Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

234 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Dccz. 18. 1867.) a két félnek közös kezelés alá erőszakolni, ugy j ezen híres közösügyi törvény is, mely jobbnak j látszik lenni fairénél, koránsem erőszakol minden külügyet, különösen az olyant nem, mely az egyik j vagy a másik félt külön érdekli, közös kezelés alá. ' És igy, tisztelt ház, remélem, szerencsés vol- j tam bebizonyítani, hogy módositványomnak azon ! része is, mely ott, hol a magyar korona országainak I külön érdeke igényli, külön konzulságok felállítását j biztosítja, nemhogy nem ütközik az 1867. évi ] XII. t. ez. határozataiba, hanem egyenesen abban : találja indokolását. i Nem marad egyéb hátra, mint kimutatnom, hogy van-e hát széles e világon valahol Magyarországnak különös oly érdeke, mely nem illeti 6' felsége többi tartományait közvetlen ? Nem tekintve azon fontos politikai antecedentiákat, melyek nyomán ád a magyar korona a ' közös birodalomnak jelentőséget és befolyást a j szomszéd kelet és dél fejlődésébe; nem tekintve ' egy szóval Magyarországnak politikai, kulturhistoriai missióját a szomszéd keleten és délen: egyedül azon kereskedelmi és nemzetközi szoros viszonyokra utalok, melyekben a magyar korona országainak polgárai a szomszéd kelet és dél népeivel és hatóságaival folytonosan állanak, a nélkül, hogy ott külön vagy bár kellően a kormány ré- ! széről képviselve legyenek. Foliansokat lehetne arról irni, miként csökkent Magyarországnak egykor hatalmas, majdnem kizárólagos befolyása a szomszéd hat országban azóta, hogy ott külön diplomatikai és kereskedelmi képviselettel nem bir; siralmas krónikákat lehetne felhalmozni arról, miként hanyatlott ott hajdani virágzó kereskedésünk és társadalmi súlyunk azalatt, míg világszerte kereskedelem, ipar és közlekedés a népek között óriási mérvekben emelkedett; kebelrázó ismertetéseket lehetne arról tartani, miként kinlódik páriaként egyedül a magyar kereskedő, iparos és napszámos, kiket balsorsuk vagy a nemzet geniusa még máig isezerenkint visz keletnek e szomszéd tartományaiba, hol már Magyarországnak neve is alig ismeretes, i De elég legyen ezen igazi fekete foltokra utalnom, nem akarván hazafiúi keblöket e gyászos fátyol merő fellebbentésével megszomoritani. Eddig is, tisztelt ház, a mohácsi vész óta ő felsége többi tartományainak diplomatikai és kereskedelmi képviselői képviselték ott is a magyar honpolgárt: mily eredménynyel? mutatják a fenti átalános vázlatok. Hogyan képviselik az osztrák konzulok és starostok Magyarország honpolgárait jelenleg is? elég utalnom a kairói, alexandriai és stambuli sajnos eseményekre ; elég utalnom amaz embertelen tömeges tolonczozásra,melyben részesittettek tavaly télnek idején kenyértelen székely napszámosok a szomszéd Moldvaországban; elég lesz megemlite- i nem, hogy egyedül a szomszéd Moldva-Oláhországban 80 ezer magyar lakónál több, és ugyanannyi járó-kelő kereskedő, iparos és napszámos fordul meg ott, minden honi védelem és ótalom nélkül. Csoda-e, ha ezen kis államokban a magyar név ott, hol az egykor tisztelve és szeretve és a kor viszonyaihoz képest respectálva is volt, ma a magyar név majdnem a gúny tárgya lett ? Csoda-e, ha ott Magyarország feldaraboltatásáról álmodoznak és fenhangon hirdetik a magyar birodalom annectálását egészen a Tiszáig? Nem tartom méltónak ezen ábrándozásokra komolyan reflectálni, mert meg vagyok győződve, hogy mihelyt mi ezen államokkal, mint szabad nemzet szabad nemzettel, hivatalos érintkezésbe jövünk, rövid időre be fog következni a mi mindnyájunk forró óhaja: a nemzetek közti kölcsönös egyetértés és testvéri szeretet. De, tisztelt ház! nem hagyhatom ez alkalommal szó nélkül, sok igen tisztelt és érdemdús nagy hazánkfiainak e házban azon igen hangsúlyozíatott tanát, hogy mi a népek csoportjában igen csekélyek, igen gyengék vagyunk arra , hogy magunkra megállhassunk, hogy a mai kornak tendentiája volna nagy államokat alkotni és a kisebbeket absorbeálni. Tisztelt ház ! Távol legyen a gondolat, e tisztelt hazafiaknak dus érdemeit csökkenteni akarnom ; senki se tiszteli őket jobban, senki se méltányolja nagy érdemeiket jobban, mint én ; tehát távol legyen tőlem dus érdemeiket csökkenteni akarnom, midőn bátorságot veszek magamnak ezen tanok ellen egy pár szerény megjegyzést koczkáztatni. Es ezt nem azért teszem, mintha én a szövetséget Ausztria népeivel ellenezném, mert elismerem, hogy a legerősebb nemzetnek is szüksége van a szövetségre, annyival inkább szükségünk van nekünk reá. De teszem ezt azért, mert az önbizalom elvesztését, az elcsüggedést ép oly nagy hibának és károsnak tartom egyeseknél, mint nemzeteknél, sőt még nagyobbnak, mint az elbizakodást. Hazánk múltja, a megtöretlen, kiállott nagy országos megpróbáltatások, melyek alatt nagyobb államok és nemzetek összeroskadtak volna, mig hazánk phönixként mindig megerősbülve került ki a hosszas súlyos vészből, korunk dicsőséges fegyveres és szellemi harezosai: mind meg annyi zálogai egy jobb, egy kedvezőbb, egy biztatóbb prognostikonnak. És végre, tisztelt ház, hol az ujabb kornak ama tendentiája, hogy nagyobb államok természetes kapcsok nélkül kisebbeket absorbeáltak volna? Itália egyesülése, Poroszország terjedése a termesztés fajrokoni kapcsok erejénél fogva jöttek létre, mint jövend Poroszország absorbeálása az egyesült nagy német honban. Es