Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

218 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 18. 1867.) való érkezik a világ bármely kikötőjébe, hol oszt­rák eonzulátus van, és nem fog ott ótalmat találni, és az a magyar kereskedelmi miniszternek vagy a magyar kormánynak tudtára jut, kötelessége lesz ennek azon ponton, a hol ez történik, a magyar alattvaló számára ótalmat eszközölni és annak el­mulasztásáért az illetőket megkérdezni. Ha a t. ház bármely tagja ily speciális esetet fel fog hozni, ha ki fogja mutatni, hogy az illetőknek nem nyúj­tatott ótalom, hogy Magyarország hajóin, Magyar­ország törvényes jogai, kereskedelmi érdekei nem lettek elegendőkép megvédve : a magyar kereske­delmi miniszter föladata lesz az illető közös orgá­num , a külügyi miniszter által kieszközölni az elégtételt. (Élénktetszés a középen.) Makray László: Előre bocsátom azon esz­mét, hogy mielőtt osztrák birodalom létezett, már előbb Magyarországnak független állami élete volt és hatalmas birodalmat képezett. Már akkor ma­gyar nemzeti lobogó lengett Velencze Márkíerén, hirdetendő Magyarország kereskedelmi nagysá­gát és tengeri hatalmát, mikor az osztrák zászlót még nem ismerték. A magyar államnak már ten­geri kereskedése volt akkor, mikor osztrák keres­kedés nem létezett. Most, mivel az osztrák biroda­lodalommal dualismus létezik, én ezt máskép nem érthetem, mint ugy, hogy a 350 éves harcz után, melyet országunkkal a lajtántúli tartományok folytattak, mely az osztrák császárnak a magyar királyival való háborúja volt, a béke megkötte­tett. Ha ez áll, akkor állni kell annak is az én fel­fogásom szerint, hogy a magyar nemzetnek vannak olyan jogai, melyeket a mostani törvényhozásnak megváltoztatni nincs hatalmában: nincs hatalmá­ban arra kényszeríteni, hogy fegyverét letegye; nincs hatalmában arra kényszeríteni a nemzetet, hogy a haza zászlaját az ellenség lábaihoz porba hajtsa. Ennélfogva méltányos, hogy a magyar lo­bogót oly módon fentartsa, a hogy azt Somos­sy képviselőtársam módositványában előterjeszté. (Szavazzunk!) Bánó Miklós: Mielőtt szavazásra kerül a do­log, kérem módositványomat fölolvastatni. (Nagy zaj. Fölkiáltások'. Nem szabad kétszer szólani!) Elnök! Annak idején föl fog olvastatni. Ónossy Mátyás: Valóban nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni. Tisztán csak azon szempontból vagyok bátor felszólalni, mert igen nagy szükségét látom annak, hogy e tekin­tetben, hol a törvényjavaslat ide vonatkozó czik­kének módositásánál leginkább az érzések ural­kodnak felettünk, ezen túláradó érzéseket, a meny­nyire tőlünk telik, egymásban kölcsönösen igye­kezzünk megnyugtatni. Ezen érzéseknek, illető­leg a félelemnek hazánk önállósága megszűnése s Ausztriába leendő beolvadása tekintetében leg­élénkebb kifejezést adott Jókai képviselő ur, mi­dőn azt állitá, hogy ő a jövőt tisztán képzelte magának eddig is, azonban most az iránt minden kétsége eloszlott . mert a minisztériumtól hal­lottak után mindenikünk tudhatja, hogy csak ad­dig vagyunk magyarok, mig a magyar haza hatá­' rain belül vagyunk, ellenben neutrális terrénumon j megszűnünk magyarok lenni és ott osztrákokká leszünk. Ha t. képviselő urnák e következtetése állana, a mit én egyébiránt magam részéről el­fogadni nem szándékozom, akkor Jókai képvi­selő ur bizonyosan meg fogná nekem engedni, hogy ennek ellentétes következményét szintén alaposnak és helyesnek joggal fognám vitat­hatni. És ha mi attól féltünk eddig, hogy Auszt­riábabeolvasztatunk, a jelen törvény meghozatala után attól többé nem félhetünk: mert e törvény életbe lépése után az osztrák hajók is kötelezve | lesznek a sik tengeren a magyar-osztrák szövetségi i lobogót használni; és ennél fogva — a t. képviselő ur I gondolatirányát követve— azt lehetne állítani,hogy jövőre csak addig lesz osztrák az osztrák, a mig otthon saját geographiai határai között marad, el­lenben a mint neutrális terrénumra lép, magyarrá lesz. Ezt csupán azon szempontból hoztam elő, hogy ha ez által a t. képviselő ur aggodalma a jövő iránt netalán megnyugtattathatott, én lehettem légyen a szerencsés ezt eszközölni. (Helyeslés a középen.) Pap Lajos: T. ház! A jelen esetre nézve bátorkodom pár szerény észrevételt tenni. Mindenekelőtt az előttem szóló tisztelt képvi­selő urnák megjegyzem, hogy minket is ekérdésben, mint minden másban, nem érzés, nem felhevülés, hanem hazánk jólléte, hazánk függetlenségének higgadt megfontolása vezérel. A szőnyegen levő kérdést illetőleg csak egyet­len egy, némileg tekintetei; érdemlő érv hozatott fel a túlsó oldalon: az, melyet a tisztelt pénzügymi­niszter ur is mondott, hogy minden vámterületnek külön jelvénynyel, külön lobogóval kell birnia. Ha a lobogó jelvény, én nem látom át, hogy e jel­vénynek egynek kell lenni. Ha jelvény jelvény mellé tétetik, vagy összehalmozott zászlócsopor­tot vesz is valamely vámterület jelvényül, e terü­letnek jelvénye azon csoport zászló lesz. Ebből te­hát nem következik az, hogy egy vámterületnek csak egy zászlója legyen; és nem következik az, hogy a mi vámterületünkre nézve most egy külön, nem tudom miféle színekből álló zászló készíttes­sék ; hanem körülményeink közt legközelebb áll az, hogy használjuk együtt mindkét szerződő fél zászlóját. Hiszen nem oly rettenetes dolog ez és könnyen keresztülvihető: azért pártolom Somossy képviselőtársam indítványát. Még csak a t. miniszter urnák azon észrevé­telére akarok megjegyzést tenni, hogy ha a hajó a ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom