Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXCI1. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) 201 előttünk, nem terjesztettek elő a t. minisztérium által. Ugy hiszem, t. ház, ez lényeg és nem forma. (Helyeslés a balon.) Szakái Lajos t. képviselő ur beszédében egy érvet hallottam, melyet szó nélkül nem hagyha­tok. Azt mondotta ugyanis t. képviselő ur e tör­vényjavaslat támogatására, hogy Ö felsége többi országai birodalmi tanácsában ezen törvényja­vaslat csak 5^ illetőleg 6 és V 2 évre fogadtatott el; tehát nekik nem egészen tetszik, mert nem merték ezen törvényjavaslatot 10 évre elfo­gadni. Ebből az tűnik ki a t. szónok szerint, hogy a mit a birodalmi tanácsban képviselt országok talán rosznak, hátrányosnak tartanak, az reánk nézve már mindenesetre hasznos. Ha ez áll , ha ily szembe szökők, t. ház! az érdekek a t. szónok fel­fogása szerint: akkor annyival több okunk van a törvényjavaslatot alaposan megbírálni, és meg­kérdezni, hogy azon öt év is vajon nem káros-e reánk nézve? (Helyeslés a bed oldalon?) Besze János t. képviselő ur azt mondotta, hogy mi bezavartuk Ausztriát az államadósságokba. Azt hiszem, t. ház! hogy azon méltó megbotránko­zás, melylyel e t. ház minden tagja ezen nyilatko­zatot fogadta. (Igaz! a jobb oldalon, átalános he­lyeslés) azon indignátió, melylyel ezen az igazsá­gokkal és tényekkel homlokegyenest ellenkező' nyilatkozat ellenében tiltakozott, felold engem azon kellemetlen tehertől, hogy neki feleljek. (Átalános helyeslés.) Mi itt a bal oldalon nem akarjuk az időt elmu­lasztani, sőt épen az időnyerésre van indítványom irányozva, minthogy egy munkálat alapos kidolgo­zásával csak idő lesz nyerve ; az ezzel ellenkező' tény idővesztegetés. Nem akarjuk az alkalmat elszalasztani, melyet igen t. pénzügyminiszter ur ez előtt pár nappal szerencsének méltóztatott nevezni; hanem mindenek előtt meg akarjuk tudni, hogy azon alkalom, mely kinálkozik, az a sze­rencse , melyet előttünk a kormány föltüntet, vajon valósággal szerencse-e? (Helyeslés a bal oldalon.) 'Mélyen hatottak rám a t. kereskedelmi mi­niszter ur szavai, melyekben hazánkra nézve ezen törvényjavaslat elfogadása által szebb, jobb jövőt helyezett kilátásba. Hiszen, t. képviselőház, még a közönséges jövendőmondóktól is, kik kártyákból, vagy a tenyérből jósolják a jövőt, örömmel hall­juk, a midőn gyász, csapás, halál helyett csak sze­rencsét, örvendetes dolgokat jósolnak nekünk. (Derültséy, tetszés a bal oldalon.) Annyival jobban esett lelkemnek, hogy a tisztelt kereskedelmi mi­niszter ur által, tehát e házban a legilletékesebb helyről igértetik nekünk dús, szép jövendő; hogy az igen tisztelt kereskedelmi miniszter ur a mi szo­morú helyzetünket szépen festette, de mindenesetre KÉPV. H. SAPLÖ. 186%. vi. csak festette, virágokkal betakarni igyekszik. (He­lyeslés a balon.) Vajha teljesülne a tisztelt kereske­delmi miniszter ur ezen szép jóslata! vajha soha sem volnék kénytelen az előttünk álló tíz vagy öt év alatt őt figyelmeztetni ezen törvényjavaslat elfogadása által kereskedelmünkre és nemzetgazda­ságukra háramlóit hátrányokra! és vajha kénytelen volnék beismerni az előttünk álló 5 év leforgása után, hogy midőn e pillanatban mindkettőnk lelke előtt hazánk sorsa lebegett, ő volt a látnók és én csak rémképeket láttam! Vajha igy legyen! és hi­gye el a t. miniszter ur, hogy ha igy lesz, öröm­mel fogom ezt előtte is ünnepélyesen elismerni. Ujolag kérem a t. házat indítványom elfoga­dására. (Helyeslés a bed oldalon.) Gorove István közgazdasági miniszter: T. ház! Előadásomat épen azon szavakhoz kötöm, melyekkel előttem szólott képviselőtársam beszé­dét bevégezte. Azt állitá a tisztelt képviselő ur, hogy én tegnapi előadásomban a nemzet részére a kereskedelmi és vámszerződés következtében Ígér­tem fényes jövendőt, hogy azt mondottam volna, hogy a nemzet anyagi nagyságának alakulását ezen kereskedelmi szerződéstől várom. Bocsásson meg a t. képviselő ur, én igy fejeztem ki maga­mat, igy értelmeztem szavaimat, s igy óhajtanám, hogy értse a nemzet: azt mondottam, hogy ezen szerződés is egyike azon kérdéseknek, melyeknek megoldása a nemzet sorsát önkezébe helyezi; (Igaz ! a középen) azt állítottam, hogy a feladatok ily sze­rencsés megoldása a további folytatást a nemzet kezébe teszi le; s igy főkép kettőre alapítottam re­ményemet: először a munkára, másodszor az egyet­értésre. Nem is mondottam ujat a munkáról, csak azt mondottam, a mit évezredek óta hirdet a^ egész emberiség: „dii laboribus omnia vendunt;" s az egyetértést illetőleg csak arról szólottam, a mi e jelszónál fogva nemzeteket tettnagygyá: „concor­dia paivae res crescunt." (Tetszés a középen.) Ez az, t. képviselőház, a mi e nemzetet jelen­legi feladatának megoldásában fogja, és kell, hogy vezérelje ; erre építettem hitemet és reményemet. A vám- és kereskedelmi szerződést pedig csak egyik eszköznek tekintem ezen czélok elérésére. De, t. képviselőház, hogy magához előttem szólott t. képviselő ur indítványához szólhassak, meg kell említenem, hogy azt hittem, nem lesz az egyéb, mint egyszerű formakérdés, mely abban fogja megoldását lelni, vajon az úgynevezett vizs­gáló vagyis enquéte-bizottság megelőzze-e e szö­vetség elfogadását vagy sem. Azonban a tárgya­lások folyama e forma-kérdésen fölül, mely foi-mai­lag sem állhat meg, mikép alkalmam lesz bőveb­ben kimutatni., magára a lényegre vitte át a vitát, különösen azon kérdés felvetése által, melyet Ko­márom városa t. képviselője intézett hozzám. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom