Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

CXCIII. ORSZÁGOS ULES. (Decz. 18. 1867.) 223 tet, most pedig 4°/

0-et fizet. Fizeti pedig ezt oly államnak, mely a végből, hogy neki adhasson pénzt három percentre, maga ugyanazon tőke ntán 8—9 percentet fizet másoknak. f Es mi a feladata ezen társulatnak? A tisztelt miniszter ur azt megmondotta előbb, hogy fő feladata, legalább azért subventionáltatik, a correspondentia fentartása; azonban, ha miniszter ur méltóztatik figyelemmel kisérni azon vonalakat, melyeken a Lloyd czirkál, el fogja ismerni, hogy azért nem érdemes két milliót fizetni. Mert bizony valami rendkívüli vonalokon nem megy keresztül, nem megy Mexikóba, nem megy Tunisba, hanem megy Konstantiuápolyba, Alexandriába és Odessába, következőleg oly kikötőkbe, melyekbe más hajók is sűrűn járván, ezek tulajdonosai szívesen megtennék a posta-szolgálatot a birodalomnak, ha csak azon kiváltságokban részesülnének, melyekben a Lloyd részesül, a subventiót egészen mellőzve is. A mi különösen Magyarországot illeti, szabad legyen kiemelnem egy körülményt, mely a t. ház figyelmét ekkoráig kikerülte. (Halljuk!) Szerződés szerint a Lloyd mindezen utak közt Fiumét heten kint egyetlen egyszer tangálja, s akkor is kikötőjében csak 5—6 perczig állapodik meg. És hova utaznak a Lloyd hajói Fiuméből? Nem a külföldre , nem Alexandriába, Konstantinápolyba, vagy Smyrnába, hanem — Zárába. És azért, mert a Lloyd méltóztatik egy héten egyszer Zárába fáradni és Fiumét érinteni, azért, mondom, Magyarországnak lehet szerencséje, évenkint hatszázezer, tehát négy év alatt 2 millió és négyszázezer forintot fizetni, Magyarország népének pedig dolgozni és gazdálkodni, hogy a Lloyd subventióját kikeritse. [Elénk helyeslés a bal oldalon) Méltóztassanak kiszámítani, mennyibe kerül a Lloyd egy ily útja Fiúmétól Zárába az országnak ? Én kiszámítottam : bele kerül 11,500 néhány írtba. Vegyünk azonban még más körülményeket is szemügyre. Mennyire használ a Lloyd Magyarországnak, leginkább bizonyítják a számok, melyek, legalább előttem, kérlelhetlenek. Statisztikai adatok szerint az export Triesztből évenkint — legalább tavaly így volt — 95,825,400 frtot tett, míg ellenben a fiumei, melyet állítólag az osztrák Lloyd mozdít elő, ugyanazon évben összesen és egészben 520,000 frtot tett ki. Ugy hiszem, hogy a különbség nem csekély; és reménylem, hogy a t. ház ezen különbséget kiváló figyelembe fogja venni, midőn most azon kérdés merül fel, hogy ily csekély exportért, bár maga a Lloyd eszközölje is azt, mi azonban nem ugy van, annak subventióként 600,000 forint fizettessék, kiváltképen ha tekintetbe vétetik, hogy ezen exportot is, se a Lloyd se más társulat ingyen nem teljesiti, hauem a szállításért a szállítók részéről is dús fizetést kap. De fel fogok emliteni, t. ház, még egy más körülményt is, a mely hasonlókép Bruck minisztersége alatt történt, ki, mint méltóztatik emlékezni, e Lloyd-társulatnak direktora vagy titkára volt Triesztben. Midőn Bruck a minisztériumba lépett, (Halljuk, halljuk!) akkor ezen Lloyd-társulat bukófélben volt, valamint jelenleg is bukófélben látszik lenni, tekintve, hogy actiájának cursusa most 189 frt, mig emissiója peugő 500 frt volt. Bukófélben volt, mondom, e társulat akkor: főleg azért, mivel valami inspiratio következtében egy roppant arsenalt építtetett Triesztben, mely 5 milliónál többe került és semmit se jövedelmezett ; egy más inspiratio következtében pedig a Pó folyón gőzhajózást indított, mely az olaszok részéről nem párt oltatván, teljesen megbukott, és az egész tőke, mintegy 3 millió, odaveszett. Az arsenal és ezen uszkáíás a Pón, kimerítették az egész tőkét, mely valami 9 millióból állott. Ekkor lépett be a minisztériumba Bruck, s első feladata volt ezen bukófélben levő társulatot megmenteni : megmenté pedig subventiókkal, meg az által, hogy 3 millió frt kölcsönt adott neki hármas kamatra, mikor ő ugyanazért az állammal 8—9%-et fizettetett. Hogy pedig semmi se hiányozzék a jóból : még négy elhasznált hajóját is megvette azon az áron, a mint azt ő maga, vagy mások a Lloyd könyveibe beigtatták, t. i. 1,275,000 frtért, és ezen összeget pénzben azonnal ki is fizettette. Mind ezek után, kérdem, ki azon vállalkozó, hol van azon társulat, mely egy ily protegált riválissal a versenyt kiállhatná? Deák Ferencz : Hisz bukófélben van! ManOJlOViCS Emil : Azt hiszem, hogy sehol. Megpróbálták azt többen, 1854-ben 1855-ben pedig különösen Kopcsevics és Tonello, de egyik se tudott boldogulni, és nem is fog soha senki, legkevésbbé pedig Magyarországban, eredményhez jutni, hogy ha a t. ház a Lloyd monopóliumát fentartani méltóztatik. Mindezeknél fogva pártolom Nicolics képviselőtársam indítványát. (Hdyeslés a bal old/ljn.) Lónyay Menyhért pénziigyminisz er: Csak a számokra nézve kívánok néhány szót szólani. Mindenütt ugy tüntetik fel ezen 2 milliónyi összeget, mint a \ mely mindenesetre fizetendő. Utalok a szerződésre, mely meg van kötve, s mely szerint ezen 2 millió ugy van kimondva, mint a fizetésnek maximuma. Es mikor fizettetik ez? A fizetésnek alapjául a tett szolgálat vétetik, fel: a hány tengeri utat tesz és a hány postát szállít, a szerint részesül bizonyos dijban, és ezen maximum nem lehet több 2 milliónál. Midőn tehát Nicolics képviselő ur azt mondja, hogy Magyarország min-