Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-193
218 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 18. 1867.) való érkezik a világ bármely kikötőjébe, hol osztrák eonzulátus van, és nem fog ott ótalmat találni, és az a magyar kereskedelmi miniszternek vagy a magyar kormánynak tudtára jut, kötelessége lesz ennek azon ponton, a hol ez történik, a magyar alattvaló számára ótalmat eszközölni és annak elmulasztásáért az illetőket megkérdezni. Ha a t. ház bármely tagja ily speciális esetet fel fog hozni, ha ki fogja mutatni, hogy az illetőknek nem nyújtatott ótalom, hogy Magyarország hajóin, Magyarország törvényes jogai, kereskedelmi érdekei nem lettek elegendőkép megvédve : a magyar kereskedelmi miniszter föladata lesz az illető közös orgánum , a külügyi miniszter által kieszközölni az elégtételt. (Élénktetszés a középen.) Makray László: Előre bocsátom azon eszmét, hogy mielőtt osztrák birodalom létezett, már előbb Magyarországnak független állami élete volt és hatalmas birodalmat képezett. Már akkor magyar nemzeti lobogó lengett Velencze Márkíerén, hirdetendő Magyarország kereskedelmi nagyságát és tengeri hatalmát, mikor az osztrák zászlót még nem ismerték. A magyar államnak már tengeri kereskedése volt akkor, mikor osztrák kereskedés nem létezett. Most, mivel az osztrák birodalodalommal dualismus létezik, én ezt máskép nem érthetem, mint ugy, hogy a 350 éves harcz után, melyet országunkkal a lajtántúli tartományok folytattak, mely az osztrák császárnak a magyar királyival való háborúja volt, a béke megköttetett. Ha ez áll, akkor állni kell annak is az én felfogásom szerint, hogy a magyar nemzetnek vannak olyan jogai, melyeket a mostani törvényhozásnak megváltoztatni nincs hatalmában: nincs hatalmában arra kényszeríteni, hogy fegyverét letegye; nincs hatalmában arra kényszeríteni a nemzetet, hogy a haza zászlaját az ellenség lábaihoz porba hajtsa. Ennélfogva méltányos, hogy a magyar lobogót oly módon fentartsa, a hogy azt Somossy képviselőtársam módositványában előterjeszté. (Szavazzunk!) Bánó Miklós: Mielőtt szavazásra kerül a dolog, kérem módositványomat fölolvastatni. (Nagy zaj. Fölkiáltások'. Nem szabad kétszer szólani!) Elnök! Annak idején föl fog olvastatni. Ónossy Mátyás: Valóban nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni. Tisztán csak azon szempontból vagyok bátor felszólalni, mert igen nagy szükségét látom annak, hogy e tekintetben, hol a törvényjavaslat ide vonatkozó czikkének módositásánál leginkább az érzések uralkodnak felettünk, ezen túláradó érzéseket, a menynyire tőlünk telik, egymásban kölcsönösen igyekezzünk megnyugtatni. Ezen érzéseknek, illetőleg a félelemnek hazánk önállósága megszűnése s Ausztriába leendő beolvadása tekintetében legélénkebb kifejezést adott Jókai képviselő ur, midőn azt állitá, hogy ő a jövőt tisztán képzelte magának eddig is, azonban most az iránt minden kétsége eloszlott . mert a minisztériumtól hallottak után mindenikünk tudhatja, hogy csak addig vagyunk magyarok, mig a magyar haza hatá' rain belül vagyunk, ellenben neutrális terrénumon j megszűnünk magyarok lenni és ott osztrákokká leszünk. Ha t. képviselő urnák e következtetése állana, a mit én egyébiránt magam részéről elfogadni nem szándékozom, akkor Jókai képviselő ur bizonyosan meg fogná nekem engedni, hogy ennek ellentétes következményét szintén alaposnak és helyesnek joggal fognám vitathatni. És ha mi attól féltünk eddig, hogy Ausztriábabeolvasztatunk, a jelen törvény meghozatala után attól többé nem félhetünk: mert e törvény életbe lépése után az osztrák hajók is kötelezve | lesznek a sik tengeren a magyar-osztrák szövetségi i lobogót használni; és ennél fogva — a t. képviselő ur I gondolatirányát követve— azt lehetne állítani,hogy jövőre csak addig lesz osztrák az osztrák, a mig otthon saját geographiai határai között marad, ellenben a mint neutrális terrénumra lép, magyarrá lesz. Ezt csupán azon szempontból hoztam elő, hogy ha ez által a t. képviselő ur aggodalma a jövő iránt netalán megnyugtattathatott, én lehettem légyen a szerencsés ezt eszközölni. (Helyeslés a középen.) Pap Lajos: T. ház! A jelen esetre nézve bátorkodom pár szerény észrevételt tenni. Mindenekelőtt az előttem szóló tisztelt képviselő urnák megjegyzem, hogy minket is ekérdésben, mint minden másban, nem érzés, nem felhevülés, hanem hazánk jólléte, hazánk függetlenségének higgadt megfontolása vezérel. A szőnyegen levő kérdést illetőleg csak egyetlen egy, némileg tekintetei; érdemlő érv hozatott fel a túlsó oldalon: az, melyet a tisztelt pénzügyminiszter ur is mondott, hogy minden vámterületnek külön jelvénynyel, külön lobogóval kell birnia. Ha a lobogó jelvény, én nem látom át, hogy e jelvénynek egynek kell lenni. Ha jelvény jelvény mellé tétetik, vagy összehalmozott zászlócsoportot vesz is valamely vámterület jelvényül, e területnek jelvénye azon csoport zászló lesz. Ebből tehát nem következik az, hogy egy vámterületnek csak egy zászlója legyen; és nem következik az, hogy a mi vámterületünkre nézve most egy külön, nem tudom miféle színekből álló zászló készíttessék ; hanem körülményeink közt legközelebb áll az, hogy használjuk együtt mindkét szerződő fél zászlóját. Hiszen nem oly rettenetes dolog ez és könnyen keresztülvihető: azért pártolom Somossy képviselőtársam indítványát. Még csak a t. miniszter urnák azon észrevételére akarok megjegyzést tenni, hogy ha a hajó a ki-