Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 18.1867.) 205 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS 1867. deczember 18-dikán Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Bemutattatnak : Zimmermann József András lemondása; Ladányi Ferenez kérvénye 1848-beli kárai megtérítéséért ; Grédig Jeremiás és társa panasza a nyíregyházi tanács ellen ; két szeszfinomitó társulat kérvénye a szeszadó tárgyában. Stoll Károly bányatörvény iránt interpellálja a kormányt, mire ez felel. Csiky Sándor határzati javsslatot nyújt be. Molnár Endre föltétele sen igazoltatik s osztályba soroltatik. Az államadóssági törvényjavaslat vég szavazásban elfogadtatik s a főrendekhez átküldetik, A vám- és kereskedelmi szövetséget tárgyazó törvényjavaslat részletes tárgyalása megkezdődik. A kormány részéről jelen vannak : Gorove István, Lón>;ay Menyhért; később Mikó Imre gr., Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 10 l

/

i órakor. Elnök: Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvét fogja vezetni Mihályi Péter jegyző ur , a szólani kívánók neveit fogja jegyezni Csengery Imre jegyző ur. A múlt ülés jegyzőkönyve fog hitelesittetni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a deczember 17-én tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Zimmermann József András, Szeben város országgyűlési képviselője, ezen állásról egészsége helyreállítása végett lemondott. Uj képviselőválasztás lesz eszközlendő. Ladányi Ferenez budai lakos, volt honvédhadnagy, az 1848-ik évi hadjáratban szenvedett tetemes kárait némi részben kárpótoltatni kéri. Grédig Jeremiás és Jeszter Antal nyiregyházi ezukrászok a város tanácsa által elkövetett viszszaéléseket megvizsgáltatni és szenvedett kárukat megtéríttetni kérik. Ezen kérvények a kérvényi bizottsághoz téetnek át. Az első újpesti és az első magyar szeszfinomitó társulat kérvényt nyújtottak be a szeszadó tárgyában: ez talán a tizenötös pénzügyi bizottsághoz volna utasítandó ? {Helyeslés.) Tehát a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Stoll Károly ur iterpellátiót kivan intézni a minisztériumhoz. Stoll Károly: Tisztelt ház! A földmivelési, ipar- s kereskedelmi minisztérium a folyó év harmadik negyedében kibocsátott felhívása által alkalmat nyújtván arra, hogy a bányaiparosok a hatályban álló bányatörvények iránt észrevételeiket és azokat ugy, mint kívánalmaikat is, küldötteik által e czélból kilátásba helyezett bizottságoknak szóval is kifejezhetik: a bányásziparosok keblében azon remény támadt, hogy ez ipar felvirágzik, mely azonban, minthogy a felhívást tett nem követé, már-már tűnni kezd. 1848 után a bányászat inkább csak pénzügyi forrásnak tekintetvén, meglehetősen elnyomatott és elhányagoltatott. Ezen bányaipar első feltétele az, hogy szabad mozoghatást nyerhessen, valamint, hogy mindazon törvényszabályok, melyek drágitólag és zsibbasztólag hatnak, sőt már első csirájában a bányászatot elfojthatják, hogy mindezen rendszabályok megszüntettessenek. A magyar a bányászat iránt mindig kegyelettel viseltetett, mert kincsnek tartotta; ezért elhalmozta azt kiváló szabadalmakkal. A kiváltságok ideje ugyan lejárt 1848ban, de a kincs kincs marad; és épen azért, mert az ápolva gyarapszik, de meg azért is, mert nem csak a bányászati körök, hanem, mert ha valaha, ugy épen most van hazánkban leginkább szüksége : a t. ház engedelmével azon kérdést vagyok bátor intézni az ipar- és kereskedelmi miniszter úrhoz, meghatároztatott-e a bányaiparosok küldötteinek összehívására az idő"? és ha nem, mikorra szándékozik azokat összehívni ? Szükséges ez azért,hogy a körülmények megvitattatván, a kívánalmak meghallgattatván, mielőbb, még ja jelen országgyűlés folyama alatt, tétessék a ház asztalára törvényjavaslat, s a bányaiparosok még a jelen országgyűlés folyama alatt a kor igényeinek megfelelő bányátörvény nyel és az idevágó erdészeti viszonyok szabályozásával megörvendeztessenek. Gorove István közgazdasági miniszter: A tisztelt képviselő urnák röviden csak annyit válaszolok, hogy a kormány, midőn a teendőket