mégis fentartunk oly szövetséget, mely Magyarország anyagi lételének annyira káros. Tehát én pártolom t. barátom Várady Grábor módositványát (H lyeslés a bal old/Ion.) Gorove István közgazdasági miniszter: Tisztelt ház! Én az előttem szólók érveinek taglalgatásába nem bocsátkozom. Igen sokat lehet ipar- és kereskedelmi viszonyokban az állandósság érdekéről és fontosságáról szólani; igen sokat lehet arról az oldalról felhozni, melyről az előttem szólott képviselő urak szólottak; hanem én ugy fogom fel a dolgot, hogy ezen, a kormány által most már végleges elfogadás alá terjesztett szerkezet, és a t. képviselő ur által indítványozott módositvány csak egy dologra nézve mutat fel különbséget: és ez az idő. a tartam. A t. képviselő ur t. i. öt évre kívánja a szerződést megírjittatni. Már, kérem, a jelenleg beadott szerkezet nem vágja annak útját, hogy igy történhessék, ha azt a két törvényhozás és különösen Magyarország alkalmasnak fogja látni: miért ? Mert az mondatik, hogy a 7-ik évben, tehát 6 és l

/

2 évben, midőn a szerződés megujitása indítványba hozatik, akkor uj egyezmény fog köttetni. Ez uj egyezmény tehát, mint az az egyik pontban, a 12-ik pontban t. i. be van vonva, ha akkor szükség lesz, megtehető, hogy öt évről öt évre köttessék. E tekintetben tehát eltérés a kormány és a t. képviselő ur által beadott szerkezet közt nem létezik, és ez nem praejudicál e tekintetben semmit. Ha akkor a törvényhozás ugy fogja jónak látni, hogy 5 évre legyen megállapitandó, meg fogja tenni, ha pedig nem, fen fogja tartani a jelenlegit, hogy t. i. tiz évről tiz évre ujit assék meg. Igy volt eredetileg. Annálfogva tanácslom, hogy a szerkezetet méltóztassanak megtartani. (Maradjon!) EltlÖk: Ennélfogva marad a szerkezet. [Tőiben a bal oldalon: Szavazzunk!) Méltóztassanak tehát azok, kik a szerkezetet meg kívánják tartani, fölállani. (Megtörténik.) A22-ikczikk megmarad. Lónyay Menyhért pénzügyér: Tisztelt ház! Azon kérést vagyok bátor a t. házhoz in-